elbaszott munkanap

Muszáj gyorsan írnom, mert ha nem adom ki magamból, Balázs fogja meginni a levét sajnos.



 

Azzal indult, hogy mivel ma kellett küldeni a bevallásokat, nem volt időm megcsinálni azonnal egy munkaviszony megszűntetős papírt, így főni magára vállalta. Már ekkor aggódnom kellett volna, mert ő baromi keveset dolgozik, de mindig belenyul a tutiba (=valamibe, ami el van baszva). Szóval nekifogott és kb 5 perc után kiszúrta, hogy tavaly júliusban lejárt a dolgozó után igénybe vehető szochokedvezmény. Természetesen én is hibás vagyok, mert amikor visszamentem dolgozni, alaposabban meg kellett volna nézni, hogy mit veszek át, de persze én abból indultam ki, hogy amikor rögzítem a kedvezmények kezdetét, azonnal beírom a végét is. Hát a helyettesem ezt nem így szokta, én meg most szívok, mert javítani kell, főni mártírkodik, hogy ezt most nekünk kell kifizetni (lehet, hogy fel kellett volna ajánljam, hogy vonja le a béremből, de nem vagyok én a magam ellensége, mondja ő, ha akarja) meg olyanokat mondott, hogy ki tudja, hány kedvezményt adunk még meg észen kívül (megnéztem, ezenkívül nincs több, csak olyan, amit lehetett volna, de nem adtunk meg) meg hogy így kell tönkretenni egy céget.

 

Aztán még rajtunk keresett valami papírokat, amikről szerencsére kiderült, hogy ő tökített el, de azért ezen is idegedkedhettünk egy sort.

Utána még jött a kegyelemdöfés is, hogy pénteken, amikor ők 11-kor elhúztak wellnesselni, valamikor 2 után rajta keresett minket a fénymásolós és kínjában egy ismerőst kellett megkérnie, hogy elvegye a patronokat. És akkor előadta, hogy legalább egyikünknek legalább 3-ig maradnia kellett volna (mikor dél után már senki ránk se nyitotta az ajtót) és ezentúl nincs korán hazamászkálás. Bakker, 2-kor jöttünk el, nem délben!

Egyébként teljesen kár belé a pihenés, csak arra jó, hogy utána újult erővel szivasson minket!