991. post

nem tervezem túl bő lére ereszteni a blogom, csak gondoltam gyorsan írok a hetemről, mert minél jobban elhanyagolom az írást, annál nehezebb utána rászánni magam.

a hét meglehetősen gyorsan eltelt, csak épp rosszul kezdődött, mert vasárnap éjjel rettenetesen begörcsölt a hasam és kb. 2 órán keresztül nem tudtam aludni, de legalább Pisti végig ébren volt velem és fogta a kezem meg bányászott elő a kamrából gyógyszert is. hajnalban, amikor csörgött az óra, írtam egy sms-t a kolléganőmnek, Tündikének, hogy nagyon nem voltam jól az éjjel, de a fél 8-as busszal bemegyek majd dolgozni. ezután visszafeküdtem és aludtam fél 7-ig, azaz még másfél órát. szerencsére reggelre jól lettem, csak még nem nagyon mertem enni, úgyhogy vettem magamnak kekszet és almalevet és ezeket fogyasztottam egész nap. a munka jól haladt, csak épp az ügyfeleink voltak annyira kedvesek, hogy a könyvelnivalójukat az utolsó napokban hozták, úgyhogy rengeteg volt a munkánk!

kedden és szerdán is nagyon sokat dolgoztunk, na de nem untatlak titeket az áfabevallás "szépségeivel". mondjuk ha olyan lennék, mint egyesek, akkor biztos csak úgy dobálóznék a 1008-as, 1058-as, 1001-es, 1065-ös, 10T1042E-s bevallásokkal meg az önrevíziózással és javításokkal, mintha mindenkinek kutya kötelessége lenne tudni, hogy miről is hablatyolok ...

a lényeg, hogy sikerült határidőre elkészülni mindennel, úgyhogy a munka stresszétől megszabadulva ünnepelhettük Pisti Anyujának szülinapját. kapott tőlünk egy wok-ot, egy wok-os szakácskönyvet meg egy szószt. örült neki, ami nem is volt annyira meglepő, mert már régebben mondta, hogy egyszer ő is kipróbálná a kínai kaja készítését. :) jó sokáig maradtunk, de ránkfért a kikapcsolódás.

a csütörtök is szorgos-dolgosan telt, sikerült csomó dolgot elintézni és még a Főnöknő férjét is megmentettem egy többszáz oldalas pdf dokumentum újboli begépelésétől, mert töltöttem neki le a netről egy pfd-et word dokumentummá alakító programot. annyi jó történt még, hogy ebédszünetben kimentem Tündikével a Coop-ba és vettem egy Mars csokit, aztán amikor már majdnem eldobtam a papírját, még gyorsan megnéztem, hogy nyertem-e és kiderült, hogy igen! szerintem ez eddigi legnagyobb nyereményem. :D de legalább Pisti örült a nyeremény csokinak. :) és délután még itthon is összepakoltam, elraktam a ruhákat meg az újságokat és megszabadultam a szanaszét heverő ásványvizes üvegektől is. néha muszáj, hogy én is házitündérkedjek kicsit, nem lehet, hogy mindig mindent Pisti csináljon meg itthon. :$

másnap aztán meglepődtem, hogy végre péntekre ébredtem! megint volt bőven munka, de egy csomót nevettünk az ügyfelek hülyeségein. csak egy példát írnék: ügyfél lefele kerekíti a 7-et 3-mal és 10-et kap. :D végülis nem nagy cucc, de kb. 30 éve kereskedő. :D

meg arra is sikerült rájönnöm, hogy tényleg vannak, akiknek csak megszületni volt nehéz, mert a Nagysasszony kisebbik fiának olyan melója van, amivel 100.000 forintot keres havonta, amit napi 1 órában végez és abból áll, hogy bizonyos honlapokon kérdéseket tesz fel és válaszol is rájuk, több e-mail címről bonyolítva ezt az egészet és mindezt azért, hogy a google-ban, keresés esetén, ezek az oldalak legyenek az első találatok. és természetesen még ezen nemes feladat fortélyait is meg szeretné tanítani az anyjának, hogy hátha majd elvégzi helyette, ő meg felveheti a pénzt. nesze neked válság meg a fiatalok nehéz helyzete!

de legalább kivételesen korán hazajöhettünk, már a fél 2-es vonattal robogtam is hazafele. gyorsan hazasétáltam az állomásról, aztán bringára pattantam és elmentem a Lidl-be bevásárolni szombatra. kedvem is volt tekerni, mert csodálatosan sütött a nap és úgy gondoltam, hogy talán Pistinek nem lesz kedve boltba menni, ha hazajön a temetésről. végülis aztán mégiscsak újra elmentünk a boltba, mert kenyeret szeretett volna enni, én meg csak kiflit hoztam, de abból meg jó sokat. :)

délután beszéltünk Anyuékkal meg olvasgattunk, de mást nem igazán csináltunk.

a szombat is hasonlóan telt, csak készítettünk párolt káposztát meg sült csirkecombot, aztán olvasgattunk, délután aludtunk, Anyuékkal skype-oltunk, aztán x faktort néztünk, még olvastunk kicsit és már aludtunk is.

reggel Pisti felkelt forma1-et nézni, én meg fél 11-ig aludtam. nagyon rámfért már a pihenés, csak nem tudom, így hogy fogok időben elaludni. miután vége lett a forma1-nek, elmentünk Mamáékhoz a halászléért, aztán vettünk nekem holnapra kaját, majd hazajöttünk, ebédeltünk, hajat mostunk. Pisti mostmár elment dolgozni, én meg a blogom végére érek lassan, mert megígértem Anyuéknak, hogy ma is beszélünk.

az esküvőről még annyit, hogy eddig nem igazán sikerült félretenni rá, mert minden hónapban hozzá kellett nyúljunk a félretett pénzhez, úgyhogy most új módszert dolgoztunk ki. :) félretesszük a havi 40 ezret fizetés után, aztán összeadjuk, hogy mennyi befizetetlen csekkünk van, arra félretesszük a pénzt, a többit meg elosztjuk annyi fele, amennyi hét van a hónapban. ha ez a módszer sem válik be, akkor szerintem semmi! pedig tényleg nagyon bele kéne húzni a spórolásba, mert pikk-pakk nyakunkon lesz az augusztus és addigra már egy csomó dolgot be kell szerezni: gyűrűk, menyasszonyi ruha, Pistinek öltöny, meg persze kell pénz a tortára, a kajára, a fotósra. a nászútra is kell valamennyi, de a nagy része már megvan, összejön a Görögországból még megmaradt euróimból meg a Pisti Londonból hazahozott pénzéből. még jó, hogy régen legalább tudtunk spórolni. :D

na mostmár tényleg befogom a szám, akarom mondani, a kezem. :D