szomorú vasárnap

reggel 8-kor megébredtünk, de még egy órát pihentünk, aztán zuhanyoztunk, felöltöztünk és elindultunk kaját venni nekem az útra. elég sokat kellett "rohangálni", mert az első boltot nem találtuk nyitva, de végül vettünk nekem két tasak chipset, egy csomag füstöltsajtos pogácsát meg egy litres Cappy Multivitamint. :)

miután hazaértünk, összecsomagoltam, felmásoltuk a 3 Crystal albumot az mp3-asomra, aztán tv-t néztünk és beszélgettünk. mindketten nagyon szomorúak voltunk, de próbáltam nem sírni, ami sikerült is. :) nagyon nem akartam hazajönni, mondjuk szerencsére nem csak én gondoltam úgy, hogy jó lenne, ha maradhatnék. :) igazából az tartotta bennem a lelket, hogy megbeszéltük, hogy december 26.-án megint megyek és csak január 4.-én jövök haza és addig valamikor még Ő is jön, ha tud. :) még mást is terveztünk, de erről egyelőre még nem beszélek, mert picit még távoli dologról van szó, de majd ha aktuális lesz, Ti is tudni fogtok róla.

ebédeltünk, közben egy csomót nevettem a "kolibris" főzeléken :$ :D, aztán Judit "leszúrta" a tortáját, én pedig megörökítettem, aztán csináltunk ötön közös fotót (majd kérek engedélyt, hogy feltehessem, ha Ti nagyon ragaszkodtok hozzá :), aztán ettünk tortát meg ittunk gyerek pezsgőt, majd lassan összeszedelőzködtünk és elindultunk Békéscsabára. az autóban is majdnem megfőttünk, folyt rajtunk végig a víz.

az állomáson megvettem a jegyemet, közben elköszöntem Pisti szüleitől és Judittól, mi pedig ottmaradtunk. talán fura, de még tőlük is rossz volt elbúcsúzni, nagyon megkedveltem őket ezalatt a hét alatt. :)

kerestünk egy padot, ahova letettük a csomagjaimat és mi is leültünk. Kincsem annyira szomorú volt, még sosem láttam ilyennek. most sokkal nehezebb volt az elszakadás, mint amikor Ő volt nálunk, talán azért is, mert akkor pontosan tudtuk, hogy mikor találkozunk legközelebb, most pedig nem lehet még tudni. egyébként fura egy picit, mert amikor Ő volt itt, az számomra is olyan volt, mintha csak nyaralnánk, de ez az együtt töltött hét igazi együttélés volt és szerintem előrevetíti, hogy milyen lesz a közös életünk. :)

késett a vonat kb. 20 percet, aztán felszálltunk, megkerestük a helyemet, aztán még picit leszálltam én is, majd pár perc múlva aztán elindult velem a vonat. nagyon-nagyon nehéz volt eljönni, de sikerült az állomáson nem összeomlani, mert nem akartam, hogy mindketten sírjunk.

a vonatozás aztán elég türhetően telt, csak épp a néni, aki egyébként elfoglalta a helyem, néha az idegeimre ment, eléggé dicsekvő volt meg állandóan okosabbnak akart tűnni mindenkinél. amikor nagyon elegem lett belőle, Crystal-t hallgattam és tettem magam, hogy alszom, mondjuk néha el is szenderedtem egy-egy kicsit. beszéltem Anyuékkal telefonon, miután átjöttem a határon, aztán később Rékával is.

fél 12 után picivel, pár perc késéssel ért be a vonatom, de erről már meséltem. :)

ennyi lett volna a beszámoló. valószínűleg maradtak ki dolgok, de úgy gondolom, hogy a lényeget sikerült elmesélni. :)