nem tudom

hát kb. ma délig tartott a vasárnap délután nagy nehezen visszaszerzett jókedvem és kiegyensúlyozottságom. megint ugyanúgy összejött minden, mint az elmúlt két hétben és nem tudom, hogy mi jön ezután. most úgy érzem, hogy sosem lesz már vége ennek a pech-szériának és még finoman fejeztem ki magam. nem akarom részletezni, nagyon hosszú lenne és nem segítene az sem, ha harmadszor is leírnám, elég volt Pistinek és Anettnek panaszkodni. mindketten próbálnak lelket önteni belém, amiért nagyon hálás vagyok. remélem, hogy történik néhány csoda és valahogy kiheverem ezt a végtelennek tűnő kimerültséget. az egyetlen, ami életbentart, az az, hogy még néhány hónap és a hátam mögött hagyom ezt az egész bagázst. persze az sem lesz könnyebb, mert egy csomó elintéznivalóval fog járni, de az legalább megéri. most úgy érzem, hogy teljesen fölösleges csatákat vívok, de mégis muszáj, mert valahogy túl kell jutnom ezen.

köszönöm Kincsem, hogy kitartasz mellettem és mindent megteszel azért, hogy segíts nekem. Nélküled elvesznék. :( :$ nagyon nagyon szeretlek! nem vesznél el. :) én is nagyon szeretlek! :)

részletesebb nap-elmesélés nem lesz, nem is emlékszem, hogy mi jó történt benne, a többit meg jobb lenne elfelejteni vagy túllenni rajta.

a végére egy idézet, gondoltam, kell ide valami bíztató ...

" Nincs az az éjszaka és nincs az a baj, melytől megfutamodna a napkelte vagy a remény." (Bern Williams) én is megtoldanám eggyel: "örökké nem eshet!" :)