rinyaposzt

Figyelmeztetés! Ha nincs kedved a szüleimről szóló nyavalygáshoz, kíméld meg magad tőle és ne olvass tovább! (Kinga, ez leginkább rád vonatkozik! :)

a szombat egészen jól indult, hazajött Pisti melóból, gyorsan reggeliztünk, aztán elmentünk a Lidl-be, mert úgy emlékeztem, hogy szombattól lesz akciós a széldzseki, amit Anyósoméktól kapok szülinapomra. kiderült, hogy rosszul emlékeztem, ami nem is csoda, mert vannak csütörtöktől akciós termékek, csak szombaton olcsóbb meg van ami vasárnaptól akciós. végülis nem mentünk potyára, mert még vettünk tejet meg még pár dolgot, ami kifogyóban volt itthon, valamint kaptam egy számok szerint színezős szettet, ami tudom, hogy nagyon ovis dolognak hangzik, de egyrészt elég nagy precizitást igényel, mert sokszor nagyon pici helyeket kell rajta kifesteni, másrészt keverni is kell a színeket, úgyhogy pár óra alatt kevesebb, mint felét tudtam kifesteni. de nem baj, legalább lefoglalom magam vele egy ideig. :)

miután hazaértünk, Pisti aludt egy kicsit, aztán készítettünk csilis babot, ebédeltünk, aztán estefele átmentünk Marcsihoz, mert volt nála egy nagy utazótáskányi használtnak nevezett kisruha, 150 és 500 forint közti áron, de szinte mindegyik újnak tűnt, nem voltak kopottak, sokuknak még a cimkéje sem, pedig mosásnál az azonnal kifakul és volt olyan is, ami tényleg teljesen új volt, úgyhogy előválogattuk őket, aztán azokat is átválogattuk és végül vettünk kb. 20-25 darabot, összesen 5300 forintért, amiből kétezret kifizetett Marcsi. nagyon büszkék voltunk a szerzeményünkre, úgyhogy amikor Pistit felhívta Anyuja, hogy meghívjon minket vasárnapra ebédre, neki is elújságoltuk és vasárnap el is vittük megmutogatni őket. na de nem rohanok ennyire előre. :)

szombat este tévéztünk, megnéztük a Fejjel a bajnak-ot meg még egy másik film végét, de nem emlékszem már, hogy melyiknek, aztán aludtunk. 6-kor arra ébredtem, hogy a mezőgazdasági gépek itt dübörögnek az ablak előtt, kb. olyan hangjuk volt, mintha egy reptéren éjszakáztunk volt a felszálló sugárhajtóműves repülők között. twitteren gyorsan kidühöngtem magam, aztán sikerült még visszaaludnom, egészen 10:20-ig. gyorsan felébresztettem Pistit is, reggeliztünk egy kis műzlit, aztán összekaptuk magunkat és elmentünk megvenni a dzsekit a Lidlben. onnan már mentünk is Mezőhegyesre, ahol kaptunk finom ebédet, majd a délutánt kanapén dögléssel, szundikálással és jégkrémevéssel töltöttük. hazafele elmentünk kitakarítani és megmosni az autót, aztán hazaértünk és skype-oltunk Anyuékkal.

tipikus small talk-olást folytattunk, mivel én, személy szerint, igyekszem semmilyen olyan témát érinteni, ami bárkiből is indulatokat válthatna ki, mert totál értelmetlen, hogy felbosszantsam magam rajtuk. inkább nem mondok semmit, magamtól nem hozok szóba semmilyen témát. tudom, hogy ez így teljesen fölöslegesnek és értelmetlennek tűnik és az is, de ezt diktálja a józan eszem, ez biztosítja, hogy az ép elmémből valamennyit megőrizzek. Pistiben még nem fejlődött ki ez az önvédelmi mechanizmus, mert ő nem így nevelkedett, csak az a szomorú, hogy a mostani esetben egy olyan témától durvult el a helyzet, amire én sem számítottam volna! konkrétan az történt, hogy Pisti gondolta, megosztja az örömünket, hogy milyen jó vásárt csináltunk a kisruhákkal, de ahelyett, hogy együtt örültek volna velünk, esetleg kicsit virtuálisan megveregették volna a vállunkat, Apu képes volt megkérdezni, hogy "barnáktól" származnak-e a ruhák? erre teljesen eldurrant az agyam, úgyhogy nekiálltam kiabálni vele, hogy persze, mindegyik csupa lyuk és folt, természetes, hogy csak a szart vesszük meg a gyerekünknek! aztán inkább itthagytam a gépet, mert egyszerűen fel tudtam volna robbanni! utána még írtunk Anyuval, írta, hogy ne haragudjak Apura és eskü, én nem is haragszom, csak annyira rosszul esik, hogy képtelen megbízni bennünk, azt hiszi, hogy Bazsinak csak ők akarnak jót, mi meg annyira balfaszok vagyunk, hogy normális ruhát is képtelenek vagyunk venni neki! a múltkor, amikor netről rendeltünk, megjegyzem tök jó áron, akkor azon nyavalygott, hogy milyen drága volt, most meg, hogy olcsón vettünk valamit, az a dráma tárgya, hogy biztos mind csak valami vacak rongy. teljesen elrontotta a kedvünket és hiába próbálom, egyszerűen azóta sem tudom túltenni magam rajta. közben megvilágosodtam, hogy nem is elsősorban azért akarnak jönni, amikor Balázs megszületik, hogy megnézzék, hanem hogy ellenőrizzék, hogy egyáltalán képesek vagyunk életben tartani? jajj, szegény gyerek, hogy ilyen anyával verte meg a sors, mint én! tudom, hogy azt hiszitek, hogy túlzok, de nem, mert egész életemben ez volt, soha nem bíztak abban sem, hogy legalább a cipőmet képes vagyok egyedül bekötni, nemhogy abban, hogy esetleg ki tudom választani, hogy hol szeretnék továbbtanulni vagy esetleg képes vagyok elboldogulni egy háztartással (jajj, szegény Pisti, éhen fog halni, hát még főzni sem tudsz! (arról jótékonyan feledkezzünk el, hogy Anyu azért nem tanított meg főzni, mert mindenkinek a saját konyhájában kell megtanulnia ...)), megállni a helyem egy munkahelyen, arról nem is beszélve, hogy a gyerekneveléshez is biztosan teljesen béna vagyok! hát így kell az amúgyis 0 önbizalmamat tovább rombolni ... szerintem mindenkiben ott vannak alapból is a félelmek az első gyerek megszületése előtt, hogy képes lesz-e ellátni az új feladatokat, ki fogja tudni találni, hogy miért sír a gyerek, vajon mindent elég jól fog csinálni, de ezeket a természetes félelmeket a szüleim rettegéssé fokozzák bennem, hiszen tudom, hogy jóformán csak azt lesik, hogy mikor fogok elbukni, csakhogy mondhassák, ők mindig is tudták, hogy képtelen vagyok bármire is. és akkor ne boruljak ki és ne bőgjek mindenen ...

ezek után már este nem nagyon volt kedvem semmihez, de azért mostunk egy adagot és megnéztük a Hipervándort, aztán lefeküdtünk és tervezgettük egy ideig, hogy hogyan is kéne átrendezni a szobát, hogy Bazsi is beférjen. jövő hétvégére tervezzük a nagy lakásátalakítást, kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz. fura lesz minden nap ennyire konkrétan szembesülni azzal, hogy lesz egy gyerekünk, hiszen a kiságya mellett már nem lehet majd észrevétlenül elmenni. egy kicsit biztosan ijesztő lesz, mint minden, ami ismeretlen.

Pisti 5-kor kelt, mert mennie kellett dolgozni, én meg majdnem 9-ig aludtam és torokfájásra ébredtem. :S elmosogattam, reggeliztem, aztán nekiláttam az ebédkészítésnek: turmixoltam gyümölcslevest, főztem krumplit a krumplipüréhez és sütöttem halrudacskákat. délre haza is értem az ebédszállításból és hazafele elhatároztam, hogy 4-ig lazítok. Anyu hívott skype-on, pedig nem sok hangulatom volt a családhoz, de gyorsan elköszöntek, mert elküldtek pihenni (mondom én, hogy mindig jobban tudják, hogy mire van szükségem, mint én magam), azóta pedig netezek, játszom, zenét hallgatok és írom a rinyaposztot.

4 körül tervezek hajat mosni meg körmöt vágni, mert mostanában elkezdtek töredezni és elég bénán néznek ki, aztán este, miután Pisti hazaér, megyünk Mezőhegyesre kertmoziba, mert én még sosem voltam. a Hobbitot fogjuk újra megnézni. én nem lelkesedem annyira a filmért, de Pisti szereti, én meg úgy vagyok vele, hogy ki kell használni ezt a pár lehetőséget, amink még van, hogy kettesben kimozduljunk itthonról. :)

remélem, hogy legközelebb jobb hangulatú posztot fogok tudni írni ...

búcsúzóul még beillesztek 3 képet a szerzeményeinkről. (a középső képen lévő, sötétkék-narancs F&F-es póló garantáltan soha nem volt még gyereken, annyira új)