virtuális kuckó

Legutóbb valahol ott maradtunk el, hogy június végén október 3-ára kaptunk időpontot Szegedre, genetikai tanácsadásra. Akkor nem gondoltam arra, hogy azért adják 3 hónappal későbbre, hogy legyen idő a beutalókat megszerezni (igen, indokolt a többesszám, ugyanis nem elég, ha csak én viszek egy nőgyógyásztól papírt, de Pistinek is kell urológustól vagy andrológustól, akiknek marhára nem tudom, mi közük van egy genetikai vérvizsgálathoz), de a héten felmerült bennem a gyanú, hogy ez lehet az igazi ok.    Amiatt, hogy Pisti nagyon sokat dolgozik, plusz nekem se nagyon van szabadságom, úgy gondoltam, hogy kihasználom, hogy a héten főniék nyaralnak és tudok telefonálgatni, sőt, esetleg picit előbb el is tudok jönni, ha kell.   Kedden (szeptember 5.) el is kezdtem a hadműveletet azzal, hogy a mezőkovácsházi SZTK honlapján kiderítettem, hogy szerdánként 4-ig van nőgyógyász (később megtaláltam, hogy az ultrahangot csinálják 4-ig, a rendelés 6-ig tart), de mindez mindegy, m...

Muszáj gyorsan írnom, mert ha nem adom ki magamból, Balázs fogja meginni a levét sajnos.    Azzal indult, hogy mivel ma kellett küldeni a bevallásokat, nem volt időm megcsinálni azonnal egy munkaviszony megszűntetős papírt, így főni magára vállalta. Már ekkor aggódnom kellett volna, mert ő baromi keveset dolgozik, de mindig belenyul a tutiba (=valamibe, ami el van baszva). Szóval nekifogott és kb 5 perc után kiszúrta, hogy tavaly júliusban lejárt a dolgozó után igénybe vehető szochokedvezmény. Természetesen én is hibás vagyok, mert amikor visszamentem dolgozni, alaposabban meg kellett volna nézni, hogy mit veszek át, de persze én abból indultam ki, hogy amikor rögzítem a kedvezmények kezdetét, azonnal beírom a végét is. Hát a helyettesem ezt nem így szokta, én meg most szívok, mert javítani kell, főni mártírkodik, hogy ezt most nekünk kell kifizetni (lehet, hogy fel kellett volna ajánljam, hogy vonja le a béremből, de nem vagyok én a magam ellensége, mondja ő, ha akarja) me...

Valamiért az évek során úgy alakult, hogy a szerda lett a hét legrosszabb napja, holtversenyben a hétfővel, úgyhogy annyira nem is meglepő, hogy szerdán volt a terhesség megszakítás is. Azóta minden szerdán a kórházi eseményeken és Eszter elvesztésén pörög az agyam, ha lefoglalom magam melóval, legkésőbb elalvás előtt visszajön az egész. Fura, hogy már eltelt 8 hét, folyton változik, hogy úgy tűnik, mintha csak most lett volna vagy már nagyon régen. Csütörtökön pedig a hétfordulónk volt, ma töltöttük volna a 32. hetet. Biztosan már jó nagy lenne a pocakom és folyton mocorogna a kisasszony. Jövő hét elején mentünk volna ultrahangra. Aztán eszembe jutott, amit Húgom mondott, hogy ha 18 hetesen nézik és nem 20, valószínű, hogy nem is derült volna ki, hogy beteg, úgyhogy csak most szembesülnénk vele és csak néhány hetünk lenne, hogy felkészüljünk arra, amire nem is lehet, a műtétekre meg arra, hogy elképzelhető, hogy csak elvegetálgatna és mi végignézhetnénk a szenvedését. Végüli...

visszagondolva, a novemberek általában változást hoznak, valahogy mindig nehezebb lesz tőlük az élet, közben meg örülni kéne az új lehetőségeknek. nem mindig megy ez könnyen. miután Pisti egész nyáron, több alkalommal is próbálkozott, hogy elmehessen másodállásba abba az idősek házába, ahol Anyukája is dolgozik, októberben végre megtört a jég és novemberben már kezdhetett is. mi úgy szerettük volna, ha csak 4 órásnak veszik fel, de végül novemberben 6 órás lett, aztán majd meglátják decembertől, hogy hogy lenne jobb. a két beosztást összehangolva lett néhány nap, amikor 6-tól 2-ig Mezőhegyesen dolgozik, majd este fél 7-től reggel 7-ig még mentőzik is egyet, valamint egész hónapban egyetlen egy teljes szabadnapja van. én nem tudnék ennyit dolgozni. nagyon hálás vagyok Pistinek, amiért ezt bevállalta, mert sajnos a nyavalyás csekkek csak jönnek, mi meg vagy tologatjuk őket magunk előtt, vagy hónap végén vakarózunk. szerencsére rendszerint egy-egy kisebb csodát tesznek a családtagjai...

már 2 napja tervezgettem, hogy mi hogy legyen, szerdán rendet raktam, csütörtökön pedig megkértem Marcsit, hogy vigyázzon egy órácskát Balázsra, amíg végre kiporszívózok. már nagyon ráfért a lakásra, de még pár napot kibírta volna, csak gondoltam, hogy Pisti is örül majd neki, ha a tiszta lakásba jöhet haza. Marcsi a megbeszéltek szerint meg is érkezett, de nem egyedül, mert hozott Balázsnak egy szobahintát! :O ezek után nem is tudom, hogy mi hogy adjuk oda Bazsinak a gumikacsát, szegény kicsit eltörpül egy hinta mellett ... összeszereltük, kipróbálta, aztán én feltakarítottam. tegnap Balázs nagyon korán, már 6 után felkelt. megetettem, reggeliztem én is, aztán felcsatoltam a hordozót és gyalogoltam laza 3,5 km-et a házidokinkig, mivel féltem, hogy a hosszú hétvégén elfogy a tápszer és akkor gondban leszünk. a gyaloglással nem is lett volna semmi bajom, csak kiderült, hogy a napon sokkal melegebb van, mint azt én gondoltam, ezért nagyon melegem volt és rendesen össze is izzadtunk....

sajnálom, erről a napról írnom kell, hogy amikor még mélyebb pontokon leszek, ezt visszaolvasva röhöghessek magamon egy jót. a reggel tök jól indult, Balázs 7 után ébredt, mosolygott, evett, minden rendben volt. sikerült kb. fél órára visszatenni az ágyába körforgót nézni és békát hallgatni, aztán tisztába tettem, mert gyanús szagok terjengtek körülötte. ezután még kicsit elvoltunk, aztán láttam rajta, hogy álmos, ezért megpróbáltam lefektetni. ekkor már majdnem 10 óra volt, gyorsan megettem a hűtőből a gyümölcslevest és közben pár percenként visszafordítottam Balázst a hasára. (a hátán nem alszik el, ezért kellett visszafordítanom) a harmadik eset után aztán elkezdődött a lejtmenet. a kiságyban már csak sírt, ezért gondoltam, hogy alszik rajtam. kb. mire elszenderedett volna, kopogtattak, ezért letettem és ajtót nyitottam, tök fölöslegesen, mert egy nő egy fickót keresett, aki korábban ebben a lépcsőházban lakott, de nem tudtam neki segíteni. Balázsnak közben teljesen kipattant a...

hétfőn fél 9-kor jelentkeztünk a szülészeten, ahonnan felküldtek a nőgyógyászatra, hogy ott várjam meg a dokimat. pár perccel később meg is érkezett, leküldött a szülészetre, CTG-re. most csak a szülőszobán volt hely, mert még épp a festés utáni pakolászás folyt az osztályon. az épp ügyeletes szülésznő nagyon kedves volt (ő lett volna amúgy a szülésznőm, ha még vállalna kismamákat), beszélgettünk egy kicsit, aztán magamra hagyott, mert volt ott egy kismama, aki vajúdott és őt kellett irányítani. én majdnem elaludtam a CTG alatt, de aztán gyorsan magamhoz tértem, sőt, majdnem infarktust is kaptam, mert a másik helyiségben a kismama összeesett és nagyon ijesztő volt, ahogy csattant a padlón. végül ketten kaparták össze és nyugtatgatták, hogy még semmi olyan nem történt, amitől el kellene ájulni. most megint nem lett túl jó a CTG eredménye, mert Balázs leginkább aludt és csak párat mozdult, de azt mondta a doki, hogy elég csak másnap megismételni, viszont megvizsgált és azt mondta, hog...

gondoltam pötyögök egy röpbejegyzést, mert ki tudja, hogy mikor lesz rá időm/erőm legközelebb. a cím arra utal (mint egy verselemzésben, basszus :D), hogy Balázs feje vagy beékelődött vagy egyelőre csak nagyon dolgozik rajta és én is eléggé magamba fordultam, még fórumozni sincs kedvem, csak olvasni szoktam amiket írnak azok, akikkel együtt kezdtük a babavárást. a tegnap elég fura volt. álmos voltam, de 6-kor felébredtem és már nem is tudtam visszaaludni, aztán Pisti hazajött 7 után és hát nem alakult úgy a reggel, ahogy én elképzeltem. (mondjuk lehet, hogy néha a verbális kommunikáció célravezetőbb lenne, mint a non-verbális, talán majd egyszer teszek vele egy kísérletet. :D) a lényeg, hogy kissé elment a kedvem az egész naptól, felkelni se nagyon akartam, de nem heverészhettem egész nap az ágyban, mert az éhség végül kiűzött. :D reggeliztünk, aztán punnyadtunk még egy darabig, majd elindultunk a Lidl-be bevásárolni. arrafele még viszonylag normálisan tudtam haladni, de hazafele ...

Figyelmeztetés! Ha nincs kedved a szüleimről szóló nyavalygáshoz, kíméld meg magad tőle és ne olvass tovább! (Kinga, ez leginkább rád vonatkozik! :) a szombat egészen jól indult, hazajött Pisti melóból, gyorsan reggeliztünk, aztán elmentünk a Lidl-be, mert úgy emlékeztem, hogy szombattól lesz akciós a széldzseki, amit Anyósoméktól kapok szülinapomra. kiderült, hogy rosszul emlékeztem, ami nem is csoda, mert vannak csütörtöktől akciós termékek, csak szombaton olcsóbb meg van ami vasárnaptól akciós. végülis nem mentünk potyára, mert még vettünk tejet meg még pár dolgot, ami kifogyóban volt itthon, valamint kaptam egy számok szerint színezős szettet, ami tudom, hogy nagyon ovis dolognak hangzik, de egyrészt elég nagy precizitást igényel, mert sokszor nagyon pici helyeket kell rajta kifesteni, másrészt keverni is kell a színeket, úgyhogy pár óra alatt kevesebb, mint felét tudtam kifesteni. de nem baj, legalább lefoglalom magam vele egy ideig. :) miután hazaértünk, Pisti aludt egy ...

úgy érzem, hogy soha nem leszek sem elég jó háziasszony, sem elég jó társ, minden próbálkozásom és erőfeszítésem ellenére sem. persze az is lehet, hogy nem próbálkozom eléggé és az is lehet, hogy nem vagyok képes többre. persze ideig-óráig megteszek minden tőlem telhetőt, de aztán elengedem magam, amit persze észre sem veszek. csak reménykedhetem abban, hogy még így is kellek és továbbra is elég erős a szerelmünk ahhoz, hogy mindent átvészeljünk. csak az a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha egyszer csak betelik a pohár és nem lehet már újra kezdeni? azt hiszem, ott és akkor lesz vége számomra mindennek ... sajnálom, hogy mindezt miattam kellett átélned! tudom, hogy a megtörtént dolgokat már nem lehet kitörölni, de igyekszem jóvátenni szeretettel és türelemmel. természetesen szeretném ha mindig velem lennél és beteljesíthetném az álmaidat. :) Szeretlek!

gondoltam, hogy mindenki legnagyobb örömére végre én is írok egy bejegyzést. az utóbbi időben nem történt semmi izgi, csak munkahegyek, meg sok-sok szivatás volt, arról meg nem volt kedvem írni, örülök, hogy hazajöhetek és nem kell feltétlenül a melón filóznom és a gép előtt ülnöm. az a gáz, hogy annak ellenére,  hogy szeretem a munkámat és azt a sok kihívást, amivel minden nap találkozom, egyre inkább utálok bejárni, mert nagyon fagyos a légkör és soha semmi nem elég jó, amit csinálok/csinálunk.   ezért én igyekszem kikapcsolni. :) emiatt is már nagyon vártam a hosszú hétvégét, de aztán sikerült keresztbe tennem saját magunknak, mivel szerdán mondták Anyuék, hogy Apunak lesz 4 szabadnapja, szombattól keddig, és azon gondolkoznak, hogy mennek Szatmárra, Mamámékhoz, én meg mondtam, hogy azzal az erővel hozzánk is jöhetnének, hiszen ez csak 100 km-rel több. végül meghányták-vetették a dolgot és úgy döntöttek, hogy meglátogatnak minket, de Húgomat sajnos nem hozták, mert n...

voltam annyira elszánt, hogy összeadogattam a havi áttekintő részből a bejegyzéseim számát és ennyi jött ki. azért ír egyébként több postot, mert van jónéhány draft, ami soha nem is lesz kilőve. :) úgy döntöttem, hogy most az 1000.-ig így fogom számolni. nem is tudom, ha idén eljutok addig, főleg ilyen blogolási tempóval. :$ na de ennyi elég is volt a bevezetőből. :D mióta nem írtam, nem sok dolog történt. folyamatosan dolgozok és most egy pillanatra sincs megállás, rengeteg a melónk és állítólag ez most májusig ilyen lesz. nagyon fárasztó, egyszerűen nem bírom kialudni magam, teljesen mindegy, hogy 4 órát vagy 9-et alszok, ugyanolyan fáradtan kelek fel reggel. ezt a hajnal 5 órai ébredést szerintem soha nem fogom megszokni ... ráadásul az irodában nagyon fagyos a hangulat, nem is igazán szólhatunk egymáshoz, úgyhogy mindig attól félek, hogy begyógyul a szám mire hazajövök. :D ellenben a cseszegetések mennek és nagyon sokszor úgy vagyok beállítva, mintha csak a helyet foglalnám és...

nem fogok most sokat írni, csak eszembe jutott pár dolog, úgyhogy témakörökre bontom. :) H1N1 -   az a lényeg, hogy Főni néniék betegek hétfő óta és azóta minden ügyfelünk úgy jön be, hogy: csak nem H1N1, vagy: legalább H1N1? tiszta idióták az emberek! esküszöm, mintha trendi lenne elkapni vagy mintha az lenne a menő, aki fel tud mutatni legalább egy röfiinfluenzás ismerőst, hogy aztán még jobban lehessen rettegni! nem értem, hogy miért kell ezt ennyire felfújni? ha valaki elkapja, akkor ez van, remélhetőleg meggyógyul, de hogy miért kell ezt ennyire várni vagy ennyire félni tőle? na mindegy, ez van, csakhát egyesek tényleg nem normálisak ... kapunyitási pánik -   tegnap fogalmam sincs mitől, de teljesen besokaltam és teljesen magabizonytalan lettem és rettegtem attól, hogy valami végérvényesen elromlik, pedig tényleg abszolút semmi okom nem volt az effajta gondolatokra. valószínűleg csak kicsit kimerültem, nehéz még megszoknom ezt a hajnali 5-ös kelést. aztán ma láttam...

tegnap este, miután Pisti elment aludni, befejeztem az Alkonyatot, majd gyorsan nekifogtam a második kötetnek. észrevétlenül fogytak az oldalak és telt az idő, így 2-kor eszméltem rá, hogy lassan aludni is kéne. akkor már a 64. oldalnál tartottam és túl voltam a legszomorúbb részen, legalábbis remélem. :$ lefeküdtem, de legalább még egy órán keresztül nem tudtam elaludni.   :( hajnalban megébredtem, amikor Kincsem csengetett, aztán nyugodtan aludtam vissza, mert tudtam, hogy biztonságban megérkezett és 11-ig aludtam, amikor is arra ébredtem, hogy már túl melegem van és a hátamra süt a Nap. Anyuék bevásárolni voltak, úgyhogy egyedül reggeliztem, aztán lezuhanyoztam. utána nem sokkal Anyuék is hazaértek. bekapcsoltam a gépet, megnéztem a szokásos dolgokat, aztán olvastam. :) nagyon jól haladtam és már csak 87 oldal van belőle hátra. közben ismét megállapítottam, hogy nem egészen normálisak azok, akik ezt a könyvet kikiáltották romantikus lányregénynek. szerintem néha még túl izg...

most kb. úgy érzem magam, mint sulis koromban, amikor nem vártam, hogy megkezdődjön egy újabb hét, sőt, inkább mint vakáció után, amikor nehéz visszaszokni. na szóval értitek, gondolom ... nem tudom miért, de most még az sem nyugtat meg, hogy már csak 3 hét ... na de kezdjük az elején. :) este elég későn feküdtem le, kiolvastam az Otthont, aztán elaludtam. "reggel" háromnegyed 12-ig aludtam, de azt hiszem, még akkor is sikerült volna tovább aludni.   majd ketten alszunk tovább is :)   reggelire csak egy meggyes joghurtot ettem, aztán váltottam pár szót Pistivel, majd elmentem hajatmosni. utána Kincsem ebédelt, aztán meg én. paradicsom leves volt és gombás csirkepaprikás puliszkával. nagyon teleettem magam, úgyhogy egy jó ideig mozdulni is alig bírtam. :D   ez a menü majd nálunk is szerepel, de meg kell tanulnom puliszkát főzni. :$ :)   úgy tudom, hogy nem nehéz, csak folyamatosan kell kavargatni. :) ebéd után honfoglalóztunk Kincsemmel és az első körben még ...

szeretném tudni, hogy ki írta a mai nap forgatókönyvét, mert elszámolnivalóm van vele és nem teszi ki az ablakba, amit tőlem kap. na de kezdjük az elején. este nagyon jó volt együtt House-t nézni és beszélgetni. nem is akartam aludni menni, de muszáj volt, mert reggel kelni kellett. nagyon nehezemre esett, de felkeltem, reggeliztem, Anyuék elvittek, az iroda előtt ácsorogtam 5 percig, megint kockára fagytam, aztán elkezdtem dolgozni. szinte alig eszméltem fel és 5 óra volt, de még nem jöhettem el, mert az asztalom tele volt munkával és a "szuperimádnivaló" főnöknőm szerint nem tűrt halasztást. szinte fél órán keresztül "unatkoztam" és a hajamat téptem, mert nem küldték Szebenből a munkámhoz szükséges papírokat. fél 6-kor befutott a fax, aztán dolgoztam, mint egy hülye, a főnöknő is megjelent és végül 8 előtt 10 perccel befejeztük és eljöhettem. abban a semmittevős félórában írtam Kincsemnek sms-t, hogy későn szabadulok, de mire visszaírt, már megint dolgoztam, úg...

ma nincs kedvem címen gondolkozni, meg ez úgyis olyan szép kerek szám. :)   és reményt ad. :) este miután megírtam a blogot, a netem kimúlt, úgyhogy nagyon "örültem". még kicsit néztem a tv-t, aztán 11-kor lefeküdtem. nem igazán tudtam elaludni, a költözésen gondolkoztam, ami annyira jól sikerült, hogy ezzel kapcsolatos zagyvaságokat álmodtam. mostanában álmomban mindig összeveszek Apuval a témán. biztos vagyok benne, hogy ez még ébren sem egy lefutott ügy.   de itt, illetve ott leszek és segítek. :)   na de jól elkalandoztam. :$ reggel olyan sötét volt, hogy már attól féltem (reménykedtem :), hogy rosszul állítottam be az ébresztőt és még alhatok, de nem így történt. felkeltem, reggeliztem, közben Anyuék marták egymást, mint mostanában mindig (mi lesz itt, ha csak ketten maradnak a lakásban ... :S). elindultam melóba, nem volt bent a főnöknő, ma is tönkre dolgoztam magam. később megérkezett a főnöknő, megírtuk a szerződést, elvitte regisztráltatni, én meg...