blogolni kéne

igazából már kezdem álmosodni, de megint nincs kedvem aludni menni és amúgyis a blogolás a napirend része. :)

reggel 9-kor megébredtem és nem tudtam visszaaludni, mert rögtön eszembe jutott, hogy ma fotózunk. Tesót is gyorsan felköltöttem, hogy reggelizzünk és mosson végre hajat, hogy tudjunk menni. kicsit beléptem MSN-re, de Anyu hívott, hogy menjek vele a Sparba és nem lehetett nemet mondani, mert már egy jó ideje ez a közös szombat délelőtti programunk, ami az elmúlt négy hétvégén kimaradt a képzés miatt. de legalább egy jót beszélgettünk. próbáltam rávenni, hogy vegyünk Lakáskultúrát, egész olcsón megúszta volna, mert több, mint 2/3-át én fizettem volna, de hajthatatlan volt. :( nem baj, lehet holnap azért elsétálok és megveszem magamnak, még van a bankkártyámon is egy kevés pénz. habár ha így folytatom a költekezést, nem tudom miből megyek nyáron látogatóba?

hazajöttünk, aztán még egy csomót készülődtünk és dél körül végre elindultunk. voltam annyira béna, hogy nem a saját gépemet vittem magammal, hanem az Apuét, de ő szerencsére észrevette és utánunk jöttek. gépet cseréltünk, ők elmentek sétálni a Somostetőn, mi meg Tesóval összeszereltük az állványt és helyszínt kerestünk. aztán volt helyszini gyors sminkelés, beállítás és sok-sok nevetés. az elején kicsit szerencsétlenkedtünk, de aztán belejöttünk. aztán már csak újabb és újabb helyszíneket kerestünk és ment minden, mint a karikacsapás. :D később Anyuék is megtaláltak minket és segítettek kicsit, majd 2 körül hazajöttünk, mert már nagyon éhesek voltunk.

a tömbház előtt találkoztunk (szomszéd)Rékával és a vőlegényével, Sanjay-jal. fura volt a helyzet hirtelen, gyorsan elő kellett kapni az angoltudást, majd magyarul folytatva megbeszéltük Rékával, hogy jövő héten találkozunk valamikor. minden esetre, öröm rájuk nézni, nagyon találnak és csak úgy sugárzik róluk a szeretet és az összhang. remélem, hogy majd egyszer mi is boldogan mosolyogva fogunk egymás mellett állni ...

ebédeltünk, képeket néztem, válogattam, photoshopoltam, dA-ra feltöltöttem egy ID-t magamnak, zenét hallgattam, MSN-eztem, Messengereztem, aztán tv-t néztem és vacsoráztam. majd mikor Tesó képei is felkerülnek dA-ra, másolok be linket, hogy ha esetleg érdekel valakit, majd meg lehet nézni.

utána átküldtem Bettinek (csoporttársnőm) a PhotoShop-ot és közben dumáltunk egy csomót. mostanában azt érzem, hogy sokkal nyitottabb vagyok, kommunikatívabb és azt érzem, hogy az emberek is jobban kedvelnek és megnyílnak előttem. egy csomót beszélgettem az elmúlt héten olyanokkal, akiket már évek óta ismerek, de még soha nem beszéltünk komoly dolgokról és olyanokkal is, akiket csak nemrég ismertem meg, de megbízom bennük és ők is megbíznak bennem.

aztán végre hazaért az én Kincsem is, már aggódtam érte, mert elég késő volt már és Ő még nem volt otthon. "Társulatot" néztem és beszélgettünk. fura, de nem hittem volna, hogy lesz majd valaki, aki minden nap ennyire boldoggá tud tenni, mint Ő. Vele lett teljes a Világ. az én Világom.

na jó, nem ömlengek tovább, mert az a néhány olvasó is el fog pártolni tőlem, aki van és amúgyis már nagyon késő van és aludni kéne már. :) rózsás csókokat és bajusszos angyalokat, mindenki húzza alá a számára megfelelőt. :D