nagyjából minden, ami a tegnapiból kimaradt + a mai nap

tegnap elfelejtettem írni, hogy meg kellett érdeklődjem, hogy s mint megy a cukorterheléses vizsgálat Békéscsabán, merthogy ahány ház, annyi szokás, ebben is. szóval felhívtam az ottani védőnőket, ahol egy kedves hölgy azzal indított, hogy mennyi volt a 12. heti vérvételnél az éhgyomri cukrom. mondom neki, hogy 4,25, amire azt mondta, hogy az nagyon jó, ezért most nem mérik újra az éhgyomrit, hanem péntek reggel veszek magamnak szépen egy kiflit és 2 deci tejet, ezeket mind betermelem és 1 órával utána fognak vért venni. ez abból a szempontból barátságos, hogy csak egy tűszúrás, viszont nem ad a legpontosabb eredményt és, ha ezzel nem lesz megfelelő a vércukorszintem, utána ugyanúgy megcsinálják a kétpontos, glükózos vizes terheléses vizsgálatot, mint amivel máshol indítani szoktak. ezek után lehet szurkolni, hogy a kiflis-tejes eredményem jó legyen, mert nem sok kedvem van emiatt kivenni még egy szabadnapot és még kétszer megszúratni magam ...

tegnap, miután megírtam a posztot, hirtelen ihlettől vezérelve kiporszívóztam a lakást. igaz, hogy csak mára terveztem, hogy nagyon jól tettem, hogy ha már megvolt a kellő hangulat, meg is ragadtam az alkalmat, mert ma reggel úgy keltem, mint aki egyáltalán nem aludt éjjel. tök jó volt ilyen hullán melóba menni, ahol rengeteg munka várt! szerencsére, valami csoda folytán és a csomó elém gördített extra akadály ellenére sikerült végezni a saját magam által kitűzött feladatokkal, úgyhogy büszke voltam magamra! igazából örülök, hogy azért még mindig képes vagyok rettenetesbe kapcsolni, amikor arról van szó, hogy haladni kell. persze Főni extrán bunkó volt ma mindenkivel, a többiekkel gondolom éreztetni akarta, hogy amíg ők múlt héten otthon döglöttek, ő kidolgozta a belét is (mondjuk kicsit ciki, hogy ha nem mennek szabira, akkor azért dühöng ...), csak azt nem értettem, hogy ebből miért kaptam én is bőven, mikor múlt héten egymás mellett gályáztunk és ugyanolyan keményen dolgoztam, mint ő. tömören fogalmazva, elég rendesen elcseszte az amúgy sem túl fényes hangulatomat!

de hogy ne csak a szurka-piszka legyen a téma, azt is elmesélem, hogy ma kezdtem a 24. hetet, azaz már a 6. hónapot taposom. olyan furcsa, hogy az utóbbi 12 hét ilyen villámgyorsan eltelt, sokkal gyorsabban, mint az első 12, pedig abból csak 6 hétig voltam tudatában Balázs létezésének. ha így szaladnak a hetek, még a végén megérem, hogy augusztus vége legyen és végre szüneteltessem csodás, jól megfizetett és mély elismerésekkel kísért karrieremet. :D egyrészt természetesen nagyon várom, hogy ne kelljen már dolgozni menni, mert agyilag egyre jobban lefáraszt a stressz meg az állandóan váltakozó elvárások, amiknek meg kell felelni, másrészt viszont onnan már csak kb. 6 hét lesz hátra a szülésig, amit egyelőre nem nagyon várok. persze jó lesz majd Bazsival személyesen is találkozni, de a közvetlenül előtte zajló eseményekre még egyáltalán nem érzem magam felkészültnek. van az a nagyon megnyugtatónak szánt mondat, amit én is szoktam ismételgetni, hogy repülő fenn, gyerek benn még nem maradt, de azért az sem mindegy, hogy az a bizonyos repülő hogyan landol vagy hogy az a bizonyos gyerek hogyan kerül ki onnan, ahol most van. egyelőre szerencsére ezen nincs is időm parázni, meg egyébként is, rengeteg idő van még addig, legalábbis én szeretem ezt gondolni. egyelőre még csak élvezem, hogy rengeteget mocorog és az sincs ellenemre, hogy végre felismerhetővé kezd válni a pocakom, mostmár nem úgy néz ki, mintha tisztességesen bezabáltam volna. :D

most megint nem jut több semmi az eszembe, úgyhogy megyek és a nap levezetése képpen mosogatok egy kicsit. :)