virtuális kuckó

(3 bejegyzéssel vagyok elmaradva, de most ezt írom meg gyorsan, amíg még pont aktuális.) Most is pontosan olyan csodás, meleg őszi idő van, mint azon a 6 évvel ezelőtti szombaton, amikor 16:48-kor Balázs meglátta a napvilágot (ami igazából inkább naplemente és neonfény volt). Tudom, mindenki mindig ezt mondja, de én tényleg nem tudom, hogy hogy rohant el egy szempillantás alatt 6 év. Abból a kis pihe-puha újszülöttből mostanra egy 126 cm magas és 24 kilós nagyfiú lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy fáklyás menet vele az élet, de biztosan neki sem könnyű velem. Idén nagyot fordult vele az élet, amikor Marci megszületett és a kezdeti, irántunk táplált ellenérzései (?) után, egészen belerázódott a nagytesó szerepbe. Idővel, amikor már tényleg tudnak együtt játszani, biztosan még jobb lesz a kapcsolatuk, de az már most is látszik, hogy nagyon szeretik egymást. Az oviban kevesebb rá a panasz, a múltkor megdicsérték, mert gyorsan és ügyesen megoldott egy rajzos feladat...

Ez most csak ilyen vázlatos poszt lesz, hogy legyen megörökítve, aztán hátha egyszer lesz kapacitásom arra, hogy kibővítsem. Október 19-én férjhez ment a húgom és én voltam a tanúja. Én talán a legjobban azt a részét élveztem, hogy szépen felöltöztünk és lett rólunk pár jó fotó meg a kaja is finom volt. Bocs, ha most kiderült, hogy felszínes vagyok. Másnap elmentünk négyesben a Vadasparkba és utána a szüleimmel meg az ifjú házasokkal a halászcsárdában ebédeltünk, a világ legfinomabb halászlevéből (még jó, hogy ezt nem twitterre írtam, különben flame lenne belőle. 😂) 24-én elmentünk a szüleimmel kirándulni, előbb Békéscsabán ebédeltünk a Kisvendéglőben a Hargitához, majd elmentünk Gyulára és megnéztük a várat, ami pont annyi látnivalót tartogat, amennyit már egy Balázs korú gyerek be tud fogadni és a kilátás is szép, majd az Almássy kastélyban sütiztünk/kávéztunk és 1-2 szuvenírt is beszereztünk. Úgy látszik, mindig kirándulnunk kéne velük, me...

Egy héttel a vasút kiállítás után megint Békéscsabán "találtuk" magunkat, ezúttal LEGO kiállítás volt a Csaba Gyöngye kulturális központban. Leparkoltuk az autót, Pistire pattintottuk Marcit a hordozóban és megnéztük a kiállítást. Azt hiszem, nem volt olyan nagy, mint amit Gyulán láttunk tavasszal, de itt a végén Balázs is játszhatott, mozaikot lehetett kirakni és szabadon építeni az asztalra kipakolt rengeteg kockából. Találkoztunk Balázs ovis barátjával, Zenével és az anyukájával, úgyhogy a 2 fiú együtt épített. A kiállítás után bementünk a büfébe, ettünk sütit és kávéztunk/üdítőztünk. Utána visszamentünk az autóhoz és megejtettük a szokásos hónap eleji Tesco-DM-egyéb boltok bevásárló körutat, ezzel összekötve a kellemest a hasznossal. 🙂 És most jöhetnek a képek:

Annyira bejött nektek, hogy nem kell olyan sok szövegelést olvassatok tőlem, hogy így hajnali fél 4-kor, miután már egy órája nem bírok visszaaludni, összedobok egy újabb ilyen bejegyzést. Marci ismerkedett Robival. Jól meglepődött, amikor sikerült bekapcsolnia. 😀 Vártuk, hogy megsüljön a morzsasüti. Szeptember 14. - Nem sikerült lekapnom azt a pillanatot, amikor így támaszkodva, de kinyújtott lábbal álldogált. Azóta már mindenhol támaszkodik, de addig még nem jutott el, hogy teljesen felegyenesedjen. Gondolom pikk-pakk eljön az is. Délután elmentünk Szegedre, a H&M-ben vettünk Balázsnak őszi cuccokat és ezt a nadrágot az esküvőre. Utána sétáltunk és kávéztunk a Kék elefántban. 15-én eljöttek a szüleim és elhozták Kingát és Lénát is. Az volt a legjobb része a napnak, amikor Kingával és Marcival elmentünk a Lidlbe, aztán hazafelé sétáltunk egy nagyot, mert Marci elaludt a babakocsiban és tudtunk beszélgetni. Gyakorlatilag letudtuk a lánybúcsút. Ittunk p...