nagyon hosszú nap

este későn feküdtünk le és még akkor sem éreztem magam álmosnak, de muszáj volt aludni is. reggel persze ez visszaütött, mert nagyon álmos voltam. egyedül reggeliztem, mert Anyuék tévéztek, megittam a kávémat, aztán összeszedtem magam és elindultam  dolgozni. ebből a programból csak én hiányzom, azt hiszem (A) :) tényleg hiányzol belőle ...

egész nap volt munka meg történtek más érdekességek is, de inkább nem részletezem, túl hosszú lenne. sikerült kisebb megszakításokkal Pistivel is beszélni néhány órát, aztán 5-kor készültem volna eljönni, de ez nem sikerült. a kolleganőm, aki délután dolgozik, el lett küldve a raktárba, mivel ma jött áru, úgyhogy én egyedül maradtam. negyed 6-kor befejeztem minden munkámat és próbáltam hívni a főnöknőt, de valami "nagyon különleges véletlen" folytán nem hallotta meg a telefonját, pedig jó sokat hívtam. fél 6 után beszéltem a főnökkel, aki megígérte, hogy fél órán belül megérkezik. jó néhány kilométert legyalogoltam az irodában és közben telt az idő is. 6 után már nagyon azon gondolkoztam, hogy felhívom Pistit a céges mobilról, mert a túlórát úgysem fizetik ki, így legalább lebeszélném. :D nem tudom, hogy mit reagáltam volna rá. :D (miért? :$) egyszer már majdnem hívtam, de aztán inamba szállt a bátorság, mert féltem, hogy lebukok és az nem lett volna túl jó. még 10 perc eltelte után már nem filóztam ilyeneken, de amikor hívni próbáltam, kiderült, hogy nem lehet külföldre telefonálni. pont ilyen az én szerencsém. gyorsan töröltem a számot a hívott listából, úgyhogy nem maradt semmi nyoma. :) még a végén felhívna a főnök. :D (de mókás lenne :P :D)

amikor már eltelt 57 perc a fél órából, elhatároztam, hogy a főnöknek pontosan 3 perce van odaérni, mert utána felhívtam volna, hogy szóljak, hogy duplán letelt a fél óra és én hazamentem. akkor biztosan a főnöknő is csodás módon előkerült volna. de erre nem volt szükség, mert felbukkant a főnök és nagylelkűen szinte hazáig hozott. először arra gondoltam, hogy nem fogadom el, mert nem vagyok én ilyen könnyen kiengesztelhető, de már itthon akartam lenni és autóval mégiscsak gyorsabb. :)

itthon kipanaszkodtam magam, aztán ebédeltem, volt finom zöldségleves és szalmakrumpli reszelt sajttal és ketchuppal. ebéd közben kiderült, hogy máris meg lettem fosztva "a család legmeggondolatlanabb tagja" megtisztelő címétől, méghozzá Unokatesóm által, aki kitalálta, hogy most 12. osztály második félévében sulit vált, sőt, egyenesen országot, mivel Magyarországon szeretne érettségizni. hát nem nagyon jutottam szóhoz ... szerintem ez nagyon nagyon rossz ötlet, de ők tudják ... én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy meglepődjek. :) tényleg szörnyen öreg vagy :P :)

ebéd után lezuhanyoztam, aztán a híradó végére már néztem a tv-t és Anettel meg Pistivel beszélgettem MSN-en. sokkal jobb a kedvem, mint tegnap vagy délelőtt volt és ez Kincsemnek köszönhető. nagyon nagyon szeretem! (L) én is nagyon nagyon szeretlek, de azt hiszem, hogy nem csak rajtam múlt a jókedved. :) (L) pedig de :)

most tévézünk, blogolunk, beszélgetünk, aztán valamikor alszunk. :) is :) és már csak 3 munkanap ... bizony :)