december

tudom, hogy kb. évtizedekkel ezelőtt írtam normális bejegyzést, de most az a tervem, hogy bepótolom és a billentyűzet ütögetésével felmelegítem a kezeimet is, mivel jelenleg 17 fok van itthon, amit baromira kevésnek érzek. :D

szóval december ... meló szempontjából egy katasztrófa volt és ezt tudjuk is le ennyivel! inkább mesélek a csodás budapesti hétvégénkről, a Karácsonyról (nekem akkor is nagybetű, ha a nyelvtannácik kiakadnak miatta, mert ez a kedvenc ünnepem és megérdemli, hogy megadjam neki a kellő tiszteletet), az otthon töltött majdnem egy hétről és a szilveszterről.

kezdjük is!

december első 13 napjának végigszenvedése után, amiben annyi jó volt, hogy megnéztük a Twilight legutolsó részét a moziban, végre eljött december 14, amikor meló után, pontban 15:00-kor felszálltunk a Budapestre tartó volán buszra. az út nem volt túl kellemes, mert sokan utaztunk és nem nagyon volt helyünk, de negyed 8 körül megérkeztünk és Anett már várt minket a Népligetben. mire megvettük a 10-es gyűjtőt, Judit is megérkezett és miután kiörömködtük magunkat, hogy mind együtt vagyunk, elmetróztunk hozzá, hogy lepakoljuk a cuccainkat. kicsit megpihentünk, amíg elkészült a spagetti, megnéztük a híres erkélyt és a kilátást, aztán elindultunk a Karácsonyi Vásárba. itt csak a látványban gyönyörködtünk és szőrnyülködtünk az árakon, majd tovább sétáltunk az igazi célállomáshoz, a Sugar! cukrászdába.

SOTE előadó - az erkélyről fotózva

a legjobb barátaim a karácsonyi vásárban

nem tudom mi ez az épület, de gyönyörű!

Dolce&Gabbana karácsonyfák

itt először tátott szájjal néztük a kínálatot, a rengeteg féle édességet és cukorkát, kb. olyan volt, mintha a menyországba kerültünk volna, majd fölmentünk a galériára és rendeltünk sütit. Anett málnás-csokis tartot, Judit valamilyen maracujás csodát, Pisti erdeigyümölcsös sajttortát, én pedig életem legfinomabb almás pitéjét rendeltem. miután ettünk, még beszélgettünk kicsit és természetesen meglátogattuk a mosdót is, mert az itt kihagyhatatlan. :) fizettünk (az árak elég húzósak, szóval nem olyan hely, ahova az ember minden nap beül egy sütire, de azt hiszem, akkor el is veszítené a varázsát) és megvettük a karácsonyi ajándékomat is, a Desszertőrült c. könyvet, amit Horváth Eszter írt, a cukrászda megálmodója. :)

ezután nem sokkal elköszöntünk Anettől, mi pedig Judittal metróztunk hazafelé. néztük egy kicsit a tévét, dumáltunk, ettünk finom spagettit, majd valamikor elég későn elaludtunk.

reggel nem aludtunk túl sokáig, mert még sok programunk volt. reggelire ettünk palacsintát, amit Létrás (Judit, meséld el egyszer, hogy miért Létrás? :) sütött, majd elmentünk a Corvin bevásárlóközpontba, mert szerettünk volna szétnézni a Butlersben.

szereztünk is a három gráciának Mickey egeres bögrét, magunknak pedig egy rénszarvasos kötött karácsonyfadíszt. közben füstjeleket küldtünk Anettnek (igazából sms-t, gtalk üzenetet és dm-et írtunk), aki sikeresen elaludt, de nem volt annyira késésben, mert mi még visszamentünk lepakolni Juditnál a friss szerzeményeket, majd elmentünk metróval az IKEA-hoz és közben még új metrót is láttunk, de sajnos utazni nem sikerült vele.

az IKEA-ban megvettük szinte az összes karácsonyi ajándékot, rengeteg hasznos és/vagy aranyos dolgot vettünk és még csak nem is költöttünk olyan rettenetesen sokat. a felső szint végigjárása után ebédeltünk, úgyhogy végre újra ehettem húsgolyót! :) sikerült még utánaküldeni egy szelet tortát is, úgyhogy igazán jóllaktam. ajándékoztunk is, én készítettem a csajoknak egy-egy pompomos könyvjelzőt, amit s.k. készített, Mikulásnak álcázott dobozba csomagoltam. mi Anettől könyveket, Judittól pedig a csodásan sikerült, Szegeden készült közös képünket kaptuk, bekeretezve. ezután még végignéztük a vásártér kínálatát, fizettünk, majd elköszöntünk Anettől és visszametróztunk Judittal, újra lepakolni és kicsit megpihenni. nem tartott túl sokáig a pihenésünk, mert el kellett menjünk kulcsot másoltatni a Corvinban és eléggé sietnünk kellett, mert az volt a terv, hogy találkozunk Cézével és elmegyünk biliárdozni.

kulcsmásolás után visszamentünk Pistiért, majd elindultunk. tartottunk egy villámlátogatást a Gödörben, ahol Könyvfieszta volt és ahonnan szereztünk rukkolás könyvjelzőt, kitűzőt és matricát, valamint Pisti is talált magának egy könyvet karácsonyi ajándék gyanánt.

innen következett még egy adag metrózás, átmentünk a Duna alatt, majd gyalogoltunk egy csomót, előbb azért, hogy találkozzunk Cézével, majd, már vele kiegészülve azért, hogy megtaláljuk az elköltözöztt biliárdszalont, ahova volt kuponunk. kb. egy órát bolyongtunk az egyre jobban zuhogó esőben, de végül a google térkép segítségével valahogy odataláltunk. addigra már ki lehetett volna facsarni mindenünkből a vizet, de még nem ért véget a megpróbáltatásaink sora, mert kiderült, mégiscsak kellett volna asztalt foglalni. :D szerencsére megkönyörültek rajtunk és 7-től játszhattunk, de akkor még csak 6 óra volt és mi már nagyon éhesek kezdtünk lenni, úgyhogy elmentünk a Kolosy téri mekibe és jól bekajáltunk (természetesen a kólámat ottfelejtettem, mint szinte mindig :S). ott csatlakozott hozzánk Cézé haverja, Bence is, majd mehettünk vissza biliárdozni. hihetetlen, de nem voltam annyira béna, mint számítottam rá, mivel én nem tudok célozni és a biliárdhoz ez ugye nem ártana, de volt olyan, amikor oda sikerült lökni a golyót, ahova terveztem, úgyhogy a végén egészen büszke voltam magamra. :D több összetételben játszottunk és én a 3 játékból kétszer nyertem, ami nem olyan rossz arány, azt hiszem. (ezt Anyukám úgy kommentálta, hogy biztos jó csapatba kerültem. jellemző, hogy soha nem lehet elismerni az érdemeimet ...) (az előbbi megnyilvánulásával egy skype beszélgetésben volt az is, amikor kb. negyed órát áradoztak a gyerekkori haverom kisbabájáról, Tomiról, majd közölték, hogy Karácsonykor találkoznunk kell velük és jegyzetelnünk kell arról, hogy hogy kell gyereket csinálni valamint a prototípust is levehetnénk, csak hogy tudjuk, milyen gyártsuk a saját gyerekünket. se köpni, se nyelni nem tudtam, de legalább nem bőgtem el magam. :D)

biliárdozás után visszasétáltunk a Margit hídra, majd villamossal és metróval hazamentünk. megnéztük az x-faktor végét és rendeltünk pizzát is, mert megéheztünk. tele hassal az elalvás is jobban ment és ránk is fért a pihenés, mert eléggé lejártuk a lábunkat napközben.

reggel muszáj volt elég korán felkelni, mert mennünk kellett haza. elköszöntünk Judittól, beugrottam a kisboltba kaját venni az útra, majd a sok cuccunkkal elmetróztunk a Népligetig. ott volt egy kis malőr, mert a sofőr nem adott jegyet mondván, hogy még a pénztárnál kell venni, úgyhogy rohantunk egy kicsit, a pénztárnál viszont nem kaptunk jegyet, mert hogy már csak a buszon lehet venni, úgyhogy visszarongyoltuk a buszhoz, ahol 2 perccel indulás előtt kaphattunk jegyet. fura, de nekünk mindig ilyen rohangálósra sikerül az indulás, ha nem autóval vagyunk ...

visszafele kisebb volt a tömeg, úgyhogy kényelmesebben ültünk és az útvonal is rövidebb volt, úgyhogy mire eluntuk volna az utazást, már meg is érkeztünk Mezőhegyesre. Pisti Anyujáéknál kaptunk finom ebédet, majd hazahoztuk a csomó dolgot, amit vettünk.

hétfőre kiolvastam a könyvet, amit a rukkarácsonyra szántam és be is csomagoltam, úgyhogy kedden lehetett is postázni. valamikor voltunk Tesco-ban, vettünk szaloncukrot meg sütihozzávalókat. a hét többi része sütéssel és ajándékcsomagolással telt és persze visszaszámolással, mert nagyon vártam már 21-ét, az utolsó 2012-es munkanap végét! valamelyik nap megérkezett a rukkolás karácsonyi könyvem és az én küldeményem is célbaért, amiért cserébe kaptam egy nagyon kedves e-mailt, ami az igazi rukkarácsonyi ajándékot jelentette számomra.

ilyen lett a rukkarácsonyra becsomagolt könyv

hétvégén csupa hasznos dolgot műveltem, takarítgattam, ajándékokat csomagoltam és további sütéssel foglaltam le magam. :)

24-én Pisti Nagyszüleihez voltunk hivatalosak nagycsaládi ebédre, ami nem telt túl kellemesen, de úgy tűnt, hogy mindenki örült az ajándékainknak. mi gazdagodtunk egy-egy bögrével, némi csokival és egy rahedli alkohollal. nem maradhadtunk túl sokáig, mert Pisti ment éjszakára dolgozni. én tévét néztem elég sokáig, de mégis kipattant a szemem 6-kor, ami nem is volt baj, mert még a saját ajándékom sem volt becsomagolva. ezen gyorsan túlestem, aztán amikor Pisti hazaért, befejeztük ami dolgunk még volt, reggeliztünk, majd ajándékoztunk. most nem volt semmi meglepetés, de azért így is jó volt. :) a nap további részét Pisti Szüleinél töltöttük, ettünk egy csomó finomságot és ajándékoztunk is.

este tévézéssel és pakolással tölttük az időt, mert reggel indultunk Marosvásárhelyre. most másik útvonalon mentünk, így tepertünk autópályán is valahol Nagyvárad utántól Kolozsvár utánig és elég hamar hazaértünk. még meg sem melegedett alattam a kanapé, amikor Anyu kitalálta, hogy hívjam fel Mamámat, mert már nagyon várja, hogy beszéljünk. a szokásos hogy utaztunk és boldog Karácsonyt/Pistinek boldog névnapot frázisok után el is érkeztünk a lényeghez: mi a helyzet a dédunokával? erre majdnem elnevettem magam, de komoly maradtam és mondtam, hogy még nincs egyelőre. Mamám erre tartott egy kisebb litániát arról, hogy ne is vállaljunk gyereket, amíg nem esküszünk meg a pap előtt, mert ő sok rosszat hallott a meg nem keresztelt gyerekekről és ő csak jót akar nekünk, mert egy egészséges gyereket könnyű nevelni, ellentétben egy beteggel, úgyhogy jól gondoljuk meg ezt a templomi esküvő dolgot. próbáltam valami értelmes reakciót kipréselni magamból, de kb. csak hápogni tudtam meg főbe puffantani magam párszor ... segíccség!!! a megpróbáltatások után Anyuval és Húgommal társasoztunk, aztán kajáltunk és vártuk, hogy Apu hazaérjen a melóból és utána ajándékoztunk.

a 27-e elég nyugisan telt, délelőtt Pistivel voltunk mászkálni a városban, délután pedig elmentünk bevásárolni a real,-ba. Anyuék onnan még mentek a Lidl-be meg a Jysk-be is, mi pedig gyalog indultunk haza, mert Húgom mutatni akart egy boltot, ahol ruhákat szokott venni és találtunk is nekem egy szép hosszított fazonú lila pulcsit. :)

28-án jöttek unokatesómék ebédre, úgyhogy az egész délelőtt sürgés-forgással telt, sütöttünk lazacot, amihez készítettem tejszínes gombamártást és volt krumplipüré is. minden nagyon jól sikerült, de rájöttem, hogy Apuval egy konyhában lenni nem egy nagy élmény, mert nem volt hajlandó segíteni, csak beleszólt mindenki dolgába. ja és közben biztos párszor megemlítette, hogy a náthánk ellenére is elmehetnénk megnézni Tomit, mert immunizálni kell a picit koraszülött, alig két hónapos kisbabát! (igen, jól látjátok, a családom összes tagja ráflesselt a baba témára, sőt, nem csak ők ...)

Anyu rábeszélte Ibi nénit, a pótnagyimat, hogy jöjjön át ebédelni, bár nem érezte túl jól magát, mert valószínűleg az egyik látogatójától elkapott valamit. ő nem akart jönni, nehogy megfertőzzön bárkit is, de Anyukám addig erősködött, amíg beadta a derekát. fura, hogy a szüleim ennyire nem hajlandóak a felelősségteljes viselkedésre és másokat is lebeszélnek róla ... Anyunak egyáltalán nem tenne jót ha bármit is elkapna, de mindegy, ők tudják ... Unokatesómék is megérkeztek, és, bár ebéd után voltak, megettek egy csomó lazacot, ami nem is gond, csak mi reménykedtünk benne, hogy marad későbbre is. :D :$

miután a vendégsereg elment, találkoztunk a volt osztálytársnőmmel, Pirivel, akit hazakísértünk, de felhívott magához, úgyhogy végül beszélgettünk egy csomót mindenféléről. elég sokáig maradtunk, aztán nem kis kerülővel mentünk haza, mert valahogy nem volt hangulatom a szinte állandó célozgatásokhoz arra vonatkozólag, hogy mikor lesz már nekünk is gyerekünk. szerintem Anyuék azt hiszik, hogy ha elég kisbabát látunk és lehetőleg minnél közelebbről, akkor mi is kedvet kapunk hozzá.

otthon lejátszottunk pár kanasztapartit, közben Húgom kiment az állomásra a vőlegényéért, majd végignéztük, ahogy Andris megeszi a számára félretett utolsó szelet lazacot. :D ő is megkapta az ajándékait, aztán pár félóra időhúzás után átmentek Ibi nénihez aludni és mi is nyugovóra tértünk.

szombaton a délelőtt eseménytelenül telt, aztán ebéd után találkoztunk Rékával egy pár percre, majd Húgomék elmentek megnézni a Hobbitot, mi pedig Pistivel elindultunk a városba. először elmentünk egy boltba, ahol kiderült, hogy egy volt osztálytársnőm a pénztáros, akivel kb. 10 éve nem találkoztam, de neki is az volt a 3. kérdése, hogy "és baba mikor lesz?", majd vettünk világbajnok finom kürtőskalácsot vasárnapra, az útra. ezután elmentünk a Kashmir-ba teázni. Pisti mentás teát ivott, én pedig karácsonyfa fantázinevűt (volt benne alma, körte, narancs és mindenféle fűszer, ami a Karácsonyhoz elengedhetetlen) és még egy tiramisun is megosztoztunk. ez volt az egész otthonlétünk legkellemesebb momentuma. :)

miután hazaértünk, még kanasztáztunk Anyuékkal, aztán vacsiztunk és elég korán lefeküdtünk, mert másnap 7-re terveztük az ébredést, ami sikerült is. összecsomagoltunk, reggelire Húgomék is hazaértek, úgyhogy együtt ettünk, majd elbúcsúztunk mindenkitől és elindultunk hazafele. még megálltunk a Kauflandban vásárolni, tankoltunk és megálltunk az Auchannál is, mert vennünk kellett sört is (megrendelésre). nem töltöttünk el túl sok időt, de mégis, mire kijöttünk, berakodtunk a kocsiba és elindultunk akkora köd lett, hogy a parkolóból is alig találtunk ki! én eléggé féltem, hogy valaki esetleg belénk jön, mert tényleg semmit sem lehetett látni, de Pisti azon a véleményen volt, hogy meg kell próbálnunk elindulni, mert nem tudhatjuk, hogy meddig lesz köd és mindenképpen haza kellett érjünk. végül szerencsésen kikeveredtünk a parkolóból és elindultunk, de elég lassan lehetett csak haladni, mert szörnyűek voltak a látási viszonyok. az autópálya közepén is túl jártunk, amikor egyszer csak vége szakadt a ködnek és onnantól már tudtunk normálisan haladni.

amint átértünk a határon, kaptunk is egy ebédmeghívást Pisti Anyukájától, úgyhogy itthon csak gyorsan lepakoltunk, beszéltünk pár szót Anyuékkal skype-on, feltekertük a fűtést és már mentünk is át Mezőhegyesre.

este itthon még tévéztünk kicsit, aztán aludtunk. Pisti reggel ment dolgozni, én pedig belevetettem magam a bevásárlásba és főzésbe, mert kaját kellett alkotni szilveszter estére. nem mentünk sehova, hanem ehelyett pizsipartit tartottunk, finomságokat ettünk, tévéztünk és majd' elaludtunk, úgyhogy eléggé vártuk az éjfélt, hogy végre koccinthassunk a pezsgővel és mehessünk aludni. :)

- the end -

P.S.: tervezek egy 2012-t összefoglaló bejegyzést, de ma már nincs kedvem bepötyögni még egy kisregényt.