virtuális kuckó

ma már írtam egy bejegyzést, amit egyelőre nem publikálhatok, de cserébe írok nektek egy kicsit az elmúlt heteimről. még január közepe fele kiderült, hogy indulni fog egy kezdő angoltanfolyam, amit úniós forrásból szerveznek, így csak nagyon keveset kell fizetni (mint utóbb kiderült, 1.800,- forintot) és adnak tankönyvet valamint gyakorló füzetet is, amit a képzés után is megtarthatunk. regisztrálni kellett az eper.hu-n, amit meg is tettem, de aztán egyéb bokros teendőimnek hála, nem jártam jobban utána, hogy mikor indul, így a kezdésről szépen le is maradtam! az első óra után úgy szereztem tudomást erről, hogy Pisti nagynénje megkért, korrepetáljam őt. ezután szerencsés véletlenek összejátszásából az lett, hogy valaki kimaradt, én pedig bekerülhettem helyette a 12 fős csoportba, így a 6. órára már én is mehettem. a lemaradásomat persze simán be tudtam pótolni, hiszen nem nagyon tanulunk olyat, ami számomra újdonság lenne, de gyakorlásnak/tudás frissítésnek ennyi pénzért tökéletes...

... megfejtettem a szüleimet! (legalábbis azt hiszem, de majd megkérdezem tőlük, hogy megengedik-e, hogy bármilyen következtetést levonjak) ma hazaértem hulla fáradtan és csak egy kis normális csevejre vágytam, ha már Anyuék elvárják, hogy kb. minden nap beszéljünk. igyekszem mindig úgy lavírozni a témák között, hogy ne lehessen semmiből konfliktus, főleg ilyenkor, amikor nincs erőm semmihez. kb. 10 percet beszéltünk, ami alatt én megemlítettem, hogy tegnap tök olcsón rendeltünk pólókat és meg is mutattam őket a neten ( Pistié  ,  enyém ), mert, én kis naív, azt gondoltam, ez egy jó semleges téma. Anyukám számára az volt a legfontosabb kérdés, hogy mekkorát rendeltem magamnak, amire mondtam, hogy xl-eset, de lehet, hogy az l-es is elég lett volna, de erre ő közölte, hogy szerinte még ez is kétséges, hogy jó lesz, mert Húgomnak is l-es pólói vannak. miután ezt letudtuk, a következő programpont az összes ismerős kisbabájáról való áradozás volt, majd jött az utolsó csepp abb...

ha jól tudom, Pisti megfogadta, hogy minden nap ír legalább egy pársoros bejegyzést. nekem is van egy ehhez hasonló fogadalmam, csak az enyém úgy szól, hogy legalább havonta egyszer írok. :D jó, igazából nem fogadtam semmi ilyesmit, de nem is látok reális esélyt arra, hogy ennél sokkal gyakrabban blogoljak. igazán izgalmas hónapon vagyunk túl. az előző bejegyzésemben írtam arról, hogy sikerült találnom Szegeden egy dokinénit, aki a petevezeték átjárhatósági vizsgálat barátságosabb verzióját alkalmazza, szemben a nagyon elterjedt változattal. 21-én, fél 4-re volt időpontom, amire a biztonság kedvéért túl korán indultunk, ezért elég sokat kellett várakozzunk. mire sorrakerültem, már eléggé nyugtalan voltam, de aztán még jobban is mentek a dolgok, mint reméltem. először is elbeszélgettünk az előzményekről, megnézegette a véreredményeimet (az első alapján megerősítette a diagnózisomat, az utolsó alapján pedig ő is megállapította, hogy egészen jól alakulnak az értékeim), majd jött a mé...