otthonról haza

Hát sajnos megint eljött a búcsú pillanata. :( Hihetetlenül nehéz volt és egész végig az járt az eszemben, hogy lehetetlen, hogy még ezt is túlélem. A szívem szakad meg attól, hogy el kellett jönnöm, de most utoljára szakadtunk el egymástól, nem lesz több ilyen. Talán még egy hónap és örökre együtt leszünk, legközelebb már csak látogatóba megyek haza. Az otthonom már máshol van és nem is egy földrajzilag meghatározható hely, egyszerűen csak ott vagyok otthon, ahol Pisti van. Mostmár ő a családom és ez mindig így lesz. Persze majd idővel bővíteni is fogjuk, de egyelőre még csak kettőnkből áll a Világ, a mi közös Világunk.

Fura, de most még nem vagyok igazán szomorú, mert még fel sem fogtam, hogy este már nem együtt fürdünk a gumikacsával, ami fura hangokat ad ki, amikor kinyomjuk belőle a tusfürdőt és nem mellette alszom el, hogy aztán reggel egymás karjai közt ébredjünk és az ő kissé morcos arcát lássam, amin aztán széles mosoly terül el. :) Imádok mellette ébredni! Annyira megnyugtató a tudat, hogy ott van. Ő életem legeslegfontosabb része! Erre nehéz bármit írni, de a könnyeim potyognak. :$

Na de mesélek az elmúlt két napunkról is, hogy ti se maradjatok le semmiről. :)

Péntek este időben eljöhetett munkából, Apujával mentünk érte Kovácsházára és közben beszélgettünk. Aztán beléptünk Kincsem Mamájáékhoz, majd hazaautóztunk. Megettük a pizzát, (nagyon finom volt! :)) amit Judittal vettünk délután, majd megnéztük a P.S.: I love You-t. A végét csak én láttam, mert Kincsem nagyon fáradt volt és bealudt. Mikor vége lett, kikapcsoltam a gépet, aztán zuhanyoztunk és aludtunk. Kicsit fura volt az éjszaka, mert már bevett szokás, hogy hazaindulás előtt 2 nappal utolér a depi. :$ Nem bírtam elviselni, hogy Kincsem ott szuszog mellettem, én meg csak azon agyalok, hogy nem akarok hazajönni, így felkeltem mellőle, pedig megígértem, hogy sosem teszem és bekapcsoltam a lapit, pedig semmit sem akartam csinálni, úgyhogy csak bámultam a képernyőt és amikor utánam jött, hogy visszavigyen az ágyba, nem mentem, úgyhogy én a székében kuporogva sírtam, Ő meg a takaró alatt. Persze néha nehéz beismerni a saját hülyeségünket, így már azon voltam, hogy a székben alszom, de megszomjaztam és mivel mellette volt az üveg, visszasomfordáltam. Örülök, hogy nem makacskodtam túl sokat. :$ még szerencse, hogy nem, hiszen legyen bármi, nekem elmondhatod és megoldjuk :) Végül jobbkedvűen aludtunk el és reggelre már nyoma sem volt. :)

Tegnap nem keltünk túl korán, mert semmi dolgunk nem volt, készítettünk közös fotókat és egész nap lustálkodtunk, neteztünk, tv-ztünk és még ebédhez sem öltöztünk át, jobban esik pizsamában enni, ha már egyszer megtehetjük. :)

Délután akartunk sétálni, de lusták voltunk átöltözni és kimenni a dermesztő hidegbe, így inkább megnéztük a Forrest Gump-ot, amit én még sosem láttam. Este készítettünk finom bundáskenyeret. Jó érzés együtt sürgölődni a konyhában és a bundáskenyér is nagyon finom lett, úgyhogy teljes sikerélmény volt. Azt hiszem, később sem lesz gond a kajával, együtt biztosan sok finomságot fogunk készíteni. Már el is terveztük, hogy következő alkalommal rakottkrumplit készítünk majd, ami ugyancsak finom lesz :)

Később CSI-t néztünk, aztán zuhany és alvás. :)

Ma reggel 9-kor keltünk, mert még le kellett menni bevásárolni nekem az útra. Lementünk a „Jó szomszéd”-hoz és vettünk csípőspaprikás chipset, epres Pilóta Piskótatallért, Mars Delight csokit (ezt később meg is ettük :D) és fincsi téli szilvás jegesteát. Tudom, csupa "egészséges" kaja, de nem érdekel, most az a lényeg, hogy kicsit jobban érzem magam tőlük. :)

Bevásárlás után még sétáltunk kicsit, jól meg is fagytunk, de nem sok kedvem volt hazamenni és elkezdeni csomagolni. Miután hazaértünk, készítettünk pirítósból mosolyszendvicset, kolbásszal, sajttal és ketchuppal. Megettük, aztán összecsomagoltam. Nem volt egyszerű művelet, mert elég sok cuccom volt, jól szétszórva :$ és időbe telt, mire összeszedtem mindent, de max. fél óra alatt elkészültem.

Utána még tévéztünk, neteztünk, vonatot néztünk nekem, felmásoltuk az Alkonyatot és az Éberséget a pendrive-ra, aztán ebédeltünk.

Utána még pihiztünk kicsit, Grace klinikát néztünk, majd 3-kor indulni kellett. Egész úton szorítottam Kincsem kezét és nem is akartam elengedni, de sajnos végül mégis muszáj volt. Nem lesz többet ilyen! Nem sokat beszéltünk útközben, szerintem nem is jött volna ki hang a torkomon, csak sírni tudtam volna.

Természetesen, mintha nem lett volna elég bajunk, Lökösházán nem voltak hajlandóak helyjegyet adni, állítólag reggel kellett volna jönni, mielőtt elindul Pestről a vonat. Na persze, egyéb óhaj? :S Sajnos ettől függetlenül haza kellett indulnom, úgyhogy kerestünk nekem helyet, elköszöntem Pisti Apujától és Judittól (az Anyukájától már otthon elbúcsúztam, mert ő nem jött velünk, hogy jobban férjünk az autóban), aztán Pistivel is búcsúzkodni kezdtünk. Annyira fáj elszakadni tőle, nem is lehet leírni. De segít a tudat, hogy már nincs sok hátra.

Miközben búcsúzkodtunk, jött a magyar kalauz és mondtam, hogy nincs helyjegyem, azt mondta, hogy „megbocsát” és a román kalauz már nem büntethet meg. Ez megnyugtatott, így emiatt már nem idegeskedtem.

Nagy nehezen elengedtük egymás kezét, aztán kényelmesen elhelyezkedtem és megvalósítottam Anett egy álmát :D, a vonaton való laptopozást. :D Net nincs, de így is jó, sikerül blogolni, úgyhogy már csak ki kell majd lőni, amikor nethez kerülök. Nemsokára elkezdem újranézni az Alkonyatot, remélem, hogy az aksim kitart a film végéig. (nem tartott ki.)

Az előbb volt a román kalauz, sajnos nem hatotta meg, hogy Lökösházán nem adtak helyjegyet és az sem, hogy a magyar kalauz nem akadékoskodott, neki muszáj volt és ki akarta fizettetni meg még valamennyit pluszba is, de végül kevesebbet vett el, mint amennyibe a jegy került volna.

Nemrég beszéltem Anyuékkal, most mennek Tesóval és Rékával Kolozsvárra, este pedig majd értem jönnek az állomásra. Felhívtam a kolleganőmet is és kiderült, hogy a főnökeim Karácsony óta nem voltak otthon, valószínűleg külföldön telelnek, mert még csak nem is telefonáltak. Ezzel sikeresen megúsztam az eddigi kirugásomat, de holnap tuti lesz így is botrány. Remélem, hogy a főnök majd kitátja a száját és szól, hogy ő engedett el. Egyébként sem fogjuk már túl sokáig boldogítani egymást, csak hónap végéig. Addig nincs is már olyan sok. :)

Holnap biztos túlórázom és a kedvem is katasztrófális lesz, de kiheverem majd valahogy ...