ügyelet, 3. felvonás

aki azt hitte, hogy 2 kör ügyelettel le is tudjuk a dolgot, az sajnos tévedett, lett egy harmadik is egy héttel azután, hogy elvágtam az ujjamat.

vasárnap hajnal 3-kor arra ébredtem, hogy Balázs hány, amit gyorsan megismételt még egyszer. hajnal 5-ig mesét néztünk, aztán kapott teát és visszaaludt, ami 8 utánig benne is maradt. reggeli és minden nélkül indultunk az ügyeletre, mert úgy tudtuk, hogy a háziorvosunk lesz ott. kiderült, hogy mégsem, ezért felhívtuk telefonon és mondta, hogy menjünk a gyógyszertárba Daedalonetta kúpért, ami hányáscsillapító hatású. a gyógyszertárban nem volt, de ha lett volna sem adtak volna recept nélkül, ezért, Orosházára indulás előtt mégis beugrottunk az ügyeletre. az ott lévő doki megvizsgálta, felírta a kért kúpot, plusz lázcsillapítót és elektrolitos tápszert. hazaugrottunk a GPS-ért és kajáért, majd Orosháza felé vettük az irányt. gyorsan megtaláltuk a patikát, a gyógyszerészcsaj is nagyon aranyos volt, csak sajnos nem tudott segíteni. ekkor megpróbáltam felhívni a békéscsabai ügyeletes gyógyszertárat, de őket nem lehetett elérni, ezért a gyulaival próbálkoztam, ahol fel is vették a telefont, csak nem voltak túl segítőkészek, pontosabban nem értették, hogy miért náluk akarok én vásárolni. miután felvázoltam a szitut, megnézték, hogy van-e készleten az, amire nekem a leginkább szükségem volt, a hányáscsillapító kúp. a pozitív válasz után beállítottuk uticélként a GPS-be és elindultunk. mindennel együtt kb 3-4 óra meg is oldottuk a gyógyszerbeszerzést.

miután hazaértünk, Balázs kapott kúpot és néhány órára bealudt. ébredés után egyre élénkebb lett, habár a láza nem akart lemenni, ezért este hagytuk sokáig pancsolni a fürdőkádban. éjjel nagyjából jól aludtunk, majd én bementem fél 7-re dolgozni, mert kedden és szerdán nekem kellett itthonmaradnom és haladnom kellett a melóval. Pisti közben elvitte Balázst a dokihoz, aki nem adott neki plusz gyógyszert, mert a hányás és a láz megszűnt.

kedden nagyon szuper napunk volt, de a szerda katasztrófálisra sikerült a 8, esőben, fölöslegesen letekert kilóméterrel kezdve, az állandó hisztin meg egyéb hülyeségeken át, így csütörtökön már szinte megváltás volt hajnalban dolgozni menni. csütörtökön Pisti vitte vissza a helyettes dokihoz, aki antibiotikumot írt fel Balázsnak, merthogy addigra már köhögött és az orra is folyt.

a következő hétvége végre ügyelet nélkül telt. hétfőn a Mamája vigyázott Balázsra Mezőhegyesen és meló után én is ottmaradtam, sétáltunk, boltban voltunk, stb. és este Pisti értünk jött, amikor végzett a munkában.

kedden egész nap pakoltunk az irodában, mert szerdán jöttek a festők, így kissé fáradtan értem haza, de még itthon is takarítanom kellett, mert szerda délutánra vártuk a szüleimet és tesómat.

szerdán is folyamatosan pakolásztunk, hazafele bevásároltam, majd Pistivel odatettük a kolbászt sülni, miközben Balázs is felébredt és valószínűleg, mivel nem hallott minket, azt hitte, hogy magára hagytuk, ezért éktelen sírásban tört ki. közben Anyuék is ideértek, ami további muníciót szolgáltatott a síráshoz, ami így kb egy órán keresztül kitartott. elég rémes volt! mire Pisti elment dolgozni, Balázs is kezdett feloldódni, úgyhogy estére már semmi gond nem volt.

csütörtökön megint korán mentem dolgozni, még pakoltunk egy darabig az irodában, majd mondták, hogy mehetünk haza, ami tök szuper lett volna, csak éppen úgy nézett ki, hogy senki nem tud értem jönni és a következő buszig még lett volna másfél óra. szerencsére eszembe jutott, hogy esetleg felmehetnék Anyósomhoz, ha otthon lenne, ami be is jött, úgyhogy vettünk Balázsnak gyertyát a tortájára, majd megvártam nála Pistit. hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk Orosházára, ahol a Lidlben és a Tescoban bevásároltunk. este Pisti megint ment dolgozni, én meg Húgommal és Balázzsal elszaladtam a Lidlbe kockamargarinért, mert korábban nem jutott eszembe, hogy arra is szükség van a barackos, gluténmentes pitéhez.

reggel megérkezett a torta, de ez már egy másik bejegyzés témája lesz. :)