Balázs 6.

(3 bejegyzéssel vagyok elmaradva, de most ezt írom meg gyorsan, amíg még pont aktuális.)

Most is pontosan olyan csodás, meleg őszi idő van, mint azon a 6 évvel ezelőtti szombaton, amikor 16:48-kor Balázs meglátta a napvilágot (ami igazából inkább naplemente és neonfény volt).

Tudom, mindenki mindig ezt mondja, de én tényleg nem tudom, hogy hogy rohant el egy szempillantás alatt 6 év. Abból a kis pihe-puha újszülöttből mostanra egy 126 cm magas és 24 kilós nagyfiú lett. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy fáklyás menet vele az élet, de biztosan neki sem könnyű velem.

Idén nagyot fordult vele az élet, amikor Marci megszületett és a kezdeti, irántunk táplált ellenérzései (?) után, egészen belerázódott a nagytesó szerepbe. Idővel, amikor már tényleg tudnak együtt játszani, biztosan még jobb lesz a kapcsolatuk, de az már most is látszik, hogy nagyon szeretik egymást.

Az oviban kevesebb rá a panasz, a múltkor megdicsérték, mert gyorsan és ügyesen megoldott egy rajzos feladatot. Most, hogy Ákos elment iskolába, Zente lett a legjobb barátja és pár hétig azt tervezgette, hogy Dzsinát veszi feleségül, mert szerelmesek (voltak?) egymásba (ezt nem pletykaként mesélem, csak azért írom le, mert 10-20 év múlva biztosan érdekes lesz erre visszaemlékezni).

Idén megtanult pótkerék nélkül bringázni, simán kiolvassa a 3 számjegyű számokat, nagyjából megtanult úszni is és profi szintre emelte a Lego összeszerelési tudományát. (Épp a szülinapjára kapott űrhajós készletet rakja össze, nagyjából önállóan.)

Ez a következő év sok izgalmat tartogat, jövő ilyenkor már első osztályos lesz. Ejha, ezt még emésztenem kell! 🙂