újabb beszámoló, május 30-tól napjainkig

az időérzékem kezd cserben hagyni mostanában, úgyhogy nézzétek el nekem, ha esetleg csaponganék össze-vissza, esetleg nem emlékeznék arra, hogy egy bizonyos esemény mikor volt és az sem kizárt, hogy lesznek fontosabb dolgok is, amiket elfelejtek leírni. ezen biztos sokat segítene, ha gyakrabban ragadnék billentyűzetet, de erre nem sok esélyt látok ... egyébként sem akarlak most elkényeztetni titeket a gyakori jelentkezéssel, mert Bazsi mellett úgyis ritkulni fognak a bejegyzések. azt mondjuk tervezem, hogy továbbra is írni fogok, de a nagy esküt nem merem azért letenni rá.

30-án, azaz csütörtökön, Pisti kiment Aradra Húgom elé, majd eljöttek értem fél 3-ra. hazajöttünk, ebédeltünk, dumáltunk, aztán estefele átvittük Mezőhegyesre, mert busszal ment Szegedre. leginkább a hatalmas esőre emlékszem, mert még soha nem láttam, hogy ennyire szakadt volna az eső!

pénteken melóztam, majd utána találtam a háztartási boltban nagyon jó áron 3D-s matricákat, nagyon cuki, rajzolt mintákkal (van repülős, kalózós, állatos-kalózos, kutyás, stb.), úgyhogy valószínűleg inkább ilyet veszünk majd, mint hogy én nekiálljak festegetni, amihez lenne kedvem, de egyrészt többe kerülne, másrészt meg ki tudja, hogy lenne-e rá elég időm. szombaton főztem, vasárnap pedig felvettük Kingát Mezőhegyesen és visszavittük Aradra, ahonnan ő busszal ment haza, mi pedig bementünk a Cora-ba venni egy-két kajafélét, valamint közben megnéztük a babaholmikat is és találtunk olcsón két ajtós, polcos szekrényt is, amit valószínűleg valamikor venni is fogunk.

a hétfő és a kedd valahogy, valamivel eltelt, majd következett a szerda. lángost reggeliztünk, megvettem a bérletemet, majd elmentünk Gyulára, hogy levegyék a vért a toxoplazma vizsgálathoz. miután ezzel végeztünk, azt hittem, hogy túl is vagyok a nap rosszabbik részén, de aztán mégsem így történt, na de erről majd kicsit később. Gyuláról átmentünk Békéscsabára és a Brendonban megvettük Bazsinak a kiskádat meg egy nagy adag popsitörlőt, mert ezek akciósak voltak, én pedig megkaptam az övterelőt. ezután még voltunk Tescoban meg még jó pár helyen, mert próbáltunk nekem kismama nadrágot venni, amit sehol sem kaptunk. 3-ig még volt egy csomó időnk, úgyhogy a Centerben nézelődtünk, voltunk gyógyszertárban, ahol otthagytunk egy kisebb vagyont, főleg amiatt, hogy elfelejtettem, hogy a terhesvitaminból még van egy egész levéllel itthon (oké, elfogyott volna még júniusban, de max. kihagytam volna pár napot, a pénzre most nagyobb szükségünk lett volna), majd befizettünk egy nagy adag csekket is. közben mondta Pisti, hogy a lakbér elmaradásunkat is nagyobbra mondták a hivatalban, mint ahogy mi emlékeztünk rá, úgyhogy egy gyors fejszámolás után azon kaptuk magunkat, hogy Pisti reggel megkapott fizetéséből konkrétan semmi sem lesz estére! hát ehhez az információhoz le kellett ülni egy padra ...

kb. itt kezdődött a hangulatomban a mélyrepülés, amiből még mostanra sem jöttem ki teljesen. volt, hogy javult egy kicsit a kedvem, de alapvetően elég kétségbeesett voltam az utóbbi időben. most pillanatnyilag úgy tűnik, hogy jobb kicsit a helyzet, de tényleg elég mélyen voltam. azt éreztem, hogy mégsem vagyunk eléggé felkészültek a gyerekvállalásra, mert képtelenek vagyunk még ketten is kijönni a keresetünkből, aztán Pisti kitalálta, hogy megpróbál másodállást vállalni, de akkor meg azért bömböltem, hogy így hogy csináljuk együtt ezt az egész gyereknevelés dolgot, ha ő egyik munkahelyéről támolyog hullafáradtan át a másikra, soha nem lesz ideje velünk lenni és ki fog maradni Bazsi életéből. aztán később jött az, hogy az irodában mindenért le lettem cseszve, majd úgy éreztem, hogy feleségnek sem vagyok elég jó, úgyhogy el kezdtem azon agyalni, hogy biztos anyának is semmirekellő és abszolút hozzá nem értő leszek és a sort folytathatnám a végtelenségig! röviden: jócskán belelovaltam magam a lehető legdepresszívebb gondolatokba! azt hiszem, a terhességem alatt ez a hét volt az eddigi legmegterhelőbb, legalábbis érzelmi szempontból.

na de folytatom tovább ott, hogy vártuk a 3 órát, hogy mehessünk a dokihoz, aki megnézte az eddigi leleteimet, megvizsgálta a méhszájamat és megbeszéltük, hogy legközelebb a 28. héten találkozunk, ha addig nem tapasztalok semmi problémásat. ezután végre hazajöhettünk, elutaltuk a lakbért, majd következett volna a jótékony pihenés, amiből nálam az lett, hogy álomba bőgtem magam.

a csütörtök valahogy eltelt, igazából semmi másra nem emlékszem belőle, mint hogy nagyon lehangolt voltam és arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg sosem fogjuk tudni megengedni magunknak, hogy még egy gyereket vállaljunk, kivéve, ha történik valami csoda: pl. nyerünk a lottón, ránkszakad a bank, felbukkan egy dúsgazdag nagybácsi, akiről eddig még soha nem hallottunk, stb. és abba is beletörődtem, hogy a GYED után, ha tetszik, ha nem, nekem vissza kell mennem dolgozni, Bazsi pedig megy a bölcsibe (amit soha nem akartam), mert a GYES abszolút semmire sem elég. egyébként most ide be tudnám keverni pártunk és kormányunk csodálatosan családbarát politikájáról alkotott véleményemet is, de abszolút semmi értelme nem lenne. egyébként van egy olyan elméletem is, hogy az ember az első gyereket leginkább érzelmi okokból vállalja, de a másodiknál már sokkal több dolgot kell mérlegelni, többek között az első gyerek érdekeit is.

a péntek leginkább egy ámokfutáshoz hasonlított. meló után ebédeltünk, majd Pisti Anyukájával és Húgával kimentünk Aradra. vettünk megint egy hetes útdíj-matricát (általában éveset szoktunk venni, mert jobban megéri, csak mióta új autónk van, még nem futotta rá a keretből), majd bevetettük magunkat az egyik bevásárló központba. itt végre találtunk nekem nadrágot a C&A-ban, amit fizetés után azonnal fel is vettem. :D csak most éreztem igazán, hogy mennyire szükségem volt már rá! ezután már csak nézelődtünk és Juditnak próbáltunk cipőt találni. később átmentünk a másik bevásárló központba, mert nagy reményeket tápláltunk az egyik sportbolt iránt, de csalódnunk kellett, úgyhogy végül a CCC-ben vettünk neki bőr, sportos fazonú cipőt. ezután már csak kajaféléket vettünk, majd hazafele vettük az irányt, ami már nagyon időszerű volt, mert így is csak 10 után sikerült hazaérnünk.

szombaton Pisti már 7 előtt elment itthonról, mert várták a kollégái, akikkel a horgászversenyre mentek. én gyors mosdólátogatás után a másik oldalamra fordultam, majd 9-ig aludtam. iszonyat kómás voltam, de muszáj volt felkelni, mert úgy volt, hogy Judit a 3/4 10-es vonattal indul Mezőhegyesről és nekem kb. negyed 11-re ki kellett volna érnem az állomásra, viszont telefonált, hogy elaludt és csak a 2 órával későbbivel jön. ekkor be kellett látnom, hogy a bevásárlást egyedül kell megoldanom, úgyhogy reggeliztem, felöltöztem és nyakamba vettem a boltokat. vettem a zöldségesnél görögsalátához valókat, másik zöldségesnél epret a desszerthez, valamint voltam a CBA-ban és a Lidl-ben is, majd innen hazavonszoltam magam iszonyatosan felpakolva, kb. fél óra alatt (normál körülmények között max. 10-15 perc az út). mire az ajtóba értem, hívott Judit, hogy elindult a vonattal, de nézzem én meg, hogy mikorra ér be. mielőtt leültem volna a géphez, még megöntöztem a növényzetet az erkélyen, majd 12 előtt pár perccel szembesültem a ténnyel, hogy negyed 1-re ér be a vonata, úgyhogy már indulhattam is el újra itthonról. nem is értem el egészen az állomásig, amikor Judit már szembe jött velem, úgyhogy indultunk is haza. út közben egyszer megbotlottam, majd léptünk egyet és kb. 2 lépésnyire tőlünk, elénk zuhant elég meglehetősen nagy faág! :O szóval igaz, hogy kétballábas vagyok, de ez most kivételesen megmentett egy balesettől.

hazaértünk, én kicsit ledöglöttem a fotelbe, mert már nagyon fáradt voltam, Judit viszont éhes, úgyhogy hamarosan elmosogattam és összeállítottuk a görög salátát, külön-külön tálba, mert az enyémbe nem tettünk hagymát. amint elkészültünk vele, Judit már ette is volna, de mondtam, hogy hagyni kell legalább fél órát összeérni a hűtőben, ezért, elterelés-képpen elkezdtünk filmet nézni. kb. 20 perc után Judit betermelte a salátáját, én meg két részletben, a film végéig, elcsipegettem az enyém felét, majd, amikor már Judit arról érdeklődött, hogy mikor rendeljük a pizzát, inkább úgy döntöttem, hogy a maradékomat neki adom, mert ha én mindet megeszem, akkor már meg sem éhezem aznap többet. miután megnéztük a film második részét is, nekiláttuk elkészíteni a desszertet: citromos-epres pitét sütöttünk. az isteni illatánál csak az íze volt jobb, de ez már csak vasárnap reggelinél derült ki. :)

végül 7 után rendeltünk pizzát, amit 8 előtt egy kicsivel kihoztak. vacsoráztunk, aztán mindketten elvoltunk a lapiink előtt, majd Judit 10-kor lefeküdt, én még 11-ig kihúztam ébren.

vasárnap 8-kor keltünk, ettünk sütit vanilia öntettel és extra eperrel, majd elkészültünk és a 10:20-as busszal átmentünk Mezőhegyesre. én kajálással, tv-nézéssel és dögléssel töltöttem, egészen addig, amíg Pisti meg nem érkezett. ő is evett, aztán hazafele vettük az irányt, csak még beugrottunk előtte Marcsiékhoz, Ágit felköszönteni szülinapja alkalmából. miután hazaértünk, már csak zuhany és alvás következett.

a hétfő tipikusan vacak volt, főztem keddre, ebédre csőben sült sonkás spagettit, sok füstölt sajttal, bőgtem egy sort, de este Pisti hazaért melóból és kicsit jobb lett minden. rendeltünk előre, szülinapjára táskát és Bazsinak is egy kisebb ruha csomagot, mindkettőt Angliából, csak két külön helyről. Pisti ma egész nap azzal szórakozott, hogy nyomon követte a csomagot, amint elhagyta a Gatwicket és most valahol Belgiumban van. :)

a kedd viszonylag jól telt, délután elkészítettem eddigi pályafutásom egyik legfinomabb ebédjét: darálthússal, gombával, paradicsomszósszal és sajttal töltött zsömlét, viszont a mai nap, meló szempontból megint nem volt egy túl jólsikerült. a délután már jobb volt, egy adag kimosásán és kiteregetésén kívül csak ezt a bejegyzést pötyögtem, aminek most a végére is értem. :)