ez a nap is eljött ...

végre megint lesz blog, valószínűleg elég hosszú is, csak nem tudom, mikor fogok elkészülni vele ...

na de vágjunk is bele!

... július 11. (szombat) ...

Békéscsabán voltunk és végre megvettük a jegyeket a SZIN-re, beszereztük az ajándékokat, amiket Szatmárra akartunk vinni, megvettük Pisti új telefonját (Samsung S5230), amivel szülinapjára lepte meg magát és eldöntöttem, hogy én is ugyanilyet szeretnék, plusz vettünk egy-egy pólót és én még egy farmerrel is gazdagítottam a ruhatáram.

... július 12. (vasárnap) ...

megünnepeltük Pisti szülinapját és megkapta tőlem a Honfoglalót és, szülinapja tiszteletére, hagytam magam háromszor elverni. :D pedig én kiegyenlített játékra gyúrtam :$

... július 13. - 17. ...

dolgoztunk és már számoltuk a napokat, hogy végre elinduljunk nyaralni. :)

... július 18. (15. hóforduló, egyébként meg szombat :D) ...

reggel nagyon korán keltünk, mert már fél 8-kor a vonaton ültünk és Békéscsaba fele "száguldoztunk". (aki ismeri a MÁV-ot, tudja, hogy ez igazából lehetetlen ...)

bevásároltunk a Reálban, mert kellett a kaja és az innivaló az útra. 10-kor a kellemes légkondis busszal indultunk Debrecenbe, ahol találkoztunk Anyuékkal és elmentünk a strandra. először az élményfürdőnél kötöttünk ki, ahol kaptunk egy-egy ingyen Actimel-t, de aztán megkerestük a strandot és ott töltöttünk néhány órát. Apu és Pisti még vizicsuszdáztak is. :) és nem féltünk :D

estefele elindultunk Szatmárra és elég fáradtan érkeztünk meg a lakáshoz, ahol elvileg laktunk volna Pistivel. elsétáltunk Borbálával (Nagynéném) haza, ahol mindenki megkapta az ajándékait (Anyuék a szendvicssütőt, Borbála 3 cappuccinos poharat, Mamám gyertyatartót és odaadtam Anyuéknak Tesó ajándékait is: Fila hátizsák, Állat- és növényhatározó meg egy vadiúj 200 forintos). mi is kaptunk Pistivel ajándékokat. vacsoráztunk, aztán Apuék elkísértek a lakáshoz, ahol kiderült, hogy tele van bogarakkal, úgyhogy inkább mindenestől átcuccoltunk Borbáláékhoz.

elég rosszul aludtunk, mert kegyetlenül meleg volt és össze-vissza csíptek a szúnyogok.

... július 19. (vasárnap) ...

reggel elég korán sikerült felkelni, mert Mamám csörömpölt és egy csomót jött-ment.

délelőtt Anyuékkal feltöltőkártyát vadásztunk és találtunk is. ebéd után aztán Anyuék elindultak haza (nagyon örülök, hogy kicsit együtt lehettünk és bánom, hogy nem maradhattak tovább, de Apunak másnap már dolgozni kellett és nem is fértünk volna el annyian a két szobában. amit sajnálok viszont, hogy nem tudtunk Tesóval találkozni, pedig nagyon nagyon hiányzik. :$), mi pedig Borbálával voltunk a Kauflandban. jól bevásároltunk, aztán miután hazaértünk, Pistivel elmentünk sétálni a Szamos partra. hazafele vettünk gyros-t, ami nagyon finom volt, csak közben elkezdett zuhogni az eső, úgyhogy behúzódtunk egy esővédett helyre. miután hazaértünk, mehettünk is Unokatesómért (Biborka) az állomásra.

este vacsoráztunk és utána végre bent aludtunk Borbáláékkal egy szobában, így legalább Mamám nem tudott hajnalban ébreszteni. tehát az arány három nő és egy pasi volt :D 

... július 20. (hétfő) ...

délelőtt voltunk a Színházban, ami Nagynéném munkahelye is egyben és voltunk Biborkával beiratkozni is, aztán ebéd után elsétáltunk a Kossuth kertbe, ahol kiskoromban nagyon sokat hintáztam. leültünk a csónakázó tó mólójára és alighogy lerugtuk a cipőinket, letelepedett mellénk egy kislány, aki nagyon közvetlen volt, a kezembe nyomta a fagyiját, bemutatkozott és velünk akart hazamenni. :D hát elég vicces helyzet volt ... ja, azt ki is felejtettem, hogy egyúttal elmentünk az állomásra is, hogy megtudakoljuk a vonatjegy árát. első körben túl sokat mondott az okos pénztáros néni, aztán valamivel elfogadhatóbbat, amiről elhittük, hogy jó, úgyhogy félre is tettük a megfelelő pénzösszeget.

később találkoztunk Borbálával és Biborkával meg Borbála két kollégájával, akik egyébként férj-feleség és beültünk egy teraszra meginni valamit. közben beszélgettünk, majd este hazamentünk, vacsiztunk és aludtunk.

... július 21. (kedd) ...

délelőtt elmentünk fotózni a sétáló utcába (majd képek is lesznek, ha megérem, hogy lekicsinyítsem őket és beillesszem), aztán hazamentünk ebédelni, majd elindultunk megvenni a vonatjegyeket. oda is értünk és akkor következett a pofáraesés, mivel kiderült, hogy mégsem annyi a jegy, mint amennyit előző nap kiszámoltak nekünk, hanem szinte kétszer annyi. ekkor kezdődött a roham: visszaszáguldottunk a Főtérre, kivettük a maradék lejemet a bankkártyáról és beváltottunk 1.200 forintot, aztán visszarohantunk az állomásra, megvettük a jegyeket, majd megint vissza a Főtérre, ahol találkoztunk Borbálával és Biborkával, akikkel elmentünk, egy óriási kerülővel, az Oriflame csomagért. hulla fáradtan estünk haza, vacsoráztunk, összecsomagoltunk és már aludtunk is, de a kengyelfutó gyalogkakukk nevet kiérdemeljük! :D

... július 22. (szerda) ...

reggel fél 5-kor keltünk, reggeliztünk és kisétáltunk a vasútállomásra. elindult a vonatunk és nagyon unalmas volt az út, de aztán megérkeztünk Debrecenbe. direkt úgy terveztük az utat, hogy legyen egy kis időnk szétnézni, úgyhogy bevillamosoztunk a Főtérre, ittunk egy-egy kávét a Szabó Magda könyvesboltban és kávézóban, vettünk innivalót a Sparban, megnéztük kívülről a templomot és a MODEM-et. itt is csináltunk egy csomó képet.

visszavillamosoztunk az állomásra, majd felültünk a Budapest felé tartó vonatra és zötykölődtünk pár órán keresztül, közben pedig puhára párolódtunk a hőségben. időközben sikerült beszélni Emessel (Anyu volt osztálytársnője és jó barátnője) és Anettel is. :)

Kőbánya-Kispesten szálltunk le a vonatról, vettünk napijegyet, aztán buszoztunk és gyalogoltunk, végül sikerült megérkezni Emesékhez. lepakoltunk, lezuhanyoztunk, ebédeltünk és már indulhattunk is hosszú és kalandos utunkra, a Sanoma székházához. buszoztunk, metróztunk, metróztunk, héveztünk és gyalogoltunk, de végül sikerült elérni uticélunkhoz és találkoztunk Anettel, aki pont olyan, mint amilyennek képzeltem: nagyon kedves és csöppet sem szűkszavú. :D a Margit sziget felé vettük az irányt, amihez kicsit kellett hévezni és kicsit többet sétálni. miután odaértünk, belelógattuk a lábunkat a szökőkútba, aztán sétáltunk egy nagy kört, majd elindultunk a Westendbe. ha jól emlékszem, ide csak villamosozni kellett. :D

kajáltunk, mert már mind éhesek voltunk, aztán mászkáltunk minden fele. vásároltunk a Match-ban és végre én is megkóstoltam a Bacardi Breezer-t, amit fent a tetőn ittunk meg. utána még fagyiztunk is, aztán elkisértük Anettet a villamoshoz, mert el kellett érje a 21:50-es vonatot. nagyon remélem, hogy még sikerül majd találkozni, mert igazán jól éreztem magam és ezt Pisti nevében is elmondhatom. :) megerősítem :) mi még elindultunk a Bolyai János gimnázium fele, mert ott laktam egyszer pár napig, amikor sulis kiránduláson voltunk, de aztán Pistinek eszébe jutott, hogy elég késő van és nem tudtuk, hogy meddig járnak a buszok, úgyhogy inkább hazafele vettük az irányt. metróztunk és villamosoztunk egy csomót. miután hazaértünk, letusoltunk és már aludtunk is.

... július 23. (csütörtök, még egy hónap van a szülinapomig) ...

reggel az év legforróbb napjára ébredtünk. reggeliztünk és már indultunk is, mert volt még valami dolgunk a Szentkirály utcában. ide is metróztunk és gyalogoltunk egy csomót, ami a hőség és a csomagok miatt nem volt egyszerű, de legalább láttunk egy csomó érdekes helyet, például a Szabó Ervin könyvtárat, az ORTT-t, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet és a Szini- és Filmművészeti Főiskolát.

innen aztán megint metróztunk, voltunk aaa ... nah, ez az a tér, amelyikről Deák Ferencet elnevezték :D (volt egy ilyen sejtésem nekem is :D) elfelejtettem, milyen téren :$. ahol kaptunk tasakos vizet, majd megint metróztunk és kikötöttünk a Keletiben. megvettük a jegyet és elsétáltunk a Spar-ig, ahol vettünk kaját és innivalót az útra. addigra már eléggé készen voltam a melegtől és a sok cipekedéstől, de jóformán még csak ezután jött a java.

a vonathoz menet kaptunk vizet, ami egy igazán kedves gesztus a MÁV-tól, de ez még nem kárpótol azért, hogy megsültünk Békéscsabáig, ahol aztán rohantunk egy nagyot, hogy elérjük a Mezőhegyesre tartó vonatot, amiről többször is azt állították, hogy azonnal indul, majd kitalálták, hogy inkább csak 15 perc késéssel. természetesen ezen sem volt légkondi, úgyhogy már mindenünkön folyt az izzadság. hogy még szebb legyen a történet, Magyarbánhegyesen is dekkoltunk még 15 percet, de aztán csak sikerült hazaérni.

Pisti Szülei és Judit vártak minket az állomáson autóval, úgyhogy nem kellett tovább cipekedni és elmentünk fagyizni is. miután hazaértünk, kipakoltunk, ettünk, letusoltunk és pihentünk.

folyt. köv., valószínűleg szerdán. :) :)