1000 napja együtt - egy kicsit megkésve :$

2011. január 13.-án reggel ez a kép fogadott blogomnál, abban a kis ablakban, ahol az együtt töltött napjainkat számolja ez a kis számláló.

persze előtte is tudtam én, hogy mikor érjük el az 1000 napot, mert kiszámoltam naptáron is. :D amellett, hogy ez egy szép kerek szám, amiatt is nagy a jelentősége, mert valamikor, a történelem folyamán, egyszer azt mondtam Pistinek, hogy ha megérjük az 1000 napot együtt, akkor már komolynak fog számítani a kapcsolatunk. ez azért annak fényében elég vicces, hogy február 22.-én lesz 2 éve, hogy együtt élünk és már majdnem 5 hónapja volt az eljegyzésünk is. :) most nem állok neki nosztalgiázni, de azt azért el kell mondanom, hogy ez volt életem eddigi legjobb időszaka és remélem, hogy még nagyon sokszor 1000 napot fogunk együtt tölteni, boldogságban és szerelemben!

hm ... mikor is írtam utoljára? megvan! vasárnap! azóta nem történt túl sok izgalmas dolog, hétfőn befejeztem a bevallásokat és végre sikerült felhívni a konzulátust, ahol elmondták, hogy milyen papírokat kell vinni ahhoz, hogy kiadják az igazolást arról, hogy nem vagyok házas és azt is megemlítették, hogy 17.800 forintba fog kerülni!!! basszus, én ezt ingyen is meg tudnám mondani! :S ráadásul még 20.-án fel kell őket újra hívnom, mert a konzul nem volt biztos abban, hogy 21.-én ott lesz a konzulátuson. :S kedden-szerdán elküldtük őket, csütörtökön pedig végre nekifoghattam könyvelni, mert 20.-án áfabevallás és eléggé el vagyunk maradva az áfások könyvelésével, úgyhogy bele kell húzni!

meló után Pisti eljött elém és hazasétáltunk Anyujáékhoz. Anyukája épp palacsintát sütött ebédre, úgyhogy kint maradtunk vele a konyhában és egy csomót beszélgettünk. tök jó, mert tényleg úgy érzem, mintha lányaként tekintene rám is és ő, ellenben a saját szüleimmel, kíváncsi a véleményemre és a meglátásaimra, úgyhogy azt találgattuk, hogy mit kéne csinálni a közös kamasz lányunkkal (azért írom ezt így, mert néha már inkább a lányomnak érzem, mint a húgomnak), Judittal, hogy mindannyian túléljük a következő 2-3 évet, amíg kinövi a lázadó korszakát. nincsenek vele ilyen nagyon égbekiáltó vagy különleges gondok, csak a tipikusak, amiken mindenki átmegy ebben az időszakban. az is szóba került, hogy majd szívesen vigyázna az unokára, ha nekem boltba kéne menni vagy csak egyszerűen szükségünk lesz egy kis szabadidőre. persze ez még csak a jövőre vonatkozik, mielőtt még bárki is gratulálna a közelgő gyermekáldáshoz! :D mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy akkor is ennyire jó lenne a viszonyunk, ha, lassan egy éve, nem együtt izguljuk végig Pisti műtétét meg azt az időt, amíg a kórházban volt. persze ez már sosem fog kiderülni, de azt nagyon remélem, hogy nem lesz több megpróbáltatás, ami még közelebb hozhatna minket!

egész sokáig ott voltunk, megettünk egy csomó palacsintát, beszélgettünk, aztán hazajöttünk és elég hamar bezuhantunk az ágyba aludni, mert nagyon fáradt voltam.

már éjjel arra ébredtem, hogy fáj a torkom és ez reggelre sem múlt el, úgyhogy a péntek a torokfájás jegyében telt. nem sok kedvem volt dolgozni, de azért eltelt valahogy a munkaidő és még a 2 órás buszt is elértem, úgyhogy gyorsan hazaértem. Pisti készített ebédre sült csirkecombot paradicsomszósszal, ami nagyon finom volt. :)

aztán ő elment éjszakára dolgozni, én meg összeszedtem magam és elmentem találkozni Gyöngyivel és Janival. eredetileg nem sok kedvem volt menni, de aztán egyáltalán nem bántam meg, hogy erőt vettem magamon, mert rengeteget nevettem! Jani az a típusú srác, aki ritkán szólal meg és akkor is csak halkan, de amit mond, az nagyot üt, úgyhogy nagyon vicces volt, ahogy Gyöngyivel csípkelődött. :D és Gyöngyi is jófej, annak ellenére, hogy megpróbált beszervezni az amwaybe, de most megbizonyosodhattam arról, amit eddig is sejtettem, hogy ő nem akart rosszat, sőt, ellenkezőleg, ő tényleg hisz ebben! mondtam neki, hogy ha majd milliomos lesz, visszatérhetünk az amway témára, de én addig nem hiszek benne, habár nagyon szurkolok, hogy sikerüljön neki, amit szeretne! ja meg Jani mesélt viccces sztorikat a melóhelyéről is, mivel biztonsági őr, ő is sok őrülttel találkozik a munkája során, mint szerintem mindenki, aki emberekkel dolgozik.

ettünk fincsi pizzát is és elég gyorsan eltelt az idő, mert fél 9-kor eszméltünk fel arra, hogy menni kéne lassan, főleg, hogy mi szállítottuk Pistinek is a vacsit, egy extra csípős pizzát, kólával. :)

miután hazaértem, megnéztem a csütörtöki Esti Showdert a neten, aztán még olvastam kicsit a Glamourt, majd aludtam. reggel csak akkor ébredtem fel, amikor Pisti hazaért, bebújt mellém az ágyba és aludtam is tovább, egészen 10-ig. Ő még mindig alszik, pedig már lassan fél 3 lesz, de hadd aludjon, azért van hétvége! :) én megettem a tegnap hazahozott maradék pizzámat, úgyhogy nem is vagyok éhes. nem tudom, de valahogy ma nincs semmihez se kedvem, nem akarok átöltözni, mert jól vagyok pizsamában is és ahhoz sincs kedvem, hogy főzni kelljen valamit, pedig muszáj lesz enni valamit később. hm, mondjuk rántottát, ahhoz minden van itthon. :D

letöltöttem Taylor Swift "Speak now" c. albumát és most azt hallgatom, közben csivitelek, játszom FB-on és bepötyögtem ezt a blogot, aminek asszem lassan ideje lesz a végére érni. :)

már nagyon várom a jövő hétvégét, mert csak pénteken megyünk Gyulára a kozulátusra és az ékszerészhez is, aztán, felhasználva a kuponokat, Csabán a Mekiben ebédelünk, utána pedig irány Kecskemét és a Fábián panzió! remélem, hogy kellemesen fog telni a hétvégénk, sok romantikus sétával, nézelődéssel és finom kajákkal, amik elkészítésével nem nekünk kell foglalkozni, csak ki kell választani őket, reggel a svédasztalról, este pedig az étlapról. :) azt hiszem, nagyon ránkfér már a kikapcsolódás!

na, mostmár tényleg búcsúzom! mindenkinek kellemes hétvégét és könnyű jövőhetet kívánok! :)