részlet egy lány naplójából

...

konkrétan az enyémből. fél egy van, most feküdtem le, de nem tudok aludni, mert rámjött az írhatnék, miután Kincsemet elküldtem aludni és kikapcsoltam a laptopot. így kénytelen voltam előkeresni a nyári naplómat és a telefonom szolgáltatja a hangulatvilágítást, mert Tesó alszik és nem szeretném felébreszteni, nameg arra sincs semmi szükségem, hogy Anyuék elkezdjék tudakolni, hogy mi a baj.

na de ennyi bevezető elég is lesz.

fura nap volt a tegnapi. egész végig hiányzott Pisti, kevesebbet voltunk együtt, mint megszoktuk. persze ezért egyikünk sem hibás, mi megteszünk minden tőlünk telhetőt. csak valahogy nem volt jókedvem és az esti beszélgetés sem segített rajta, csak mindketten fáradtak voltunk és nem volt semmi szükség az én nyavalygásomra, meg nekem sem lett volna erőm megmagyarázni/megbeszélni.

az egész onnan indult, hogy azt mondta, néhány év múlva ő is babázni fog. érdekes, mert minden eddigi kapcsolatomban ettől a kijelentéstől körbe ugráltam volna a szobát és arra gondoltam volna, hogy hűűű, de szuper, hogy rám gondolt és már rögtön neveken gondolkoztam volna meg 10 percen belül elkészültem volna a gyerekszoba tervével. most persze tekintsünk el attól, hogy soha, egyik sem beszélt volna gyerekekről, de még csak az összeköltözésről sem ...

de visszatérve a témához, most csak valami szomorúság-féle fogott el, hogy nem én leszek az a szerencsés, akivel gyerekeket fog nevelni. és nem azért, mert nem szeretném. valamiért már nem tudok hinni abban, hogy nekem is lehet jövőm valakivel és hogy esetleg valaki hosszabb távon is el tudná képzelni az életét mellettem.

...

miután befejeztem az írást sem lett jobb a helyzet, még egy csomó idő eltelt, amíg végre elaludtam. olyan volt, mintha ott feküdne mellettem, aludna és közben átölelne, én meg feküdnék a hátamon és megpróbálnék meg sem mozdulni, hogy nehogy felébresszem, miközben meredten bámulom a plafont és hagyom, hogy a gondolatok össze-vissza száguldozzanak a fejemben. volt idő amikor majdnem sms-t írtam, de tényleg nem akartam felkölteni, mert tudom, hogy mennyire fáradt volt. aztán valahogy mégiscsak belealudtam, de egész éjjel nyugtalan voltam. aztán 7-kor megébredtem és 8-ig még forgólódtam, de akkor eluntam és felkeltem. reggeliztem Anyuval, jött Ibi-néni és most el kell menjek velük a Sparba. gondolom mire hazaérek Kincsem is felkel és kicsit tudunk együtt lenni.