virtuális kuckó

Tegnap Balázs ébresztett azzal, hogy kezdődő vizibalesetre ébredt és azonnal rohanjunk a bilire. Kapott tiszta pizsit és kisgatyát, aztán rá akartam venni, hogy aludjunk még, de akkor ránéztem az órára és már fél 7 volt, amikor már nem volt értelme visszaaludni, mert fél 9-re mentünk fodrászhoz. Természetesen kicsit még így is elkéstünk. Nem volt egyszerű a hajvágás, sem utána otthon a hajmosás, de mindkettő nagyon időszerű volt már. Most van egy nagyfiús frizurás nagyfiam. :)  Amíg ő kiheverte egy kis mesenézéssel a reggel megpróbáltatásait, én összedobtam egy leveles vajas tésztás, csirkés, tejszínes, kukoricás, sajtos pitét, amit aztán elvittünk Húgomékhoz, mert Balázzsal nem voltunk elég éhesek a nagyon korai ebédhez. Amíg a pite a sütőben illatozott, kiderült, hogy hajnalban autóbalesetben meghalt az ötvenes éveinek elején-közepén járó háziorvosunk (aki egyben Balázs gyerekorvosa is). Nem volt bekötve, kisodródott az autóval, kirepült belőle és ennyi volt az élete. Nem vol...

Nem segítettetek, hogy mi legyen, úgyhogy úgy döntöttem, hogy közzé teszem a 3 "problémás" bejegyzést, ti pedig ha akarjátok, elolvashatjátok őket, csak a kórházas résszel legyetek óvatosak a 23 hét 6 napos bejegyzésben (onnan, hogy 2016. december 14).

Tegnap elég későn kerültem ágyba és, legnagyobb szerencsétlenségemre egyszer csak támadt egy remek ötletem a 10. évfordulós ajándékot illetően. Azért pech, mert jövőre lesz, én meg hajnal 3-ig nem tudtam elaludni az izgalomtól, kidolgoztam az összes részletet és azt is tudom, ki fog nekem segíteni. Sajnálom, hogy több, mint egy év van addig, mert már most alig várom, hogy lássam Pisti arcát, amikor megkapja. :) Párhuzamosan ezzel még támadt egy remek (?) ötletem: tavasszal el kéne kezdjünk együtt futni. Biztosan az agyamra ment a telihold, mert szívből utálok futni, de kéne valami hatékonyabb mozgás, mint a biciklizés, mert abban nem tudok elfáradni és nem is megy le tőle egy gramm felesleg se. Gondolom az lehet a baj, hogy bringázni szeretek, de hátha a gyűlölt futás segítene. Most, januárban, jó ötletnek tűnik, de, ha szerencsénk van, tavaszig elfelejtem és élhetjük tovább a kis kényelmes életünket. :D P.S.: Tudom, hogy már senki nem olvas, de kilőttem 3 nyári bejegyzést, h...

Egy egész hétig jártam dolgozni, Balázs pedig oviba, amikor sikerült lebetegednünk, ő kezdte, én meg gyorsan csatlakoztam. Lázzal indítottunk, de mostmár "csak" köhögünk és orrot fújunk egész nap. De ettől függetlenül, ideje volt már visszamennem kontrollra, mert 2 hétről volt szó, tegnap pedig, amikorra az időpontot kaptam, pontosan 4 telt el. Muszáj elmesélnem, hátha majd egyszer nevetek rajta egy jót (vagy nem). Magánrendelés, 15 ezer csimpitallér egy tokkal-vonóval 5 perces vizitért. Bemegyek, doktorúr kezet nyújt, megkérdezi, hogy találkoztunk-e már? (A kérdésen majdnem elnevettem magam, de oké, ezer beteget lát naponta, hogy is emlékezne mindenkire?) Mondtam, igen. Kérdezte a nevemet, bepötyögte, megtalált és közli, hogy 28 hetes terhes (lennék, de én ezt számítógép nélkül is megmondtam volna neki). Mondom, hogy nem, mert 4 hete ... és akkor végre leesett neki. Kérdezte, hogy van-e valami kérdésem? Lett volna pár (pl. Miért nem lehetett megmondani konkr...