virtuális kuckó

Reggel 5-kor keltünk, 6 előtt már a mentőállomáson voltunk hűtőtáskástól, gyerekülésestől. Fél 7 körül sikerült is elindulnunk, aztán végig az autópályán teperve, Kecskemét előtt egyszer megpihenve, 10 körül felértünk Budapestre, a Városligetbe. A rendezvény egy nagy tisztáson volt, amikor bejelentkeztünk, kaptunk karszalagot, a gyerekek buborékfújó kardot és válaszhattak egy kisautót is (Balázs rendőrautót választott, de volt tűzoltó és mentő is). Voltak különböző sátrak, pl. a Szent Márton Gyerekmentőké, ahol vettem Balázsnak Mentő Mártonos pólót, meg voltak TEK-esek, valamilyen biztonságtechnikai cégtől, mentőkutyások, ahol meg is lehetett simogatni a kutyákat meg kint voltak a mentőgyárosok is. Volt mobil egészségfelmérő kamion, lehetett tűzoltós képeket színezni, játszani, ugrálóvárazni és volt színpad is, ahol az elején mondtak pár beszédet és később koncertek is voltak. Mindent megnéztünk, aztán 11-kor kezdődött a mentési bemutató, először egy nagyon régi mentő jött és megm...

Ma reggel felébredtem és, mint minden reggel, amíg Balázs felébred, felnéztem fb-ra. Az első, ami szembejött, az a szegedma honlapon megjelent cikk volt arról a "fantasztikus" tábláról, amit az összesen 17-bő hetedikként avattak a szegedi női klinikán és aminek az átadásán az én kezelőorvosom mondott beszédet. Aztán később olvastam a wmn.hu -n megjelent cikket is, aminek minden szavával egyetértek.   Őszintén nem tudom, hogy miért kell ilyesmire pocsékolni a pénzt? (A másik kedvencem, ami kb ugyanez a kategória, tegnapról, a 300 milliós Paks2-t fesztiválokon népszerűsítő kamion.) Tényleg minden ennyire rendben van ebben az országban, hogy együttérzésnek álcázott bűntudatkeltésre alkalmas márványtáblákat kell kirakni? (A táblánál csak a gyereknapi plakát a durvább, de az legalább őszinte, nem próbálja elfedni a bűntudatkeltési célját. Azt meg igencsak gyomorforgatónak érzem, hogy ráraktak egy ultrahangképet egy 12 hetes magzatról, azzal a szöveggel, hogy "12 hetes g...

Holnap hajnalban, olyan fél 5 körül lesz 10 éve, hogy elindultam Görögországba, életem addigi legnagyobb kalandjára (azóta is benne maradt a top5-ben).    Ha jól emlékszem, talán hétfőn tudtuk meg, hogy találtak nekünk munkahelyet, úgyhogy 3 napunk volt felkészülni az utazásra. Péntek hajnalban 1 barátnőmmel, Orsival és egy addig ismeretlen lánnyal, Tündével indultunk Bukarestbe, majd onnan délután tovább, Athénba, ahova reggel érkeztünk. Elgyalogoltunk a kikötőbe, ahol megvettük a kompra a jegyünket és a következő 12 órát a váróban töltöttük, a csomagjainkat őrizve. Felváltva mentünk ki szétnézni az iszonyatos hőségben (addig még soha nem tapasztaltam 40 fokos meleget) meg kaját szerezni. A komp csak este indult, megnéztük a naplementét, aztán aludtunk is valamennyit (sajnos nem volt pénzünk kabinra, úgyhogy a mellettünk diszkózó utasok mellett szundikáltunk). Hajnalban kötöttünk ki Kos szigetén. Szereztünk egy taxit és a szállodához vitettük magunkat, ahol alig akartak s...

Tegnap ültem Pisti nagyszüleinél a hintán és egyszer csak rárepült a nadrágomra egy pitypang bóbita. Biztosan történt már korábban is ilyen, csak épp észre sem vettem vagy nem érdekelt, de mióta nincs Eszter, azóta a pitypangok mindig rá emlékeztetnek, emiatt hatódtam meg a kis bóbitától. (Egyszer rátaláltam instagramon egy nőre, akinek a tűzoltó férje szolgálat közben életét vesztette. A férfinek az volt a kedvenc mondása, hogy "a penny for your thoughts" és a halála után a családtagok lépten-nyomon penny-ket találtak, a legváratlanabb helyeken is, amit ők jelnek vettek.)  Persze nem gondolom, hogy ez a kis bóbiba üzenet lett volna Esztertől, mert nem hiszek semmiféle utóéletben, pedig időnként szeretném azt hinni, hogy a felhőkön játszik a többi hozzá hasonló kisgyerekkel, egészséges és boldog és fentről vigyáz a szeleburdi bátyjára. :) De azért jó érzés volt megfogni, lefotózni, aztán szélnekereszteni.

Igaz, hogy csak ma, vasárnap van apák napja, de mi már csütörtökön elkezdtük, amikor a futár meghozta Pisti ajándékát, az apa pólót. Miután hazahoztuk Balázst az oviból, ő adta oda Pistinek, boldog anyák napját kívánva közben. :D Hatalmas egy troll ez a gyerek! :) Szombaton reggel fodrásznál kezdtem, úgyhogy egészen civilizált fejem lett :D, utána pedig elmentünk a szegedi Vadasparkba, Pisti Apujával együtt. Szerencsére megúsztuk eső nélkül, de nem is volt túl meleg, úgyhogy jó volt sétálgatni és megnézni a sok-sok állatot. Balázst elég sokat kellett cipelni, amit leginkább Pisti végzett, én meg fotóztam egy csomót. Valahogy most leginkább madaraktól sikerültek jól a képek és, bár azt nem sikerült lefényképezni, nagyon boldog voltam, hogy végre láttam a vidrát úszni! Annyira hihetetlenül cuki. <3 Balázst leginkább az érdekelte, hogy mikor megyünk már a játszótérre, ami szinte közvetlenül a bejárat mellett volt. Kicsit sem volt mókás, amikor már kb századszor kérdezte meg, hogy m...