Újabb fotós poszt

Annyira bejött nektek, hogy nem kell olyan sok szövegelést olvassatok tőlem, hogy így hajnali fél 4-kor, miután már egy órája nem bírok visszaaludni, összedobok egy újabb ilyen bejegyzést.

Marci ismerkedett Robival. Jól meglepődött, amikor sikerült bekapcsolnia. 😀

Vártuk, hogy megsüljön a morzsasüti.

Szeptember 14. - Nem sikerült lekapnom azt a pillanatot, amikor így támaszkodva, de kinyújtott lábbal álldogált. Azóta már mindenhol támaszkodik, de addig még nem jutott el, hogy teljesen felegyenesedjen. Gondolom pikk-pakk eljön az is.

Délután elmentünk Szegedre, a H&M-ben vettünk Balázsnak őszi cuccokat és ezt a nadrágot az esküvőre. Utána sétáltunk és kávéztunk a Kék elefántban.

15-én eljöttek a szüleim és elhozták Kingát és Lénát is. Az volt a legjobb része a napnak, amikor Kingával és Marcival elmentünk a Lidlbe, aztán hazafelé sétáltunk egy nagyot, mert Marci elaludt a babakocsiban és tudtunk beszélgetni. Gyakorlatilag letudtuk a lánybúcsút. Ittunk pisztáciás kávét vaníliafagyival.

Ovi előtt egy kis mesenézés, amíg felöltözöm.

Szeptember 19. - Balázs nem volt oviban, mert köhögött. Reggel elvittük Marcit a védőnőhöz méretkezni (67 cm és a súlyra nem emlékszem, de még nincs 8 kg), majd kora délután elmentünk a játszótérre. Balázs játszott a repülővel, amit Anyuéktól kapott, Marci pedig először ült egyedül ilyen hintában, el is aludt benne.

7 hónapos lett. "Ki, én?"

Megzabálom ezt a cukifejet! 🥰

Újabban a napi program Balázs oviba szállítása, utána bevásárlás, majd az úrfi hazafelé elalszik a babakocsiban és sétálunk egy nagyot. Közben zenét hallgatok vagy párnacsata podcastot, lassal legalább azzal utolértem magam, ha már a vlogokkal hónapokkal le vagyok maradva.

A hónap utolsó csütörtökén voltunk tornán. Azt mondták, hogy igazából nem kell járnunk, csak havonta egyszer menjünk el, hogy megnézzék mennyire cuki és ügyes. 10 perc alatt végeztünk. Előtte is megáztunk, utána borzalmasan eláztunk és még harmadjára is megismételtük, amikor elhoztuk Balázst az oviból, de legalább találtunk hótaposót Balázsnak is, Lénának is 1-1 ezresért meg Marcinak egy kötött kabátot, szintén egy ezresért.

Szombaton elmentünk Békéscsabára a vasútas napra, itt épp a nosztalgiajárat étkezőkocsijában üldögél Balázs. Nagyon vagányak voltak a "szobák", a fürdőt meg simán elfogadnám itthonra is.

Pistivel egy csomó mozdonyt megnézték belülről is.

Most épp vasútas szeretne lenni.

Még vonatoztunk is, keresztül vittek minket a kocsiszínen és Balázzsal bent ültünk a mozdonyvezető fülkében és levideóztam az út nagy részét, aztán átadtuk a helyet másnak is. Addig Pisti Marcival sétált egyet.

Megnéztük 2 helyen a vasútmodell kiállítást is, ami nem volt rossz, de az igazi mozdonyok érdekesebbek voltak.

Így álldogál támaszkodva és Balázs azt is látta, hogy lépeget, hogy ne essen el, ha gurul az autó.

Végre megkezdődött a This is us 4. évada, azzal azért napirenden vagyok, Marci egész jót alszik közben a vállamon.

Balázs pisztácia fagyit evett! Az evett talán túlzás, de megkóstolta, ami igazán nagy szó, mert ő nem eszik fagyit. Egyébként az utóbbi időben nagyon felbátorodott, evett őszibarackot, nektarint, szilvát, májkrémes zsömlét, ez mind olyasmi, amiről eddig hallani sem akart.

Újabban ül az adamo hintában és még hintáztatja is magát. Nem úgy igazából, de piszkálja a madzagot, amivel lábrészt le lehetne zárni és ettől mozog a hinta. 🙂

Csütörtökön Pisti rendberakta a biciklimet és délután letekertünk Mamáékhoz. Ez volt a főpróba a pénteki megvilágosodás éjszakája nevű biciklis rendezvény előtt. Balázs nagyon ügyes volt, szó nélkül letekerte az 5,81 km-t, Marci is ügyes volt, csak a vége felé sírt, valószínűleg a szemére csúszott a sapka a sisak alatt, de mi voltunk a menet végén és nem igazán lehetett megállni. A végén kaptunk teát (Balázs szerint ovis teát) meg kenyérlángost, a tombolán pedig kulacsot és hátsó biciklilámpát nyertünk. 8 után indultunk haza, a mentőállomáson babakocsira cseréltem a biciklimet, hazajöttünk és lett egy nagyon pocsék esténk. Egyébként is feszült voltam attól, hogy a két gyerekkel egyedül kellett lebonyolítanom ezt az egészet, aztán Marci nem akart lefeküdni, hiába volt már rég túl a lefekvési időn, Balázs már sírt, hogy ő fáradt és aludni akar, én meg rosszul kezeltem a helyzetet, egyszóval pocsék volt és gyorsan el akarom felejteni. Az egészből csak arra az egyre akarok emlékezni, amikor várakozás közben Marci a kezemben volt, mindkét gyerek fején sisak és véletlenül (?) összekoccantak. Utána Marci majd' kiesett a kezemből, úgy hajolt hátra, hogy megint összekoccanjanak és nevetett rajta. Nem vitás, legalább akkora csibész, mint a bátyja. 🥰