tegnap, ...
... több hét halogatás után, végre felhívtam a fogorvost és időpontot kértem jövő csütörtökre. Magamhoz képest nem is tologattam nagyon, mert május vége, június elejéről volt szó, valamint már kb 3 hete köhögök, hol jobban, hol kevésbé, de leginkább kiszámíthatatlanul.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy már most annyira rettegek tőle, hogy nem bírok elaludni. Mondjuk az sem segített az idegállapotomon, hogy főni úgy gondolta, nem sokkolja a férjét a részletekkel, viszont, úgy tűnik, valakinek muszáj volt elmesélnie, ezért a legapróbb részletekbe menően ecsetelte nekünk a foghúzásos, foglecsíszolásos kálváriáját. Én alapból rosszul vagyok bármilyen orvosi beavatkozástól akkor is, ha nem velem történik, csak mesélik, de a fogászati kezelések számomra a horror legmagasabb fokát jelentik. Ez mindig is így volt, de amióta még érintett is vagyok, azóta ez tovább fokozódott. Valamikor rám is vár majd a foghúzás és fogpótlás és kurvára nem akartam tudni, hogy ez mivel jár, mert az is épp elég rémes, amivel a fantáziám elő tud rukkolni a témában, semmi szükségem még az élménybeszámolókra is.
Én is nagyon félek a fogorvostól és még pluszban a nőgyógyásztól is. Nem egyszer hagytam már ott mielőtt sorra kerültem volna.
VálaszTörlésA nőgyógyászokat sem szeretem, de elviselem őket meg így a 2 terhességgel meg is edződtem valamennyire. A fogorvost viszont nem hiszem, hogy valaha is meg tudnám szokni, bár amikor tudtam, hogy csak barázdazárást csinál és túlvoltam az első alkalmon, legalább már nem kívántam azt, hogy inkább végezzen velem a szívroham, minthogy beüljek a székbe.
Törlés