hova rohant így el a nyár?

nem mondanám, hogy ki vagyok békülve az idő múlásának sebességével ... nem tudom, emlékeztek-e, de egyszer kifejtettem (vagy csak akartam?), hogy a második trimeszter hatványozottan gyorsabban eltelt, mint az első, pedig az első igazából csak 6 hét volt amiatt, hogy addigra derült ki Balázs létezése. most pedig ott tartok, hogy túl vagyunk az utolsó kötelező ultrahangon, már csak kilencszer dolgozom és lassacskán kénytelen leszek tudomást venni a Damoklész kardjaként fejem felett lebegő szülésről is. mondjuk ez utóbbival úgy vagyok, hogy jobb rajta előbb (de ne korábban, mint a 38. héten) túlesni, mint később (max. valahol a 42. héten), egyrészt amiatt, mert semmi kedvem a kórházban "üdülni", másrészt a gyerek súlyában ez a 4 hét kb. egy kilónyi pluszt jelent, ami, azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk benne, nem kevés.

na de már megint elkalandoztam, inkább mesélek kicsit konkrétabb dolgokról. :)

a hétfő szokásosan hétfős volt, viszont kedden volt a házassági évfordulónk, már a második. úgy terveztem, hogy meló után hazajövök, ebédelek, aztán szép komótosan elkészülök, hogy kivételesen nézzek is ki valahogy, ha már étterembe megyünk, meg egyébként is, gondoltam, hogy megadom a módját. mint általában mindig, amikor az ember eltervez valamit, közbejött egy-s-más, úgyhogy a vége az lett, hogy 5-kor kezdtem készülődni és, mire Pisti telefonált 6-kor, hogy indul haza, én még csak a hajmosáson és egyik lábam körmeinek lakkozásán voltam túl, persze azon is csak kapkodva, aminek az lett az eredménye, hogy a körömlakkos üvegcse végigszánkázott a kádon és jócskán bele is folyt a cucc, amit aztán takaríthattam acetonos vattapamaccsal, csak a károk minimális enyhítése érdekében, mert az érdemi eltakarítást Pisti végezte némi súrolással. ettől persze meglehetősen ideges lettem, a nagy igyekezetben nem találtam semmit, úgyhogy a végén nem túl jó hangulatban indultunk el itthonról, de mire Mezőhegyesre értünk és leparkoltuk az autót, lecsillapodtak a kedélyek. most elég sokat kellett várjunk a kajára az Éva csárdában, de legalább volt időnk megéhezni és beszélgetni, plusz megint olyan finomat kaptunk, amire megérte várni. vacsi után még felléptünk Anyósomékhoz, úgyhogy végül 10 körül sikerült hazaérnünk. mondanom sem kell, hogy reggel nem volt túl egyszerű felkelni, de azért megoldottam valahogy és a melót is ki lehetett bírni, majd Pisti eljött elém, vettünk ebédnek valót aznapra és csütörtökre is és megvettük a tejszínt valamint a csokit a szombati tortához. a csütörtök melóban megint eltelt, este pedig korán lefeküdtem, mert már rámfért a pihenés, Pisti pedig amúgyis éjszakás volt. pénteken megint melóztam, majd 5-re mentünk az ultrahangra, amin Balázs is hajlandóságot mutatott az együttműködésre, így készültek 4D-s felvételek is, amikből kiderült, hogy nem csak beképzelem, hogy a fejét a jobb csípőmbe támasztja (kemény fejű lesz, mint az anyja meg az apja, mindenki meglássa! :D), a popsija a bal oldalamnál van, a lábaival meg valahol a gyomrom tájékán kalimpál, valamint az is kiderült, hogy az orrát és a száját nagy valószínűséggel Pistitől örökölte. :)

nem ennyire lapos az orra, csak túl közeli a felvétel. a feje mellett a karja látható.

a doki lemért mindent, amit kellett, így kiderült, hogy Balázs fejének szélessége 8,3 cm, a fejkörfogata 29,6 cm, a haskörfogata 28,6 cm, a combcsontjának hossza pedig 6,3 cm. és van neki saccolt súlya is, 2080 gramm, ami a doki szerint teljesen átlagos és, bár nem lehet pontosan megbecsülni a születési súlyát, hiszen az sok mindentől függ, de ő úgy tippeli, hogy olyan 3300-3700 gramm között lesz. sajnos ettől egyáltalán nem lettem okosabb annak tekintetében, hogy szedjem-e továbbra is a terhesvitamint vagy ne? persze amikor később Anyukámnak próbáltam felvázolni a dilemmámat a megsaccolt születési súllyal és társaival kapcsolatban, bele kellett keverje a várható tejmennyiségemet is (csak tudnám, az mit befolyásol születés előtt?), hiszen szerinte attól függ, hogy mennyit gyarapodik a gyerek. kicsit vicces, hogy már most elkezdené a paráztatásomat, hogy jajj, szegény gyerek, éhezni fog, csak ő még nem tudja, hogy ezzel az eggyel biztosan nem fog behúzni a csőbe, mert a tápszert nem tartom ördögtől valónak, úgyhogy ha pótlásra lesz szükség, nem fogok egy pillanatig sem hezitálni azon, hogy adjunk-e neki tápszert vagy sem. persze belátom az anyatej fontosságát és, normális keretek között, addig fogom biztosítani a gyereknek, amíg tudom, de emiatt nem fogok kétségbe esni. hosszú távon ugyanúgy nem befolyásol semmit a kezdeti táplálás módja, mint ahogy a születésé sem. ez csak arról jutott eszembe, hogy a múltkor egy fb-os posztnál egy anyukát elkezdtek kiosztani amiatt, hogy császármetszéssel kell világra hoznia gyermekét, mivel a szent anyaságba csak a "természetes úton" szülés fér bele, a császárosok nem is szülnek, no meg selejtesek is, nem is kicsit. annyira "szeretem", amikor az önigazolás érdekében egyesek nyugodtan belegázolnak mások lelki világába ... és már megint elkalandoztam! :$

ultrahang után voltunk az OBI-ban, ahol találtunk álló ruhaszárító állványt és, ha már ott voltunk, vettünk új szárítókötelet meg 4 kést is. utána beugrottunk pár dologért a Tescoba, majd hazafele vettük az irányt. Pisti kitett itthon, ő pedig átment Marcsihoz, hogy segítsen neki autóalkatrészt nézni a neten. én kicsit skype-oltam Anyuval meg Húgommal, aztán nekifogtam a tejszínes csokikrém elkészítéséhez. nem sokkal később Pisti is hazaért, még nézte kicsit a tévét, de én szundikátust alapítottam.

szombaton 9 körül kászálódtunk ki az ágyból, reggeliztünk, átmentünk Mezőhegyesre, ahol lepakoltunk, aztán elmentünk Juditért Orosházára és egyúttal beugrottunk a Lidl-be és a Tesco-ba is, mert vennünk kellett rendelésre jégkrémet, Judit meg JimBeam Colát akart a Tesco-ból. 1 körül értünk vissza Anyósomékhoz, ahol megajándékoztuk Juditot a @judorka-tól rendelt, fésűt és ollót ábrázoló fülbevalókkal, amik, azt hiszem, sikert is arattak. ebédeltünk, ami után egész délutános kajakóma és tv előtt döglés következett. még ebéd előtt elkészült a torta is, amiből estefele ettünk, ezzel tovább tetézve a jóllakottságunkat, így, mire hazaértünk, mozdulni is alig bírtunk.

miután hazaértünk, átküldtem Anyuéknak skype-on a 4D-s ultrahang képeket, majd Pistivel összeraktuk a szárítót, csak épp nem olvastuk el elég figyelmesen az összeszerelési útmutatót, ezért most kissé ingatag a szerkezet, de majd ma este kijavítjuk, mert tegnap már nem volt meg hozzá a kellő erő, mivel a zabálás utáni túlélés mindet kivette belőlünk. :D

éjjel úgy aludtam, mint akit fejbevertek, arra sem ébredtem fel, amikor Pisti bejött puszit adni, mielőtt elindult menteni a menthetőt. :) 8 után keltem, reggeliztem, elmentem kenyérért, hazaérve kicsit neteztem, majd 11-kor elmosogattam és főztem egy adag rizst meg szecsuáni csípős csirkét, ami egészen finomra sikerült. ebédszállítás után én is ebédeltem, majd a délután hátralévő részében próbáltam ellenállni az ágy vonzásának, mert különben biztosan nem alszom éjjel, ezért netezéssel és blogolással töltöttem az időt. viszont a posztomat most be is fejezem, különben Ildi megint nem jut el Pisti blogjának olvasásáig és akkor én ki fogok kapni. :D