Hollandia, a legjobb nyaralás evör!
már több, mint egy hete itthon vagyunk (ez június 2-án volt), úgyhogy ideje nekilátni a beszámolónak. mondjuk most is lenne fontosabb dolgom, takarítani kéne és főzni, gondolom emiatt sikerült egyáltalán rászánnom magam a pötyögésre. :$
május 12. - Mezőkovácsháza-Mezőhegyes-Budapest
már előző nap összepakoltunk nagyjából, ezért már csak néhány apróságot kellett eltenni, leginkább a hátizsákjainkba, de így is kicsit későn indultunk el itthonról. Pisti Anyujáéknál hagytuk az autót, ott még tisztába tettem Balázst is, aztán 3 előtt kimentünk a buszmegállóba. időben jött a busz, a sofőr lerakta a csomagtérbe a bőröndöt és a babakocsit, aztán robogtunk is. Balázs nagyon jól viselkedett, egyáltalán nem sírt, evett, aludt, nézelődött, igazi mintababa volt. 7 után 20 perccel szálltunk le a Népligetnél, ahol már Judit várt minket. vettünk egy 10-es gyűjtőt, majd metróra szálltunk. megfürösztöttük Balázst, kapott vacsorát, aztán ő már aludt is. mi is vacsoráztunk meg még dumáltunk egy kicsit, de aztán egy gyors zuhany után mi is aludni mentünk, mert 2-re állítottuk az ébresztőt.
május 13. - Budapest-Eindhoven-Bodegraven-Alphen
2-kor könyörtelenül csörgött az ébresztő, így 3 óra alvás után ki kellett pattanni az ágyból, már amennyire sikerült. mi Pistivel gyorsan felöltöztünk, visszapakoltuk a bőröndbe, amire előző este szükségünk volt, előkészítettük Balázs ruháit meg a tápját, aztán kénytelenek voltunk felébreszteni. szerencsére nem volt nagyon kiakadva. evett, felöltöztettem és már indultunk is. pár percet kellett gyalogolni a buszmegállóba. szerencsére kinyomtattam a Google maps-ről, hogy honnan indul a buszunk, hány megállót kell menni, hol és melyikre kell átszállni, úgyhogy emiatt legalább nem kellett izgulni. kicsit fura volt, hogy abban az órában még mászkálnak emberek az utcán és az éjszakai járaton is voltak épp elegen. Balázs már az első buszon bealudt és a reptérig nem is ébredt fel. itt egy kicsit elkavarodtunk, de aztán kértünk egy kis útbaigazítást és miután megtaláltuk, hogy hol kell becsekkolni, már nem is volt gond (legalábbis egy darabig). bár nem fizettünk érte külön, de Balázs miatt mindenhol előrevettek minket, így gyorsan túlvoltunk a check-inen és a bőröndünket is elvették. utána jött a biztonsági ellenőrzés, ahol megint elég gyorsan végeztünk. láttuk, hogy melyik kapuhoz kell menjünk, de úgy gondoltuk, hogy még rengeteg időnk van, ezért elmentünk wc-re és Balázst is tisztába tettük. mire végeztünk, már azt írta a járatunk mellett, hogy Last call, úgyhogy elkezdtük eléggé szedni a lábunkat és keresni a kapunkat. amikor odaértünk, a kapunál álló hölgy is mondta, hogy siessünk, úgyhogy akcióhős üzemmódba kapcsoltunk és rohantunk, Pisti a babakocsival, én meg Balázzsal a hordozóban. :D amikor aztán odaértünk, kiderült, hogy egyáltalán nem voltunk elkésve, mert még legalább annyian jöttek utánunk, mint amennyien előttünk már ott voltak. később Réka mondta, hogy a Wizzairnek ez a politikája, hogy jól ráijesztenek az emberekre, hogy mindjárt lekésik a gépet pont azért, hogy minél kevesebben maradjanak le.
innentől kezdve én már csak a felszállás miatt izgultam, azt valamiért nem nagyon szeretem, de azzal sem volt semmi gond és Balázs is egészen jól viselte a biztonsági övet (az enyémhez volt rögzítve az övé) meg a felszállást is. utána picit nyűgös volt, de elaludt és már majdnem Hollandia felett voltunk, amikor felébredt. a landolás is zökkenőmentes volt, a bőröndünk is meglett, csak a babakocsit kerestük kicsit hosszasan, mert azt mondták, hogy a csomagoknál lesz, ami így is volt, csak nem a bőröndöknél, hanem a fura alakú csomagoknál. na mindegy, egy kis izgalom kellett, aztán már találkoztunk is Rékával és Sanjay-val. annyira jó volt újra látni őket!
gyorsan kerestünk egy padot, ahol meg tudtam etetni Balázst, aztán Rékával elvittük tisztába tenni, majd mi is ettünk egy kicsit és már indultunk is haza, Bodegravenbe. Balázsnak nagyon menő babaülése volt az autóban, amitől kényelmesen elfértünk Rékával hátul és így tudtunk beszélgetni is. Balázs aludt egy kicsit, így nem volt annyira nyűgös, mire hazaértünk. Sanjay-nak dolgoznia kellett, de Réka megmutatta a házat meg a kertet és megkaptuk a szobánkat is. Balázs tízóraizott, majd levittük az ágyát, hogy tudjon a közelünkben aludni (mondjuk miután este felvittük, többet nem hoztuk le, így aztán az lett a kedvenc sportom, hogy az elég veszélyes lépcsőn rohangáltam felfele :D).
mi is ettünk, aztán Rékának órája volt, mi meg elindultunk sétálni, miután Balázs felkelt. egy ideig próbáltam memorizálni, hogy hol merre kanyarodunk, de aztán már csak mentünk, amerre kedvünk tartotta. így felfedeztük a boltot, találtunk egy szuper eladó házat, amit ki is néztünk magunknak :D, de aztán már Balázs is kezdett nyűgös lenni, meg mis kezdtünk elfáradni, úgyhogy elindultunk arra, amerre az otthont sejtettük. az irány egész jó volt, de 2 sarokkal a háztól rossz irányba fordultunk (persze azt mi nem tudtuk, hogy ilyen közel vagyunk, csak később jöttünk rá) és ott már úgy éreztük, hogy jó lenne útbaigazítást kérni. jött is szembe egy kedves néni, akit Balázs egyetlen mosollyal az ujja köré csavart, így már szívesen segített nekünk. elmesélte, hogy neki is kb ekkora az unokája, csak Ausztráliában él és ezért nagyon ritkán láthatja. talált egy nyitott kaput és bement megkérdezni, hogy pontosan merre is kéne menjünk, mert neki is csak sejtése volt róla. a nyitott kapun aztán kiözönlött 4 szőke gyerek, az 5. pedig a segítőkész anyukája öléből szemlélte az idegeneket. végül irányba lettünk állítva és a néni még el is kísért minket az utolsó sarokig, ahol már megkönnyebbülve ismertük fel a helyet és végre hazajutottunk.
Réka 2 órája között elmentünk Alphenbe fagyizni, venni pár dolgot a boltban és sétálni egy kicsit a városban. miután hazaértünk, megfürdettük Balázst, megkapta az esti tápját, aztán ő aludt, mi meg a 3 diáklány távozása után vacsoráztunk és beszélgettünk még kicsit, bár a fáradtságtól már nem igazán forgott a nyelvem, magyarul sem, nemhogy angolul.
május 14. - Utrecht
egyből mélyvízbe lettünk dobva, mert egyedül indultunk útnak. Réka megvette nekünk a vonatjegyet, mi pedig kiballagtunk az állomásra, ahonnan fél óránként megy vonat Utrechtbe (és a másik irányba is, Leidenbe). hamarosan jött is a vonat, felszálltunk, csatlakoztunk a wifire, ami azért is jó volt, mert egyből mutatta a menetrendet, ezért tudtuk, hogy hány megálló múlva és pontosan mikor érkezünk. a vonatok pontosak, tényleg működik rajtuk a net, nem csak rá van ragasztva a wifi matrica és, főleg a magyar viszonyokhoz képest, tiszták is, a jegy pedig nem kerül még a magyar duplájába se. egyébként ha már áraknál tartunk, a ruhanemű egy-az-egyben olyan áron van, mint itthon, az élelmiszer talán 10-20%-kal drágább, de mindez egy 1400€-s minimálbér mellett nem tűnik olyan borzasztónak. a lakások a mi zsebünkhöz mérten iszonyatosan drágák, de az is igaz, hogy ahhoz képest mi nem az? na de térjünk vissza Utrechtbe. :)
amikor megérkeztünk, egy hatalmas állomáson találtuk magunkat. vettünk gyorsan egy térképet, okulva az előző napi eltévedésünkből. persze akkor még nem tudtuk, hogy ha kiballagtunk volna az állomás elé, ott lett volna egy hatalmas várostérkép és az épp elég lett volna ahhoz, hogy megállapítsuk, a nagy csatornán nem szabad átmenjünk, mert azon belül van a városközpont, ami nem egy hatalmas terület, plusz az állomáshoz bárki vissza tudott volna irányítani minket. végülis emléknek jó lesz a térkép is. :)
sétáltunk egy nagyot, készítettem egy csomó képet, aztán egy kávézó előtt leültünk és megetettem Balázst. még épp időben, mert amint végeztünk, elkezdett cseperegni az eső, majd, a "feltegyük vagy ne az esővédőt?" dilemmánkat eldöntve, 5. sebességre kapcsolt. legalább kaptunk egy kis ízelítőt a Rékáék által felvázolt időjárásból ("állítólag" pillanatok alatt lehet a napsütéses 18 fokból szakadó esős 6 fok, majd vissza az egész, persze a szerdától kezdődő folyamatos szép idő és kellemes meleg után már nem nagyon hisszük el nekik :P). kitaláltuk, hogy a szakadó eső elől bemenekülünk valami kávézóba, de mire visszakeveredtünk egy olyan utcába, ahol voltak ilyen helyek, szinte teljesen elállt az eső és megtaláltuk az állomás épületét is, ami egy hatalmas plázával van egybeépítve és inkább ide mentünk be. kicsit nézelődtünk, majd a wc-t jelölő táblák iránymutatását követve eljutottunk a 2theloo-hoz, ami egy olyan mosdó, ami fenn van FB-on és twitteren, van wifije és az előterében bolt is található. itt van bizonyítékként a honlapja http://www.2theloo.com/, mert különben még azt hinnétek, hogy túl sok vicces sütit ettem és azért találtam ki. :D 60 cent volt egy mosdóhasználat és ennyit kellett fizetni a pelenkázó helyiség használatáért is, de volt benne mikró meg fotel, a wc-k pedig tiszták, rendezettek és minden automatizált bennük. később aztán különösen felértékelődött ennek a helynek a barátságossága, de ez egy másik, picit későbbi történet.
ezután még mászkáltunk kicsit a boltok kirakatait fürkészve, majd kitaláltuk, hogy oké, hogy elállt az eső, de attól még jól esne egy kávé esetleg egy sütivel, úgyhogy az állomástól nem messze találtunk is egy kellemes helyet. rendeltünk 2 kávét meg egy sütit, amit elfeleztünk és üldögéltünk egy darabig. Balázzsal nagyon jó kedvünk kerekedett, úgyhogy egy csomót nevettünk. szerencsére nem zavartunk senkit, mert mire kacagni kezdtünk, bent nem ült senki, csak a kinti asztaloknál. egyébként is, Hollandia nagyon gyerekbarát hely, hiszen legalább annyi gyerek van, mint bicikli, azaz rengeteg. Réka mesélte és mi is megfigyeltük, hogy a hollandok nem aggódják túl a dolgokat, nem igazán láttunk még a babákon sem sapkát és nem is voltak nagyon felöltöztetve.
még szétnéztünk egy vegyes boltban meg egy lakberendezősben, aztán arra jutottunk, hogy akár a következő vonattal haza is mehetnénk, de még előtte az állomáson vettünk sültkrumplit. nem tudom, a hollandoknál mitől ekkora divat, de nagyon sok helyen lehet kapni, papírtölcsérbe teszik és lehet választani rá egy csomó féle öntetből. ezután már csak megkerestük a kb 20 vágányból a nekünk megfelelőt, felültünk a vonatra és fél óra alatt otthon is voltunk.
úgy értünk haza, hogy még épp Réka is otthon volt, majd Sanjay is hazaért, hogy elvigye Rékát az utolsó egyetemen tartott órájára. miután Sanjay visszaért, nekifogott az indiai csirke elkészítéséhez és egész jót dumáltunk, amíg Pisti fent őrizte Balázs álmát. később sokat lazultunk és már nem ültünk mellette, meg arra is rájöttünk, hogy a sírását bármikor meghalljuk, úgyhogy emiatt már senki nem kellett kimaradjon a társasági életből. :)
miután Balázs felkelt, megfürdettük, evett, aztán elég sokára sikerült elaltatni. addigra Sanjay is hazahozta Rékát és tudtunk vacsorázni. mivel késő volt és mindenki elfáradt, elég hamar nyugovóra tértünk.
május 15. - Keukenhof, Leiden
reggel viszonylag gyorsan összekaptuk magunkat, közben Balázsnak is kibújt az első foga és 10-kor már a vonaton ültünk Leiden felé, ahonnan tovább buszoztunk a Keukenhofhoz, ami egy gyönyörű tulipános kert! mi már nagyon a tulipánvirágzás végén érkeztünk (már csak 18-ig volt egyáltalán nyitva), de még így is sok szépséget láttunk. volt 2 hatalmas pavilon is, az egyik tele királyliliomokkal, a másik pedig orchideákkal. hatalmasat sétáltunk a jó levegőn a virágok között és voltunk fent a szélmalomban is. Balázs nagyon jól viselte a kirándulást (mindegyiket, pedig tényleg nagyon keveset voltunk otthon), bár nem volt túl sokat a babakocsiban, inkább a hordozóban szerette jobban, de így sem volt gond, mert legalább a cuccainkat nem cipelni, hanem csak tolni kellett (ez egyébként az egész hétre igaz volt). az egyetlen cirkusz akkor volt, amikor Réka és Pisti elvitte Balázs ebédjét megmelegíttetni az étteremnél, mi meg Balázzsal kint vártuk őket a teraszon. nem tudom, hogy pontosan hány perc volt, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt és biztos lett pár új ősz hajszálam is, mert bármit csináltam, bárhogy próbáltam csitítani, önmagából kikelve üvöltött, az emberek pedig csak bámultak. szerencsére senki nem tűnt dühösnek, de így is rettenetesen kínos volt a helyzet!
persze miután evett, az ő lelkibékéje visszaállt, de az én vérnyomásom még elég sokáig az egekben volt. miután mindent alaposan körbejártuk, visszabuszoztunk Leidenbe, ahol elmentünk Palacsintázni (lehetne akár csupa nagybetűvel is írni). nagyon sokféléből lehetett választani, voltak édesek és sósak is, mi utóbbiakból választottunk hárman három félét, de megkóstoltuk egymásét is és mindegyik nagyon nagyon finom volt! és hatalmas! miután jóllaktunk a palacsinta mennyországban, még sétáltunk kicsit, vettünk Sanjaynak török kaját meg beugrottunk pár dologért a boltba, többek között venni kellett Balázsnak tápszert. egy fajta volt, ami kinézetre ismerős volt, úgyhogy olyat vettünk. később rájöttem, hogy Milumil volt, de ott más a neve és csalódtam benne. mi itthon Nestlé Bebat veszünk és még soha nem volt gondunk vele, de a Milumil semmi képpen nem akart teljesen feloldódni, se melegebb vízzel, se kavargatásra, úgyhogy ez így szívás volt, mert az etetés fele azzal telt, hogy próbáltam a cumit kidugítani. mivel fele megvolt még, amikor hazaértünk, vettünk gyorsabb folyású cumit, mert egyébként sincs már miért a kezdő cumit használjuk, de nem sokat segített a helyzeten. na mindegy, ez egy nagyobbacska zárójel volt, leginkább magamnak, hogy soha nem jusson eszembe ezt a fajtát venni.
visszavonatoztunk Bodegravenbe, Sanjay hazavitt minket az állomásról, aztán Balázs fürdött, evett és aludt, mi pedig vacsoráztunk és még beszélgettünk kicsit.
május 16. - Leiden
másnap hármasban visszamentünk Leidenbe. megnéztük közelebbről a szélmalmot meg mászkáltunk kicsit a város sétálóutcáin, aztán természetesen ismét palacsintáztunk. sajnos elég gyorsan kellett válasszunk, mert közben Balázst is etetni kellett volna, ezért nem jutott eszembe az édesek közül választani, amit utána, már itthon, megbántam, de legalább lesz egy plusz okunk visszatérni Hollandiába.
miután hazaértünk, kitelepedtünk a kertbe, mert Réka órát tartott és az idő is csodálatos volt. Balázs ült pár másodpercig önállóan, csak aztán a nagy örömködés közepette eldőlt és beütötte a fejét, amiből lett egy kisebb sírás és utána már nem lehetett a padló közelébe se vinni.
a nap hátralévő részét már otthon töltöttük, este volt megint finom vacsora meg kellemes beszélgetés, aztán meg alvás.
május 17. - Scheveningen, tengerpart
szombat lévén Rékáék hoztak croissaint és kávét a Starbucksból, aztán lassacskán összeszedtük magunkat és a csodálatos napsütéses időben elindultunk a tengerpartra. ide végre Sanjay is el tudott jönni velünk, ezért kényelmesen, autóval mentünk. na nem mintha a vonatozás nem lett volna elég kényelmes, de azért autóval mégiscsak jobb. :)
sétáltunk a part menti sétányon, aztán kerestünk egy jó helyet a homokos parton és lepakoltuk a cuccokat. mi Pistivel gyorsan levettük a cipőnket, mert bele akartuk fúrni a lábunkat a homokba és Balázsról is lekerült a zokni, majd őt is hagytuk, hogy a kis lábacskáival belemásszon a homokba. kicsit később lesétáltunk a tengerhez is. a nagy hőségben kellemes volt belemászni bokáig a vízbe. Balázs lábát is belelógattuk, első két alkalommal tetszett is neki, de a harmadiknál valószínűleg feljebb ért a víz és emiatt sírni kezdett. Balázs ezután már csak az ölünkből kémlelte a nagy kékséget, amíg mi sétáltunk egyet a tenger szélén. a jó időben és a napsütésben megéheztünk, ezért, miután Balázs evett, visszamentünk az autóhoz és elmentünk egy parti étterembe isteni finom halat enni! (és most nekidurálom magam és a "Csillagainkban a hiba" olvasása helyett végre befejezem a posztot, mert lassan egy hónapja hazajöttünk) tényleg életem legfinomabb hala volt és ráadásul rengeteget adtak, több volt, mint a köretként adott sültkrumpli és saláta összesen, no meg finom fokhagymás-tejfölös mártogatóst is adtak hozzá. miután teletömtük a hasunkat, sétáltunk még kicsit a mólón, aztán még visszamentünk fagyiért/sörért, majd hazaautóztunk.
este Sanjay egy csomót szórakoztatta Balázst, mondogatta neki, hogy birdie, birdie, birdie, meg azt, hogy kvak, kvak, kvak, amiken azóta is szórakozik és megtanította neki azt, hogy Hey!, amit néha most is mond Balázs. Rékával is nagyon jól összebarátkoztak, mondogattuk is, hogy Réka lett Balázs első szerelme, mert tényleg mindig jókedvű lett tőle, még akkor is, ha előtte morcos volt a foga vagy a meleg miatt. gondolom érezte, hogy Réka is nagyon kedveli őt. :)
május 18. - Amszterdam
csodás vasárnapra ébredtünk! sajnos kiderült, hogy Sanjay nem tud velünk jönni, így csak 4-esben vonatoztunk, első körben Leidenig, ahol meg is esett az addigi első kellemetlen incidensünk. volt egy kis időnk a következő vonatig, ezért el akartunk menni pisilni meg Balázst tisztába tenni. meg is találtuk a wc-t, azon belül is a családi szobát, ahova Réka is be akart jönni, mert úgy gyorsabban végzünk, de ránk szóltak, hogy egyedül is tisztába tudom tenni a gyereket, ami végülis igaz is. mikor már épp kidobtam a pelenkáját, Rékával bekiabáltattak a helyiségbe, hogy a pelenkát majd kint dobjam el, mert nem akarják miattunk kicserélni a benti szemeteszsákot. tényleg tök egyszerű lett volna felpakolva, egyik kezemben Balázzsal, a másikkal még pelenkát is egyensúlyozni és kinyitni az ajtót. szerencséjük, hogy már eldobtam, különben bizisten véletlenül úgy ejtem le, hogy utána aztán takaríthattak volna! ha már bunkók voltak, én nem fizettem külön a saját pisilésemért, úgyhogy csak annyi maradt, hogy reménykedjek, Balázs nem esik le a max fél perc alatt. szerencsésen megúsztuk, aztán kidühöngtük magunkat, de mire felszálltunk az Amszterdam felé tartó vonatra, már el is felejtettük az egészet.
kb fél óra alatt oda is értünk. a vasútállomás előtt van az egyik kikötő, ahonnan a hajókirándulások indulnak, ezért itt megnéztük, hogy milyen árak vannak, majd elindultunk a térre, ahol többek között a Királyi palota is áll. csöppet eltévedtünk (azaz totálisan ellentétes irányba indultunk :D), de legalább sétáltunk egy nagyot, megnéztünk egy szép templomot, láttunk rengeteg coffee shop-ot, majd elfáradtunk és megéheztünk, ezért ettünk a Subwayben. itt elég sokat időztünk, használtuk az ingyen netet, Balázs is evett, majd Réka még vett magának egy fagyit és megkérdezte, hogy merre is kéne menjünk. ekkor derült ki, hogy teljesen vissza kell menjünk és másik irányba elinduljunk. végül csak odaértünk, szétnéztünk a téren, majd tovább indultunk a Virágpiac fele. Réka már majdnem azon gondolkozott, hogy le kéne beszéljen minket róla, mert biztos van ott egy stand egy kofával és ennyi, ezért, amikor odaértünk, ő volt a legjobban meglepődve azon, hogy milyen vagány ez a piac! igaz, hogy nem volt hatalmas, de volt legalább 12 nagyobbacska nyitott bolt, ahol rengeteg féle tulipánhagymát meg még egy csomó féle növényt lehetett kapni. itt elég sokáig elnézelődtünk, aztán vettünk közösen két 50 tulipánhagymát tartalmazó csomagot, amit aztán otthon, másnap, megfeleztünk.
ezután beültünk a Mekibe, mert gondoltuk, hogy veszünk valami hideget és akkor legalább használhatjuk a wc-t is, ami igaz is volt, csak külön kellett érte fizetni! itt egy kicsit töltöttem a lemerült telefonomon, aztán visszasétáltunk a közelebbi kikötőhöz, ahol aztán hajóra is szálltunk. nagyon sok szépet láttunk az egy órás út alatt és a kapitány is nagyon vicces volt (az egyik kanyarnál mondta, hogy csukjuk be a szemünket, mert ő is így fog tenni, az egyik viziháznál meg elmesélte, hogy ha venni akarunk egyet, ne pont azt válasszuk, mert egy hajó belement tavalyelőtt, meg tavaly is, utóbbi esetben a tulajdonos hölgy épp a wc-n üldögélt, amikor beparkolt mellé a hajó :D), de azért mesélt érdekességeket is, mint pl hogy régen a házak szélessége után kellett adót fizetni, mivel nagyon pici a szárazföld, ahova építkezni lehet, ezért volt egy ház, ami mindössze 3 méter széles volt, ellenben volt vagy 3 emelete. az egyetlen negatívum 4 "hölgyemény" volt, akik pont előttünk ültek, egy csomót dumáltak és vihogtak, valamint pont a nyitott ablak mellett ülő előszeretettel lendítette hátra a sörényét, amivel nem egyszer majd' kiverte a telefont a kezemből, amivel az ő nyitott ablakukon keresztül próbáltam fényképezni.
7-kor értünk vissza a kikötőbe, ahol Réka megetette Balázst, aztán visszasétáltuk a vasútállomásra, csak közben még szereztünk nekem sültkrumplit. nem sok időnk volt vonatindulásig, de még épp elértük. nagy volt a tömeg és meleg is volt, Balázsnak meg elvileg elmúlt az esti fektetési ideje, ezért szundikált volna szegénykém, csak nagyon melege volt, ezért sírni kezdett. végül sikerült megnyugtatni, leginkább egy másik anyuka segítségével, aki szórakoztatni kezdte, pedig ő is biztos fáradt volt, mert a reptérnél szálltak fel a vonatra és sok csomagjuk is volt.
épp mikor már kezdett túlcsordulni a lelkem az emberek iránt érzett hálával meg egyéb csupa rózsaszín érzéssel, visszaértünk Leidenbe és megint a mosdó felé vettük az irányt, ahol most még csak igénybe sem vehettük a családi szobát, mert azt 8 órára már kitakarították, pedig 10-ig lett volna nyitva. a férfiak sem jártak jobban, a pénzükért ők is csak a női mosdót vehették igénybe. és hogy velünk mi lett? hát mi a női wc mosdókagylói közti pulton, kb 30x70 cm-en tehettük tisztába Balázst, itt legalább már Rékával ketten. és, ami a legszebb volt az egészben, véleményük szerint nem ők voltak a lusta disznók, amiért 2 órával zárás előtt kitakarítottak és utána lezárták az egyes részeket, hanem én voltam a szar szülő, mert este 8-kor a gyerekem még nincs betakargatva az ágyikójában, ugyanis szerintük ebben az órában már semmi keresnivalója nincs kint. szóval ők nem végezték tisztességesen a munkájukat, de mégis nekik állt feljebb! miután végeztünk, Réka kért is az állomáson egy panaszbejelentő lapot, amit nem hiszem, hogy végül kitöltött, pedig megérdemelték volna. :) ezzel jó alaposan beállították a vérnyomásunkat, ami után jól esett szellőzni egyet a peronon, ahelyett, hogy felgyúródtunk volna az agyonzsúfolt vonatra és vártunk egy fél órát a következőre. amikor fel akartunk szállni, egy pasi a kezünkbe nyomott egy papírt, amivel ingyen utazhattunk az első osztályon, mivel volt érvényes jegyünk a másodosztályra. szóval mégiscsak vannak rendes emberek is a világon. :)
kényelmesen utaztunk, amit egy kis Nurofen után Balázs is átérzett, meg aztán gyorsan vissza is értünk Bodegravenbe. Sanjay hazavitt minket az állomásról, 11-kor még megetettem Balázst, aki aztán elaludt, mi meg megettük az Amszterdamból hozott, mikróban elkészíthető vacsoránkat.
május 19. - Bodegraven, utolsó nap :(
reggel Balázs nem aludt túl sokáig, Réka pedig fejfájásra ébredt, ezért délelőtt megpróbáltunk csendben maradni. szerencsére jobban lett, ezért el tudtunk menni boltba, ahol vettünk innivalót a másnapi útra meg feltankoltunk Balázsnak spéci holland babakajákból, amivel aztán jól meg is telt csomagolásnál a bőröndünk. az utolsó nap gyorsan eltelt, bár Balázs nagyon szenvedett a melegtől, minden baja volt már, úgyhogy kétszer fürdött és Réka még a ventillátort is elővette.
este kaptunk finom lazacot vacsira, utána pedig próbáltunk rápihenni a másnap 5-ös kelésre.
május 20. - Budapest
5-kor keltünk, szomorúan elbúcsúztunk, aztán 6-kor indultunk, negyed 8-ra értünk Eindhovenbe, a reptérre. leadtuk a bőröndöt, vettem még pár hűtőmágnest, aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, majd vártuk, hogy be lehessen csekkolni. gyorsan eltelt az idő és már a gépen is ültünk, majd 1 óra és 40 perc alatt Budapestre értünk. Balázs most kevésbbé viselte jól a repülést, nem tetszett neki, hogy bekötve kellett legyen, ezért az utolsó kb. 20 percet végigsírta. nem volt kellemes, de valahogy mindenki túlélte. busszal és metróval visszajutottunk Juditékhoz.
kis pihenés után elsétáltunk a Corvinba, aztán hazaért Judit és kicsit később jöttek Anették is. nem maradtak sokat, mert Balázsnak 7-kor fürdenie és vacsoráznia kellett.
másnap elég korán elindultunk a Népligetbe, hogy nehogy lekéssük a buszt, amivel Mezőhegyesig mentünk. gyorsan hazaautóztunk, mert volt egy kis elintéznivalónk, de legalább lepakoltunk itthon, aztán visszamentünk Anyósomékhoz ebédelni. örültek, hogy végre megint láthatnak minket, meg legfőképpen Balázst. meséltünk, majd hazajöttünk és még Marcsi is felugrott kicsit, visszahozta Pisti lakáskulcsait.
azóta eltelt lassan egy hónap és hiányzik Hollandia meg Rékáék és remélem, hogy a következő találkozásra nem kell megint 5 évet várni. :)
ezután még mászkáltunk kicsit a boltok kirakatait fürkészve, majd kitaláltuk, hogy oké, hogy elállt az eső, de attól még jól esne egy kávé esetleg egy sütivel, úgyhogy az állomástól nem messze találtunk is egy kellemes helyet. rendeltünk 2 kávét meg egy sütit, amit elfeleztünk és üldögéltünk egy darabig. Balázzsal nagyon jó kedvünk kerekedett, úgyhogy egy csomót nevettünk. szerencsére nem zavartunk senkit, mert mire kacagni kezdtünk, bent nem ült senki, csak a kinti asztaloknál. egyébként is, Hollandia nagyon gyerekbarát hely, hiszen legalább annyi gyerek van, mint bicikli, azaz rengeteg. Réka mesélte és mi is megfigyeltük, hogy a hollandok nem aggódják túl a dolgokat, nem igazán láttunk még a babákon sem sapkát és nem is voltak nagyon felöltöztetve.
még szétnéztünk egy vegyes boltban meg egy lakberendezősben, aztán arra jutottunk, hogy akár a következő vonattal haza is mehetnénk, de még előtte az állomáson vettünk sültkrumplit. nem tudom, a hollandoknál mitől ekkora divat, de nagyon sok helyen lehet kapni, papírtölcsérbe teszik és lehet választani rá egy csomó féle öntetből. ezután már csak megkerestük a kb 20 vágányból a nekünk megfelelőt, felültünk a vonatra és fél óra alatt otthon is voltunk.
úgy értünk haza, hogy még épp Réka is otthon volt, majd Sanjay is hazaért, hogy elvigye Rékát az utolsó egyetemen tartott órájára. miután Sanjay visszaért, nekifogott az indiai csirke elkészítéséhez és egész jót dumáltunk, amíg Pisti fent őrizte Balázs álmát. később sokat lazultunk és már nem ültünk mellette, meg arra is rájöttünk, hogy a sírását bármikor meghalljuk, úgyhogy emiatt már senki nem kellett kimaradjon a társasági életből. :)
miután Balázs felkelt, megfürdettük, evett, aztán elég sokára sikerült elaltatni. addigra Sanjay is hazahozta Rékát és tudtunk vacsorázni. mivel késő volt és mindenki elfáradt, elég hamar nyugovóra tértünk.
május 15. - Keukenhof, Leiden
reggel viszonylag gyorsan összekaptuk magunkat, közben Balázsnak is kibújt az első foga és 10-kor már a vonaton ültünk Leiden felé, ahonnan tovább buszoztunk a Keukenhofhoz, ami egy gyönyörű tulipános kert! mi már nagyon a tulipánvirágzás végén érkeztünk (már csak 18-ig volt egyáltalán nyitva), de még így is sok szépséget láttunk. volt 2 hatalmas pavilon is, az egyik tele királyliliomokkal, a másik pedig orchideákkal. hatalmasat sétáltunk a jó levegőn a virágok között és voltunk fent a szélmalomban is. Balázs nagyon jól viselte a kirándulást (mindegyiket, pedig tényleg nagyon keveset voltunk otthon), bár nem volt túl sokat a babakocsiban, inkább a hordozóban szerette jobban, de így sem volt gond, mert legalább a cuccainkat nem cipelni, hanem csak tolni kellett (ez egyébként az egész hétre igaz volt). az egyetlen cirkusz akkor volt, amikor Réka és Pisti elvitte Balázs ebédjét megmelegíttetni az étteremnél, mi meg Balázzsal kint vártuk őket a teraszon. nem tudom, hogy pontosan hány perc volt, de nekem egy örökkévalóságnak tűnt és biztos lett pár új ősz hajszálam is, mert bármit csináltam, bárhogy próbáltam csitítani, önmagából kikelve üvöltött, az emberek pedig csak bámultak. szerencsére senki nem tűnt dühösnek, de így is rettenetesen kínos volt a helyzet!
persze miután evett, az ő lelkibékéje visszaállt, de az én vérnyomásom még elég sokáig az egekben volt. miután mindent alaposan körbejártuk, visszabuszoztunk Leidenbe, ahol elmentünk Palacsintázni (lehetne akár csupa nagybetűvel is írni). nagyon sokféléből lehetett választani, voltak édesek és sósak is, mi utóbbiakból választottunk hárman három félét, de megkóstoltuk egymásét is és mindegyik nagyon nagyon finom volt! és hatalmas! miután jóllaktunk a palacsinta mennyországban, még sétáltunk kicsit, vettünk Sanjaynak török kaját meg beugrottunk pár dologért a boltba, többek között venni kellett Balázsnak tápszert. egy fajta volt, ami kinézetre ismerős volt, úgyhogy olyat vettünk. később rájöttem, hogy Milumil volt, de ott más a neve és csalódtam benne. mi itthon Nestlé Bebat veszünk és még soha nem volt gondunk vele, de a Milumil semmi képpen nem akart teljesen feloldódni, se melegebb vízzel, se kavargatásra, úgyhogy ez így szívás volt, mert az etetés fele azzal telt, hogy próbáltam a cumit kidugítani. mivel fele megvolt még, amikor hazaértünk, vettünk gyorsabb folyású cumit, mert egyébként sincs már miért a kezdő cumit használjuk, de nem sokat segített a helyzeten. na mindegy, ez egy nagyobbacska zárójel volt, leginkább magamnak, hogy soha nem jusson eszembe ezt a fajtát venni.
visszavonatoztunk Bodegravenbe, Sanjay hazavitt minket az állomásról, aztán Balázs fürdött, evett és aludt, mi pedig vacsoráztunk és még beszélgettünk kicsit.
május 16. - Leiden
másnap hármasban visszamentünk Leidenbe. megnéztük közelebbről a szélmalmot meg mászkáltunk kicsit a város sétálóutcáin, aztán természetesen ismét palacsintáztunk. sajnos elég gyorsan kellett válasszunk, mert közben Balázst is etetni kellett volna, ezért nem jutott eszembe az édesek közül választani, amit utána, már itthon, megbántam, de legalább lesz egy plusz okunk visszatérni Hollandiába.
miután hazaértünk, kitelepedtünk a kertbe, mert Réka órát tartott és az idő is csodálatos volt. Balázs ült pár másodpercig önállóan, csak aztán a nagy örömködés közepette eldőlt és beütötte a fejét, amiből lett egy kisebb sírás és utána már nem lehetett a padló közelébe se vinni.
a nap hátralévő részét már otthon töltöttük, este volt megint finom vacsora meg kellemes beszélgetés, aztán meg alvás.
május 17. - Scheveningen, tengerpart
szombat lévén Rékáék hoztak croissaint és kávét a Starbucksból, aztán lassacskán összeszedtük magunkat és a csodálatos napsütéses időben elindultunk a tengerpartra. ide végre Sanjay is el tudott jönni velünk, ezért kényelmesen, autóval mentünk. na nem mintha a vonatozás nem lett volna elég kényelmes, de azért autóval mégiscsak jobb. :)
sétáltunk a part menti sétányon, aztán kerestünk egy jó helyet a homokos parton és lepakoltuk a cuccokat. mi Pistivel gyorsan levettük a cipőnket, mert bele akartuk fúrni a lábunkat a homokba és Balázsról is lekerült a zokni, majd őt is hagytuk, hogy a kis lábacskáival belemásszon a homokba. kicsit később lesétáltunk a tengerhez is. a nagy hőségben kellemes volt belemászni bokáig a vízbe. Balázs lábát is belelógattuk, első két alkalommal tetszett is neki, de a harmadiknál valószínűleg feljebb ért a víz és emiatt sírni kezdett. Balázs ezután már csak az ölünkből kémlelte a nagy kékséget, amíg mi sétáltunk egyet a tenger szélén. a jó időben és a napsütésben megéheztünk, ezért, miután Balázs evett, visszamentünk az autóhoz és elmentünk egy parti étterembe isteni finom halat enni! (és most nekidurálom magam és a "Csillagainkban a hiba" olvasása helyett végre befejezem a posztot, mert lassan egy hónapja hazajöttünk) tényleg életem legfinomabb hala volt és ráadásul rengeteget adtak, több volt, mint a köretként adott sültkrumpli és saláta összesen, no meg finom fokhagymás-tejfölös mártogatóst is adtak hozzá. miután teletömtük a hasunkat, sétáltunk még kicsit a mólón, aztán még visszamentünk fagyiért/sörért, majd hazaautóztunk.
este Sanjay egy csomót szórakoztatta Balázst, mondogatta neki, hogy birdie, birdie, birdie, meg azt, hogy kvak, kvak, kvak, amiken azóta is szórakozik és megtanította neki azt, hogy Hey!, amit néha most is mond Balázs. Rékával is nagyon jól összebarátkoztak, mondogattuk is, hogy Réka lett Balázs első szerelme, mert tényleg mindig jókedvű lett tőle, még akkor is, ha előtte morcos volt a foga vagy a meleg miatt. gondolom érezte, hogy Réka is nagyon kedveli őt. :)
május 18. - Amszterdam
csodás vasárnapra ébredtünk! sajnos kiderült, hogy Sanjay nem tud velünk jönni, így csak 4-esben vonatoztunk, első körben Leidenig, ahol meg is esett az addigi első kellemetlen incidensünk. volt egy kis időnk a következő vonatig, ezért el akartunk menni pisilni meg Balázst tisztába tenni. meg is találtuk a wc-t, azon belül is a családi szobát, ahova Réka is be akart jönni, mert úgy gyorsabban végzünk, de ránk szóltak, hogy egyedül is tisztába tudom tenni a gyereket, ami végülis igaz is. mikor már épp kidobtam a pelenkáját, Rékával bekiabáltattak a helyiségbe, hogy a pelenkát majd kint dobjam el, mert nem akarják miattunk kicserélni a benti szemeteszsákot. tényleg tök egyszerű lett volna felpakolva, egyik kezemben Balázzsal, a másikkal még pelenkát is egyensúlyozni és kinyitni az ajtót. szerencséjük, hogy már eldobtam, különben bizisten véletlenül úgy ejtem le, hogy utána aztán takaríthattak volna! ha már bunkók voltak, én nem fizettem külön a saját pisilésemért, úgyhogy csak annyi maradt, hogy reménykedjek, Balázs nem esik le a max fél perc alatt. szerencsésen megúsztuk, aztán kidühöngtük magunkat, de mire felszálltunk az Amszterdam felé tartó vonatra, már el is felejtettük az egészet.
kb fél óra alatt oda is értünk. a vasútállomás előtt van az egyik kikötő, ahonnan a hajókirándulások indulnak, ezért itt megnéztük, hogy milyen árak vannak, majd elindultunk a térre, ahol többek között a Királyi palota is áll. csöppet eltévedtünk (azaz totálisan ellentétes irányba indultunk :D), de legalább sétáltunk egy nagyot, megnéztünk egy szép templomot, láttunk rengeteg coffee shop-ot, majd elfáradtunk és megéheztünk, ezért ettünk a Subwayben. itt elég sokat időztünk, használtuk az ingyen netet, Balázs is evett, majd Réka még vett magának egy fagyit és megkérdezte, hogy merre is kéne menjünk. ekkor derült ki, hogy teljesen vissza kell menjünk és másik irányba elinduljunk. végül csak odaértünk, szétnéztünk a téren, majd tovább indultunk a Virágpiac fele. Réka már majdnem azon gondolkozott, hogy le kéne beszéljen minket róla, mert biztos van ott egy stand egy kofával és ennyi, ezért, amikor odaértünk, ő volt a legjobban meglepődve azon, hogy milyen vagány ez a piac! igaz, hogy nem volt hatalmas, de volt legalább 12 nagyobbacska nyitott bolt, ahol rengeteg féle tulipánhagymát meg még egy csomó féle növényt lehetett kapni. itt elég sokáig elnézelődtünk, aztán vettünk közösen két 50 tulipánhagymát tartalmazó csomagot, amit aztán otthon, másnap, megfeleztünk.
ezután beültünk a Mekibe, mert gondoltuk, hogy veszünk valami hideget és akkor legalább használhatjuk a wc-t is, ami igaz is volt, csak külön kellett érte fizetni! itt egy kicsit töltöttem a lemerült telefonomon, aztán visszasétáltunk a közelebbi kikötőhöz, ahol aztán hajóra is szálltunk. nagyon sok szépet láttunk az egy órás út alatt és a kapitány is nagyon vicces volt (az egyik kanyarnál mondta, hogy csukjuk be a szemünket, mert ő is így fog tenni, az egyik viziháznál meg elmesélte, hogy ha venni akarunk egyet, ne pont azt válasszuk, mert egy hajó belement tavalyelőtt, meg tavaly is, utóbbi esetben a tulajdonos hölgy épp a wc-n üldögélt, amikor beparkolt mellé a hajó :D), de azért mesélt érdekességeket is, mint pl hogy régen a házak szélessége után kellett adót fizetni, mivel nagyon pici a szárazföld, ahova építkezni lehet, ezért volt egy ház, ami mindössze 3 méter széles volt, ellenben volt vagy 3 emelete. az egyetlen negatívum 4 "hölgyemény" volt, akik pont előttünk ültek, egy csomót dumáltak és vihogtak, valamint pont a nyitott ablak mellett ülő előszeretettel lendítette hátra a sörényét, amivel nem egyszer majd' kiverte a telefont a kezemből, amivel az ő nyitott ablakukon keresztül próbáltam fényképezni.
7-kor értünk vissza a kikötőbe, ahol Réka megetette Balázst, aztán visszasétáltuk a vasútállomásra, csak közben még szereztünk nekem sültkrumplit. nem sok időnk volt vonatindulásig, de még épp elértük. nagy volt a tömeg és meleg is volt, Balázsnak meg elvileg elmúlt az esti fektetési ideje, ezért szundikált volna szegénykém, csak nagyon melege volt, ezért sírni kezdett. végül sikerült megnyugtatni, leginkább egy másik anyuka segítségével, aki szórakoztatni kezdte, pedig ő is biztos fáradt volt, mert a reptérnél szálltak fel a vonatra és sok csomagjuk is volt.
épp mikor már kezdett túlcsordulni a lelkem az emberek iránt érzett hálával meg egyéb csupa rózsaszín érzéssel, visszaértünk Leidenbe és megint a mosdó felé vettük az irányt, ahol most még csak igénybe sem vehettük a családi szobát, mert azt 8 órára már kitakarították, pedig 10-ig lett volna nyitva. a férfiak sem jártak jobban, a pénzükért ők is csak a női mosdót vehették igénybe. és hogy velünk mi lett? hát mi a női wc mosdókagylói közti pulton, kb 30x70 cm-en tehettük tisztába Balázst, itt legalább már Rékával ketten. és, ami a legszebb volt az egészben, véleményük szerint nem ők voltak a lusta disznók, amiért 2 órával zárás előtt kitakarítottak és utána lezárták az egyes részeket, hanem én voltam a szar szülő, mert este 8-kor a gyerekem még nincs betakargatva az ágyikójában, ugyanis szerintük ebben az órában már semmi keresnivalója nincs kint. szóval ők nem végezték tisztességesen a munkájukat, de mégis nekik állt feljebb! miután végeztünk, Réka kért is az állomáson egy panaszbejelentő lapot, amit nem hiszem, hogy végül kitöltött, pedig megérdemelték volna. :) ezzel jó alaposan beállították a vérnyomásunkat, ami után jól esett szellőzni egyet a peronon, ahelyett, hogy felgyúródtunk volna az agyonzsúfolt vonatra és vártunk egy fél órát a következőre. amikor fel akartunk szállni, egy pasi a kezünkbe nyomott egy papírt, amivel ingyen utazhattunk az első osztályon, mivel volt érvényes jegyünk a másodosztályra. szóval mégiscsak vannak rendes emberek is a világon. :)
kényelmesen utaztunk, amit egy kis Nurofen után Balázs is átérzett, meg aztán gyorsan vissza is értünk Bodegravenbe. Sanjay hazavitt minket az állomásról, 11-kor még megetettem Balázst, aki aztán elaludt, mi meg megettük az Amszterdamból hozott, mikróban elkészíthető vacsoránkat.
május 19. - Bodegraven, utolsó nap :(
reggel Balázs nem aludt túl sokáig, Réka pedig fejfájásra ébredt, ezért délelőtt megpróbáltunk csendben maradni. szerencsére jobban lett, ezért el tudtunk menni boltba, ahol vettünk innivalót a másnapi útra meg feltankoltunk Balázsnak spéci holland babakajákból, amivel aztán jól meg is telt csomagolásnál a bőröndünk. az utolsó nap gyorsan eltelt, bár Balázs nagyon szenvedett a melegtől, minden baja volt már, úgyhogy kétszer fürdött és Réka még a ventillátort is elővette.
este kaptunk finom lazacot vacsira, utána pedig próbáltunk rápihenni a másnap 5-ös kelésre.
május 20. - Budapest
5-kor keltünk, szomorúan elbúcsúztunk, aztán 6-kor indultunk, negyed 8-ra értünk Eindhovenbe, a reptérre. leadtuk a bőröndöt, vettem még pár hűtőmágnest, aztán átmentünk a biztonsági ellenőrzésen, majd vártuk, hogy be lehessen csekkolni. gyorsan eltelt az idő és már a gépen is ültünk, majd 1 óra és 40 perc alatt Budapestre értünk. Balázs most kevésbbé viselte jól a repülést, nem tetszett neki, hogy bekötve kellett legyen, ezért az utolsó kb. 20 percet végigsírta. nem volt kellemes, de valahogy mindenki túlélte. busszal és metróval visszajutottunk Juditékhoz.
kis pihenés után elsétáltunk a Corvinba, aztán hazaért Judit és kicsit később jöttek Anették is. nem maradtak sokat, mert Balázsnak 7-kor fürdenie és vacsoráznia kellett.
másnap elég korán elindultunk a Népligetbe, hogy nehogy lekéssük a buszt, amivel Mezőhegyesig mentünk. gyorsan hazaautóztunk, mert volt egy kis elintéznivalónk, de legalább lepakoltunk itthon, aztán visszamentünk Anyósomékhoz ebédelni. örültek, hogy végre megint láthatnak minket, meg legfőképpen Balázst. meséltünk, majd hazajöttünk és még Marcsi is felugrott kicsit, visszahozta Pisti lakáskulcsait.
azóta eltelt lassan egy hónap és hiányzik Hollandia meg Rékáék és remélem, hogy a következő találkozásra nem kell megint 5 évet várni. :)
- the end -
P.S. A képekhez vezető linkek a napok címeiben vannak elrejtve. :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése