fészekrakás
Nem tudom, hogy mi van velem pontosan, mert lehet, hogy életemben először brutál mód rámtört a tavaszi nagytakaríthatnék, de az is lehet, hogy beindult a fészekrakó ösztönöm. Egy picit még szórakoztat is, hogy van az agyamnak egy olyan szeglete, ami még terhesnek gondol, miközben a testem többi része túltette magát az egészen. Ma pl az irodában nem arról ábrándoztam a korábbi hazajövetellel kapcsolatban, hogy lenne időm nyugiban meginni egy kávét és szusszanni egyet, mielőtt Balázst elhozom az oviból, hanem hogy levinném végre a pelenkázó feltétet a kukába, mert már nem használjuk semmire. (Az már más kérdés, hogy végül ott rohadtam 3-ig az irodában.) Egyébként is állandóan selejteznék meg pakolnék, a bringatárolóval kéne kezdeni, aztán kamra, beépített szekrény, ruhásszekrény lenne a sorrend. Nagyon várom a festést is (hogy vége legyen :D), jó lesz, hogy kicsit megújul a lakás és tisztább lesz. Márciusban megrendeljük Balázs galéria ágyát, a matrac már megvan hozzá, csak ...