virtuális kuckó

A január nem sokat finomkodott, már az elején belecsaptunk a lecsóba rendesen. 4-én felhívtam a mezőhegyesi bölcsi vezetőjét, hogy nem történt esetleg egy kisebb (nagyobb) csoda és mégis akad Marcinak hely február végétől? Jót nevetett a megfogalmazáson, de sajnos szeptembernél korábban nem számíthatunk üresedésre. Szerencsére eddigre már volt elképzelésem a hogyan továbbról, így nem estem kétségbe. Másnap írtam főninek egy sms-t, hogy szerda délután bemennék hozzá megbeszélni a munkába visszatérést és így is történt. Elmondtam neki, hogy mi a helyzet a bölcsivel, amire mondta, hogy semmi gond, akkor majd kezdek szeptemberben. Mondtam, hogy sajnos a hitel törlesztés miatt ez nekem nem nagyon fér bele, de míg szólna hozzá, ha heti 20 órában dolgoznék szeptemberig, azokon a napokon, amikor Pisti itthon tud lenni Marcival? Szerencsére kifejezetten örült az ötletnek, mert így a helyettesem is nyert még fél évet és hátha addigra úgy alakulnak a dolgok, hogy mindkettőnket meg tudnak tartani,...

hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt ez a három hónap, ugyanakkor eléggé eseménydús volt, úgyhogy néha elcsodálkozom azon, hogy még csak ennyi idő telt el? mintha egy másik élet lett volna előtte ... terveztem írni egy hosszabb bejegyzést, de a Kismanó épp a kiságyban szenved (valószínűleg megint fáj a hasa), ahelyett, hogy nyugodtan aludna 3-ig, ezért csak gyorsan megemlítem, hogy 18-án nevetett először és hogy az a legújabb szórakozása (pontosabban én szórakoztatom vele), hogy a játszószőnyegen úgy emelgetem a lábait, hogy Oskar-mackót fenéken billentsük, amitől az hintázni kezd Balázs orra előtt és ezt ő hatalmas mosollyal jutalmazza. ezen kívűl bújósabb lett, pénteken végre hagyta, hogy kipróbáljam vele az eBay-ről szerzett csatos hordozót, sőt, nem csak hogy hagyta, de még meg is sértődött, amikor kivettem belőle, mert ennie kellett és úgy vesszük észre, hogy elkezdett tartani a számára idegenektől. még kaptok néhány képet (úgyis leginkább az érdekel mindenkit :P :)) és...