new moon

tegnap este, miután Pisti elment aludni, befejeztem az Alkonyatot, majd gyorsan nekifogtam a második kötetnek. észrevétlenül fogytak az oldalak és telt az idő, így 2-kor eszméltem rá, hogy lassan aludni is kéne. akkor már a 64. oldalnál tartottam és túl voltam a legszomorúbb részen, legalábbis remélem. :$ lefeküdtem, de legalább még egy órán keresztül nem tudtam elaludni. :(

hajnalban megébredtem, amikor Kincsem csengetett, aztán nyugodtan aludtam vissza, mert tudtam, hogy biztonságban megérkezett és 11-ig aludtam, amikor is arra ébredtem, hogy már túl melegem van és a hátamra süt a Nap. Anyuék bevásárolni voltak, úgyhogy egyedül reggeliztem, aztán lezuhanyoztam. utána nem sokkal Anyuék is hazaértek. bekapcsoltam a gépet, megnéztem a szokásos dolgokat, aztán olvastam. :) nagyon jól haladtam és már csak 87 oldal van belőle hátra. közben ismét megállapítottam, hogy nem egészen normálisak azok, akik ezt a könyvet kikiáltották romantikus lányregénynek. szerintem néha még túl izgalmas is és egyszerűen nem lehet abbahagyni az olvasást. egy idő után már azon nevettem, hogy lassan szomjan halok, de képtelen vagyok kimenni teáért. :D nevetséges. :) de úgysem nyugszom, amíg nem olvasom ki az összeset. :$ azt hiszem, én mégis megvárom a magyar verziót. :)

nagyon gyorsan telt az idő és fogytak az oldalak. közben zenét hallgattam (még mindig az A fine frenzy - One cell in the sea c. albumát, amiről kiderült, hogy nagyon talál valamiért a könyvhöz :) és Rékával beszélgettem MSN-en.

későn ebédeltünk, kifaggattam Aput a puliszkakészítés fortélyairól, mert Pistit érdekli. :) aztán persze megint ment az élcelődés, hogy szegénynek majd mindig főznie kell, ha valami normálisat akar enni, mert ugye én ... csak tudnám, hogy miért veszem még mindig fel? :S pedig minden jó lesz. :)

utána tovább olvastam, aztán hazajött Kincsem, de nem lett sokkal jobb a kedvem.

amíg zuhanyzott, én vacsoráztam, aztán, voltam akkora hülye, hogy elfelejtettem elmosni magam után a tányért. na ebből persze megint botrány lett és, ahogy vártam, megint előkerült a téma, hogy ezt  nem folytathatom így, amikor elköltözöm meg hogy nem bízhatok mindent Pistire, a főzést, a mosogatást, a takarítást és még dolgozzon is és mind így tovább, kár is részletezni. egyszerűen nem értem ... miért van az, hogy Apu mindig mást féltett tőlem, másban bízott és miért én voltam mindig mindenért a bűnbak? más szülő, legalábbis ha elég jól informált vagyok, mindig a saját gyereke mellett áll ki, még akkor is, ha épp nincs igaza valamiben. de másokkal szemben akkor is ő az első ... mindegy, ezen kár filózni, úgysem változik semmi, de ez persze nem akadályoz meg abban, hogy itassam miatta az egereket. :$ fura, de ma valahogy minden sokkal jobban fáj, mint általában és abszolút bármin képes vagyok elkezdeni bőgni. :$ huhh, fel kéne nőni lassan. :) nem tudom, miért van ez így, de azt hiszem, minden sokkal jobb lesz, ha már nem leszek itthon ... itt végre felnőtt nő leszel és én ragaszkodom Hozzád és büszke is vagyok Rád. :)

miközben néztük az Elektrát, beszélgettem kicsit Tesóval is MSN-en, nem ment túl jól a vizsgája, úgyhogy 21.-én megy majd javítani, de utána jön is haza, mert Anyu szülinapja lesz, én meg 22.-én hajnalban költözöm. nagyon várom már, de tudom, hogy addig még vár rám 2 elég húzós hét, elég sok elintéznivalóval, csomagolással és Apu hülyeségeivel. de lécci ne szidjátok, mert tudom, hogy az ő, mindenki más  számára (ebbe magamat is beleértve) érthetetlen módszereivel, valószínűleg jót akar. sőt, biztos vagyok benne, de ettől persze még nem értem és nem esik kevésbbé rosszul ...

most Kincsem próbál lelket önteni belém. :) remélem, hogy sikerül neki vagy hogy legalább holnapra kialszom. :$ majd én elsimítok mindent. :)