befordulva

gondoltam pötyögök egy röpbejegyzést, mert ki tudja, hogy mikor lesz rá időm/erőm legközelebb. a cím arra utal (mint egy verselemzésben, basszus :D), hogy Balázs feje vagy beékelődött vagy egyelőre csak nagyon dolgozik rajta és én is eléggé magamba fordultam, még fórumozni sincs kedvem, csak olvasni szoktam amiket írnak azok, akikkel együtt kezdtük a babavárást.

a tegnap elég fura volt. álmos voltam, de 6-kor felébredtem és már nem is tudtam visszaaludni, aztán Pisti hazajött 7 után és hát nem alakult úgy a reggel, ahogy én elképzeltem. (mondjuk lehet, hogy néha a verbális kommunikáció célravezetőbb lenne, mint a non-verbális, talán majd egyszer teszek vele egy kísérletet. :D) a lényeg, hogy kissé elment a kedvem az egész naptól, felkelni se nagyon akartam, de nem heverészhettem egész nap az ágyban, mert az éhség végül kiűzött. :D reggeliztünk, aztán punnyadtunk még egy darabig, majd elindultunk a Lidl-be bevásárolni. arrafele még viszonylag normálisan tudtam haladni, de hazafele kb. két lépésenként nyilaltam, ami valószínűleg hasznos, de nem túl kellemes érzés. valahogy azért csak hazaértünk és itthon már csak annyi dolgom volt, hogy megpucoltam és felszeleteltem a gombát a tejfölös gombához, a főzés többi részét Pisti magára vállalta, én pedig addig Anettel gtalkoltam. délután Bazsi is kicsit nyugiban volt, de aztán estefele megint rájött a mocoroghatnék. azt hiszem, hogy eléggé készül kifelé, legalábbis nagyon nyomul a kijárat felé (lehet, hogy fel kéne szerelni néhány világító exit táblát, mert néha mintha az oldalamon keresztül próbálna kijutni), aztán az majd kiderül, hogy mennyi idő kell még neki a végső visszaszámláláshoz. :) este a nappaliban heverésztem az ágyon és néztem a Mr. és Mrs.-t, mert most egész szimpi párok voltak benne, de Balázsnak valószínűleg nem jött annyira be, mert kb. egy pillanatra sem maradt nyugton, zuhanyozás után meg szinte biztos voltam benne, hogy még éjjel indulnunk kell a kórházba. tudom, hogy nem túl hősies dolog, de eléggé megrémített a gondolat, úgyhogy bőgtem is rá egy sort. :D elég szánalmas, hogy ennyire félek, de mi mást tudnék csinálni, amikor még sosem szültem gyereket és halvány gőzöm sincs, hogy mi vár rám? vagyis elméletileg tudom, hogy miből áll a folyamat és azt is, hogy nagyon fáj, de biztos vagyok benne, hogy a valóság durván felül fogja múlni a képzeletet, ami ebben az esetben nem túl szép kilátás. talán ilyenkor lenne jó olyannak lenni, mint Anyu, aki nem érti, hogy min izgulok és állítólag anno egyetlen pisszenés nélkül hozott engem is meg Húgomat is világra. nem tudom, melyik családtagomtól örököltem ezt a picsogós természetet, de talán hosszú távon nem lesz olyan káros, mintha minden bánatomat/félelmemet magamban tartanám. egyébként nem csak a fizikai részétől félek a dolognak, hiszen azon így is, úgy is túl fogok esni, de félek az új helyzettől is (mint minden új helyzettől, úgy általában. mondom én, hogy selejtes picsogó vagyok!). fura lesz, hogy már senki nem nyüzsög a hasamban, helyette viszont itt lesz egy magatehetetlen kisbaba, akire nekünk kell odafigyelnünk és gondoskodnunk kell arról, hogy ne éhezzen, ne szomjazzon, ne fázzon, tiszta pelenkája legyen, elég inger érje, de ne túl sok, hogy tudjon eleget pihenni és úgy összességében boldog és kiegyensúlyozott gyerekkora legyen, hogy aztán normális felnőtt lehessen belőle. nem is olyan bonyolult feladat, ugye? :) és mindemellett vigyáznunk kell a kapcsolatunkra is, hogy, miután kirepül(nek) a gyerek(ek), még mindig ott legyünk egymásnak. hát ilyen dolgokon agyalok mostanában, mióta ennyi szabadidőm van. :) lehet, hogy már valami zártosztályon üdülnék, ha nem csak az utóbbi egy hónapban lettem volna szabadságon? :D

persze végül éjjel nem kellett sehova se menjünk, különben most nem pötyörésznék itt, helyette inkább aludtam egy jót 10-ig, Pisti pedig délig és 2-kor még boltba is sikerült elindulnunk. megvettük a holnapi ebéd hozzávalóit is, labancpecsenyét fogunk készíteni. remélem, jól fog sikerülni, mert így kép alapján nagyon jól néz ki és az elkészítése sem tűnik bonyolultnak.

miután hazaértünk boltból, elmosogattam, aztán Pisti elkészítette az ebédet és jó későre sikerült ennünk is. utána nem sokkal később már mennie is kellett dolgozni. én megnéztem a legújabb Így jártam anyátokkal részt, Húgommal és Anyuval skype-oltam, az új Janicsák Veca albumot hallgattam és lassan az irományomnak is a végére érek, ami nem baj, mert aludni kéne már.