bizonytalan

úgy érzem, hogy soha nem leszek sem elég jó háziasszony, sem elég jó társ, minden próbálkozásom és erőfeszítésem ellenére sem. persze az is lehet, hogy nem próbálkozom eléggé és az is lehet, hogy nem vagyok képes többre. persze ideig-óráig megteszek minden tőlem telhetőt, de aztán elengedem magam, amit persze észre sem veszek. csak reménykedhetem abban, hogy még így is kellek és továbbra is elég erős a szerelmünk ahhoz, hogy mindent átvészeljünk. csak az a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha egyszer csak betelik a pohár és nem lehet már újra kezdeni? azt hiszem, ott és akkor lesz vége számomra mindennek ...

sajnálom, hogy mindezt miattam kellett átélned! tudom, hogy a megtörtént dolgokat már nem lehet kitörölni, de igyekszem jóvátenni szeretettel és türelemmel. természetesen szeretném ha mindig velem lennél és beteljesíthetném az álmaidat. :) Szeretlek!