gyors blog hajmosás előtt

mosogatás közben eszembe jutott valami, amit gyorsan le akarok írni, aztán tényleg elhúzok hajatmosni.

ma délelőtt végre elintéztük a papírokat az önkormányzatnál, úgyhogy délután mehettem a Bevándorlási Hivatalba, aminek az lett az eredménye, hogy megkaptam a regisztrációs kártyát és kiderült, hogy talán mégsem kell egy csomó évet várni az állampolgárságra. de nem erről akartam most írni, ez csak a gyors helyzetjelentés volt. :)

a lényeg csak ezután jön. :) miközben a Bevándorlási Hivatalban arra vártam, hogy visszajöjjön az ügyintéző csaj, eszembe jutott, hogy asszem múlt héten, kitöltöttem egy fiataloknak szóló kérdőívet a neten. volt benne egy csomó kérdés, többek között azt is megkérdezték, hogy a felsorolt események közül melyik történt meg velem az elmúlt egy évben. elég hosszú volt a lista és amikor mindent beikszeltem, ami megtörtént velem, teljesen meglepődtem, mert csak 4 elem maradt ki: új sulit kezdtem, eljegyeztek, házasságot kötöttem, gyerekem született.

és akkor döbbenten vettem észre, hogy rengeteg dolog történt velem az elmúlt bő egy évben! lediplomáztam (na ez picit kicsúszott az 1 évből, de nem volt az olyan régen, tavaly júniusban), megvolt életem első állása (igaz, előtte is dolgoztam, de ezzel csöppentem bele a felnőttek dolgos és cseppet sem könnyű életébe), amit aztán le is cseréltem egy másikra, elköltöztem a szüleimtől, összeköltöztem a párommal (aki ugye Pisti), másik városba költöztem (sőt, másik országba, és azon belül is már a második városban élek :), saját lakásba költöztünk (igaz, csak szolgálati és nem is egészen a miénk, de azért mégis :) és azt hiszem, nagyjából ennyi volt, legalábbis nem jut most más eszembe. de azt hiszem, ez is pont elég ahhoz, hogy kijelenthessem, az életem fenekestül felfordult nem is olyan hosszú idő alatt! persze egyáltalán nem bánom, hiszen pont ott vagyok, ahol lenni szeretnék. imádok együtt élni Pistivel, szeretem a munkámat és igaz, hogy az eredeti családom hiányzik, azért velük is elég sokszor tudok beszélni és találkozni is szoktunk, habár "elviselném", ha gyakrabban látnám őket, de az itteni családom is nagyszerű, így kárpótolnak azért, hogy távol vagyok Anyuéktól. :)

na de mostmár nem ömlengek itt tovább, még a végén valaki azt hiszi, hogy belecsöppent valami nyálas "Amerikai álom" típusú reklámba. :D csak annyi történt, hogy megérintett a pillanat nagyszerűsége. :D