pénzköltős hét

azért ez a cím, mert a pénzköltés volt a hét legmeghatározóbb motívuma és sajnos nem azért, mert annyira sok van, hogy már azt sem tudjuk, hova rakjuk, hanem mert vannak dolgok, amiket be kell szerezni.

na de akkor kezdem is a hétfővel. :)

melóban nem volt semmi extra, csak nagyon vártam, hogy teljen az idő és indulhassunk Békéscsabára a születési anyakönyvi kivonatom hiteles fordításáért. időben oda is értünk, lecsengettük a 11.280 forintot (amivel a hivatalos papírok beszerzésére fordított összeg megközelítette a 30 ezret), majd a szép pecsétes papírral roboghattunk is tovább, Gyulára, az ékszerészhez. :) a gyűrűink készen voltak (csak a magyar pecsét hiányzott róluk, ezért kellett visszavinni őket), de azok az ékszerek, amiket Marcsi vitt megjavíttatni, még nem készültek el, úgyhogy elmehettünk negyed órát sétálni. el is mentünk a főtérre, ami közel van és útközben kitaláltuk, hogy van ott egy virágbolt is, ahol megvehetnénk Húgomnak meg Pisti Húgának a ballagási csokrát. találtunk is két aranyos plüssállatos, szárazvirág csokrot és nem is voltak drágák, úgyhogy megvettük őket. ha már ott voltunk, megkérdeztem, hogy mennyiért csinálnának olyan menyasszonyi csokrot, amilyet szeretnék és az volt a válasz, hogy kb. 10.000-ből kijönne az én csokrom, Pisti és a 2 tanú kitűzője, úgyhogy ez pont annyi, mint amennyire számítottunk. persze valószínűleg nem Gyulán fogjuk készíttetni a csokrot, mert félő, hogy útközben tönkremennének, nem beszélve arról, hogy előző nap el kéne hozni. emiatt valószínű, hogy majd itt, Kovácsházán fogják elkészíteni a csokromat. :)

ezután visszamentünk az ékszerészhez, megkaptuk amiért mentünk és már indultunk is vissza Békéscsabára. leparkoltuk az autót a Centerben, majd elsétáltunk a Cakaj pékségbe ebédelni, mert már farkas éhesek voltunk! csakhogy ne kelljen teljesen elszakadjak a munkától, a pékségben találtunk a pulton egy 11T180-as nyomtatványt (ezzel a fajtával nekem is szokott dolgom lenni :S), amit le is adtunk megőrzésre, mert biztos még szüksége lesz rá a tulajdonosának és egyúttal rendeltünk is két gyros-t, amikkel aztán kiültünk a pékség előtti asztalok egyikéhez és végre jóllaktunk.

energiával teljesen feltöltődve vetettük bele magunkat a Csaba Center forgatagába. :D először is, vettünk Lakáskultúrát és AutoBildet az újságosnál, tusfürdőt a DM-ben, aztán a C&A-ban beszereztük Pisti esküvői ingét, nekem pedig a fülbevalót, mindezeket kék színben. :) ezután próbáltam ruhát az Orsay-ban, de természetesen nem volt a méretemben. mondjuk ha lett volna, az már vetekedett volna egy sátor méretével, mivel ilyen mell alatt bővülős fazon volt. (akartam képet mutatni róla, csak természetesen azok a dolgok, amiket én megvásárolok, soha nincsenek fenn az adott cég honlapján. :D)

ez után feljebb mozgólépcsőztünk egy szinttel, ahol én beszabadultam a Triumph-ba, Pisti pedig hősiesen várakozott egy padon. hosszas válogatás és próbálgatás után sikerült megtalálni a tökéletes fehérnemű szettet az esküvőre. persze elég húzós volt az ára, de úgy gondoltam, hogy egyszer az életben nem fogom feltétlenül az árcimkét alapul venni. :$ most inkább az a lényeg, hogy szép legyen és még én is elviselhetően nézzek ki benne. :)

levezetés képpen benéztünk a Jeans Club-ba, ahol szinte minden le volt akciózva és állítólag a narancssárga cimkén lévő árat kellett volna figyelembe venni, de a pénztárnál még annak a felét is levonták, amikor kifizettük a szuper narancssárga, rövidujjú, zipzáras felsőmet (1.250.-) és Pisti retró mintás alsógatyáját (500.-). :D (most, amikor képet akartam keresni a felsőmről, találtam híreket a Jeans Clubról, miszerint csődeljárás folyik ellenük, úgyhogy valószínűleg ez lehet az oka a nagy árcsökkentésnek.)

miután ilyen jó vásárt csináltunk, elgurultunk a Stop Shopba, ahol már sajnos zárva volt a Müller, pedig venni akartunk még 5-5 meghívót és borítékot, no meg ragasztót, mert csak a jó szándék nem fogja összetartani a meghívóinkat. :D így végül a ragasztót a Tesco-ban szereztük be és megvettük a lányok ballagós maciit is, meg még pár apróságot.

jó későn értünk haza, úgyhogy már nagyon vártam, hogy végre bezuhanjak az ágyba és aludjak.

kedden a meló eseménytelenül telt, de délután kitaláltam, hogy elmegyek biciklizni, csak előtte elviszem Marcsinak az ékszerésztől elhozott dolgokat. így is tettem, csak annyi eltéréssel a tervtől, hogy ott ragadtam Marcsinál, akivel tévét néztünk és beszélgettünk, úgyhogy végül annyi volt a biciklizés, hogy eltekertem Pisti elé a mentőállomásra, majd hazasétáltunk.

szerdán csak annyi volt az izgalom, hogy első próbálkozásra sikerült elérni az anyakönyvvezetőt és egyeztetni vele a csütörtöki időpontot.

csütörtökön annyira jól haladtam a munkával, hogy a 10.-ig befejezhető számfejtéssel teljesen elkészültem, úgyhogy nekikezdhettem a könyvelésnek is, majd fél 3-ra Pisti értem jött és mentünk az anyakönyvvezetőhöz. ott azzal kezdődött a móka, hogy Pistit elküldte a postára egy 5.000 forintos illetékbélyegért, ami kellett arra a papírra, amin nyilatkozom, hogy nem tudok hozni Romániából olyan igazolást, hogy nem voltam még férjnél és jelenleg sem vagyok házas, mivel ott nem létezik ilyen papír. (persze az mellékes, hogy ha ott akar megházasodni egy külföldi állampolgár, ők is kérik ugyanezt az igazolást. :D) ezen kívül még egy csomó másik papírt is ki kellett tölteni, úgyhogy bő másfél órát voltunk ott. ezeken a papírokon rögzítették a jövendőbeli házas nevemet, a leendő gyerekeink családi nevét és Pistinek arról is nyilatkoznia kellett, hogy nem tud az eltitkolt, előző kapcsolatokból származó gyerekeimről. :D mondjuk nem értem, hogy ha eltitkoltak, honnan kéne tudjon róluk? :D (hát nem ráérek majd esküvő után bemutatni azt a 8-10 (én sem tudom, pontosan hány) porontyomat neki? :D) ezek után még a KSH-nak is nyilatkozni kellett, hogy ez az első házasságunk és még munkahelyünk is van. mondom én,  hogy csodabogarak vagyunk. :D a szertartás részleteit is sikerült megbeszélni, ha már mind egybegyűltünk, úgyhogy lesz gyűrűcsere (nem tudom, hogy a Pisti ujjára hogy fog felmenni az én gyűrűm, az övét meg hány ujjamra kell majd felhúzni ahhoz, hogy ne veszítsem el :D), gyertagyújtás (mert a közös életet közös bűnténnyel, azaz a Centrál felgyújtásával kell kezdeni :D), pezsgőzés és az anyakönyvvezető is fog mondani egy közepes hosszúságú köszöntőt, mivel nem vagyunk hajlandóak templomba is menni.

eléggé lezsibbadva, ugyanakkor feldobódva jöttünk el az anyakönyvvezetőtől. az autósboltban szereztünk felnifestéket, ebédeltünk Anyóséknál, majd hazajöttünk.

pénteken csak 8-ra mentem dolgozni, mert előtte bérletet kellett vegyek. 6 után írtam Tündikének sms-t, hogy csak később megyek, mert csütörtökön elfelejtettem szólni a bérletvásárlástól és gondoltam jobb szólni, mint hogy azt higyjék, hogy elaludtam. ő erre visszaírta a szokásos poénjainkat, amik igazából a Nagyasszony aranyköpései, hogy pont jókor, meg pont most, amikor ennyi dolgunk van? :D bérlet vásárlás után, amikor már a buszon ültem, jött a következő sms, hogy siessek, mert lángost reggelizünk!!! úgyhogy legalább kaját nem kellett már vegyek, így pontban 8-kor beestem az ajtón. mikor kimentem Tündikével tejfölözni-sajtozni a lángost, mesélte, hogy óriási dráma volt mielőtt beértem, mert Őnagysága nem találta az egyik cég bérszámfejtéses papírjait, mivel rájuk pakoltam más dolgokat. mondjuk nem is igazán kereste őket, hanem nekifogott sopánkodni, hogy mi lesz akkor, ha odaadtam őket a cég valamelyik alkalmazottjának, akik be szoktak hozzánk járni, mikor a cég főnöke kijelentette, hogy személyesen csak neki szabad odaadni. annyira hisztizett, hogy már a férje is rászólt, hogy biztos nem adtam oda meg amúgy is, mi van, ha odaadtam, az sem egy tragédia. természetesen Tündike megtalálta, úgyhogy megmentette a Nagyasszonyt egy pánikrohamtól! :S :D

később egyébként még produkált egy ugyanilyen hisztit, csak akkor a saját maga által elpakolt bevallást nem találta, pedig ott volt a szeme előtt. ezt a férje találta meg és akkor is beszólt, hogy ha a nagy pánikolástól nem szállna le a köd a szemére, akkor mindent könnyebben megtalálna. van ebben valami, azt hiszem ... :)

de végülis mindegy, mert valahogy eljött a fél három és elindulhattam haza. szereztem egy Maximát, azt olvasgattam busz indulásig meg a buszon is. miután leszálltam a buszról, meglátogattam Pistit a mentőállomáson és megmentettem az éhségtől 2 kiflivel meg a madárlátta felvágottammal és sajtommal. :)

hazajöttem, nem ebédeltem, mert a 2 lángostól annyira tele voltam, beszéltem Anyuékkal skype-on, akik mondták, hogy mennek Anyu barátnőjéhez (tutira azért is, hogy kibeszéljék, hogy milyen béna lesz az esküvőnk ...), úgyhogy én meg úgy döntöttem, hogy a fáradtság ellenére is elindulok biciklizni egyet ebben a szép időben. :) szóltam Pistinek, hogy bicózni megyek és megbeszéltük, hogy majd 6-ra elmegyek elé. már kb. 20 perce tekertem, amikor megszólalt a telefonom. azt hittem, Pisti hív, mert más nem igazán szokott, de aztán kiderült, hogy a Nagysasszony az és csak azért zaklatott péntek délután, munkaidő után, mert majd hétfőn reggel meg kell csinálnom valamit, amit egyébként ő is megtehetett volna, otthonról, 5 perc alatt! egyszerűen nem értem, hogy miért van az, hogy néha tök rendes és normális (mondjuk ha pénzről van szó, mindig lehet számítani rá, ez mindenképpen pozitívum benne), máskor meg ilyen dilinyós? na mindegy, feljegyeztem a feladatot a telefonomba, csak, mint ma reggel kiderült, rossz napra állítottam, úgyhogy 7-kor felkelhettem kikapcsolni a figyelmeztetést és átprogramozhattam holnapra.

a következő fél óra eseménytelen bringázással telt, majd egy ici-pici vakarék szőrmók (ami igazából egy kiskutya volt), elkezdett rohanni utánam meg ugatott, mint az állat, sőt, még fel is ugrált, hogy hátha eléri a lábam, úgyhogy szélsebesen kezdtem tekerni. :D le is maradt elég hamar, gondolom a miniatűr tüdője nem bírta tovább az iramot. :D

a nagy izgalom után legalább ránéztem az órámra és láttam, hogy majdnem 6 óra van, úgyhogy mentem is Pisti elé. hazaérve Pisti be akarta tenni a bicómat a helyére, én meg kicsit útban voltam, úgyhogy arrébb léptem és a könyökömmel levertem a polcot, ami már egyébként is elég instabil volt. természetesen minden a földre esett róla, de valami csoda folytán egyetlen karcolás vagy repedés nélkül megúszta a dolgot minden, még a poharak meg az IKEA-s bögrém is! huhh ...

este néztem a nagy duettet és közben Húgommal és minime-vel beszélgettem FB-on.

tegnap reggel 7-kor keltünk, gyorsan reggeliztünk, majd átmentünk Mezőhegyesre Anyósékért, mert menniük kellett Békéscsabára. mivel közeledik a névnapom, néztünk nekem ajándékot. végül Pistitől és a Szüleitől közösen kaptam egy hosszú fehér szoknyát (http://www.tally-weijl.com/collection/products/show/articles/article/801.html) és egy spagetti pántos, földig érő, fehér ruhát, amin narancssárga virágminta van (http://www.tally-weijl.com/collection/products/show/articles/article/660.html). sajnos a Joy kuponok nem voltak nálam, mert nem számítottam arra, hogy vásárolni fogunk meg el is feledkeztem a kuponokról, úgyhogy azok itthon pihentek, pedig 20% kedvezményt kaptunk volna. Pisti Szülei is beszálltak a fizetésbe, névnapi ajándék gyanánt. :) ezután vettünk Pistinek egy szürke tornacipőt a Kenveloban, majd választhattam könyvet az Alexandrában, úgyhogy megkaptam a Tetovált lány folytatását, A lány aki a tűzzel játszik-ot.

Judit is talált magának ruhát az esküvőnkre, de nem tudom leírni, hogy milyen. majd az esküvői képeinken mindenki megnézheti magának. :D

ennyi pénz elköltése után még elmentünk a Tesco-ba, a Stop Shopban vettünk meghívót, borítékot és szürke zselés tollat, a Takko-ban pedig szereztünk elég olcsón farmert nekem, mert már nagy szükség volt rá.

mondjuk ennyi vásárlás után valószínűleg csak száraz kenyéren és vizen fogunk élni, de ezekre a dolgokra tényleg szükség volt! :) :$

miután Pisti Szüleit és Juditot hazavittük, hazajöttünk, átöltöztünk, felmarkoltuk Fruzsi ajándékát és mentünk is Mamáékhoz ebédelni, mivel most volt az utó-ballagási ebéd. :) minden nagyon finom volt, úgyhogy jól teleettük magunkat.

szerencsére még a rossz idő előtt hazahoztak minket Marcsiék. felhívtuk Anyuékat skype-on, aztán már nem csináltunk semmit. este megnéztük a Csillag Születiket, aztán aludtunk.

én, mint már említettem, 7-kor felkeltem az ébresztőre, de utána visszafeküdtem és aludtam 9-ig, majd nekifogtam megírni eme hosszú blogpostot, aminek most érek a végére és végre mehetünk salátához való dolgokat szerezni. még az eső is elállt, úgyhogy indulunk! :)