fejlemények

Igaz, hogy (szerencsére) nem nagy mintából dolgozunk, de az eddigiek alapján azt tapasztaltuk, hogy ha alaposan megdolgozunk* a gyerekért, akkor egészségesen megszületik, ha meg "felelőtlenül" vágunk bele, még az előtt, hogy egyáltalán bele akarnánk vágni, a pozitív végkifejlet elmarad. (*Mielőtt Balázs megfogant, már túlvoltam kismillió vérvételen, egy cukorterhelésen, egy PCOS diagnózison, egy pajzsmirigy biopszián, szedtem 2 féle gyógyszert és épp a petevezető átjárhatósági vizsgálat előtti vizsgálaton "szólta el" magát a doktornő, hogy lát egy elég nagy tüszőt. Na, hát abból lett Balázs.)

 

Ezek alapján úgy gondoltam, hogy harmadjára megint legyünk alaposan és megfontoltak, ezért a legutóbbi endokrinológusi vizsgálaton megbeszéltem a doktornővel, hogy már június végén elmennék nagylaborra, mert előző alkalommal említette, hogy kéne egy, mielőtt próbálkozni kezdenénk.

 

El is határoztuk, hogy szerdán elmegyünk. Ugyanerre a napra kértem időpontot Boros dokihoz is, aki Balázzsal a terhesgondozásomat végezte. Balázs kicsit áthúzta a számításainkat azzal, hogy lebetegedett, de szerencsére Marcsi bevállalta, úgyhogy el tudtunk menni kettesben.

 

Gyulán kezdtünk, gyorsan megvolt a vérvétel, utána meglátogattuk az ékszerészt, ahol a karikagyűrűink készültek, mert már régóta szeretném megcsináltatni a jegygyűrűmet és a karikagyűrűmből is be kéne vetetni, mert kifogytam belőle. Végül csak előbbi lesz most meg, utóbbi nem épp annyira nagy összeg, de egyszerre a kettő most nem megy.

 

Ezután átmentünk Békéscsabára, útközben Pisti bevallotta, hogy azért ő örülne, ha lányunk lenne (ezzel én is így vagyok, mióta néhány hónapja választottunk lánynevet, előtte úgy voltam vele, hogy legyen inkább fiú, abból kiindulva, hogy egy egészséges fiunk már van), bóklásztunk a Centerben, még moziba is elmentünk volna, de nem volt vetítés. Ebédeltünk a Street Cornerben, aztán még üldögéltünk egy csomót a Centerben, mert ott legalább volt klíma. Nagy nehezen fél 3 lett, úgyhogy elindultunk a rendelőbe. Eléggé izgultam és még egy lekapcsolódott biztosíték is borzolta a kedélyeket.

 

Végül az időpontomhoz képest pár perc késéssel sorra is kerültünk. Pistit is bevittem magammal és előadtuk, hogy a rákszűrésen kívül tanácsot is szeretnénk kérni. Elmeséltük az előzményeket (ő is azt mondta, hogy jól döntöttünk) és megkérdeztük, hogy javasol-e valamilyen előzetes vizsgálatot, mielőtt újra családbővítésre adjuk a fejünket? Azt mondta, hogy bár nagy valószínűséggel nem genetikai oka volt, azért javasolja, hogy menjünk el genetikai tanácsadásra, Szegedre, aminek kb egy hónap alatt lesz eredménye. Aztán a rákszűrésen kívül csinált ultrahangot is, úgyhogy megtudtuk, fizikai akadálya nincs az újabb gyereknek.

Picit lelombozott, hogy így valószínűleg várnunk kell szeptemberig, de úgy voltam vele, az még tűrhető, úgyis az volt az eredeti terv.

Mielőtt hazaindultunk, még gyorsan beugrottunk a Libribe, hogy ne menjünk Balázsért üres kézzel. Napközben legalább 4x elsétáltunk előtte és láttam, hogy le van értékelve egy cuki Cidrimókusos könyv, úgyhogy azt hoztuk el, mindösszesen 300 Ft-ért (hatod áron) és Balázsnak nagyon tetszik. Aranyos a történet, jók a rajzok és tök rövid, úgyhogy pont estimesének való. :) (Régóta tervezek posztot írni a kedvenc könyveinkről (meg egyet az ovi első évéről), de valahogy nem sikerül odáig jutni.)

Másnap felhívtam a védőnőnket, hogy megkérjem, szerezzen nekem beutalót, mert csak úgy ingyenes a vizsgálat. Valamikor a nap folyamán főni is megkérdezte, hogy mit mondott a doki, úgyhogy elmondtam neki, hogy genetikai tanácsadásra küldtek, mielőtt újabb gyereket vállalunk. Erre közölte, hogy gondolta, hogy előbb-utóbb akarunk majd másodikat (empátiából már megint csillagos ötös) meg azóta is folyton szóbahozza (megint úgy néz ki, hogy tönkreteszik a fő ügyfelünket, de azért ne meneküljek, bla-bla-bla, merthogy tavaly megemlítettem, hogy a gyerekvállalásban szerepet játszott a munkahelyem bizonytalansága is. Ami igaz is, csak épp az időzítésben volt tényező, nem a gyerekvállalásban.)

Aztán pénteken borult megint minden, amikor 5. próbálkozásra végre felvették a genetikai tanácsadóban a telefont. Én kis hülye még összeírattam Pistivel azt a néhány júliusi szabadnapját, hátha lehet alkudozni, de marhára semmi szükség nem volt rá, mert október 3-ra kaptunk időpontot. Még vissza is kérdeztem, mert azt hittem, rosszul hallok, habár elég nehéz az októbert félreérteni. Úgy voltam vele, hogy az kurva messze van meg még az egy hónap az eredményig, úgyhogy délután felhívtam Húgomat, hogy tudna-e Pécsett intézni valamit? Azt mondta, hogy max. magánrendelésen, de eredmény akkor sem lenne hamarabb, mert az 1 hónapos határidő csak az amniocentézisre vonatkozik, a nem sürgős vizsgálatoknál akár egy évet is kellhet várni az eredményre. Tehát még az is benne van a pakliban, hogy úgy 2 év múlva tudjuk meg a nagy semmit, ugyanis annyit ér a vizsgálat. Mint azt szintén tőle megtudtam, a vizsgálatnak az a lényege, hogy megmondják, külön-külön van-e valamilyen kromoszómális eltérésünk, azt már nem, hogy ez mit jelent a közös gyerekünkre nézve, plusz bármit találnak, elküldenek amniocentézisre, függetlenül attól, hogy az ultrahang nem mutat semmilyen eltérést, amit nem szeretnék, mert az is kockázatos, amit valós indok nélkül nem vállalnék.

Féltem tőle, hogy Pisti ezek ellenére is meg akarja várni a vizsgálatot, de szerencsére most is egy rugóra jár az agyunk: az időpontot nem mondjuk le, ha addig összejön a baba, lemondjuk, ha nem, még az is lehet, hogy elmegyünk, de egyre kevesebb értelmét látom.

Szóval lehet szurkolni, hogy mégse kelljen még egyszer betennem a lábam abba a rosszemlékű klinkertéglás épületbe (összerándul a gyomrom, ha csak rágondolok).