Anya leszek! :)

2013.02.23.

életem egyik leghosszabb bejegyzése

még nem tudom, hogy mennyire lesz hosszú, de az biztos, hogy a leghosszabb időszakot lefedő bejegyzésem lesz, szóval popcorn a kezetekbe, kényelmes fotel vagy szék a feneketek alá! :D

szombat

egyből bele is vágok: ma reggel, a 27,5. szülinapomon, olyan 8 és 9 között valamikor, sikerült produkálnom egy pozitív terhességi tesztet! szerencsére nem kellett sokáig várakozni az eredményre, mert kb. 5 másodperc alatt megjelent a 2 erős csíkocska, úgyhogy mostmár elég valószínű, hogy idén Karácsonykor már 3-an leszünk. hihetetlen!

nagyon nagyon boldogok vagyunk, azóta is csak vigyorgunk folyamatosan!

Réka barátnőm megígértette velem, hogy azonnal elmesélem neki, ha megtörtént a csoda, úgyhogy meg is írtam neki facebookon, mert ott a legbiztosabban elérhető. nem sokkal később meg is jelent skype-on, felhívott és ő is iszonyatosan izgatott volt és örült nekünk! nagyon megható volt, hogy valaki ennyire örül a mi boldogságunknak! azonnal feltett egy csomó kérdést meg elmeséltette a tesztelést és közösen még azt is összeraktuk, hogy valószínűleg 5 hetes terhes vagyok.

ha jövő héten nem is, de azután biztosan eljutok dokihoz és akkor már biztosabban fogjuk tudni, hogy minden rendben van és hogy mikorra várható pontosabban a csemete. doki után valószínűleg elmondom Húgomnak is meg az irodában is bejelentem, de másnak egyelőre még nem szeretnénk elmondani. elméletileg megvártuk volna a 12. hetet, de mivel megyünk Húsvétkor Szatmárra, ezért a 10. hét után beavatjuk a családot a nagy titokba és utána mindenki más, a blogom drága olvasói is megtudhatják!

már csak 5 hetet kell kibírjak, pedig mindenki tudja, hogy elég nehezen tartok titkot! :D

(5. hét +1 nap) vasárnap

Pisti villámgyorsan talált becenevet a bébinek, Pocaknauta lett a szezámmag méretű csöppségünk. :)

amúgy leginkább pihenéssel töltöttük a napot, délelőtt bevásároltunk, de utána muszáj volt aludjunk pár órácskát, mert Pisti éjszakás volt és nem sokat pihent, én meg a folyamatos heves szívdobogásomtól nem tudtam rendesen aludni. annyira izgatott vagyok és boldog, hogy csak a bárányok számolgatásával tudom magam álomba szenderíteni.

(5+2) hétfő

igazán izgalmas napom volt! végre eljutottam egy zen állapotba, amikor is semmi és senki nem tud felbosszantani, még a drága Főninéninek sem sikerült, pedig tényleg nagyon igyekezett. :D

délután felhívtam az endokrinológusomat, aki szintén örült a sikernek, majd Pisti egyik kolléganőjétől, aki szintén kisbabát vár, szereztem infót a szülész-nőgyógyászról, akihez Békéscsabára jár. kiderült, hogy nem is elviselhetetlen a magánrendeléses tarifája és délutánonként rendel, hétfőn és szerdán, ami azért is csodálatos, mert nekem kedden és csütörtökön van az angolórám, így biztosan nem fognak ütközni az időpontok. Pisti nemsokára megkapja a beosztását és utána fel is fogom hívni a dokibácsit.

kedd, szerda és a többiek

kedden annyi izgalom volt, hogy délután voltam angol órán, majd, miután hazaértem, Pistivel nekiláttunk elkészíteni a tiramisu tortát szerdára, a másfeledik házassági évfordulónk alkalmából. miközben azon dilemmáztam, hogy elég lesz-e a kávé a piskótához, Pisti egy laza és véletlen mozdulattal kiborította a tálat, úgyhogy amíg ő lezuhanyzott, én felmostam az étkezőt, majd ő főzött még egy adag kávét. ebben az egészben csak az volt a zavaró, hogy így még egy fél órával tovább tartott az egész folyamat, pedig már amúgyis iszonyatosan fáradt voltam.

szerdán a meló még úgy-ahogy eltelt, viszont a délután az már érdekesebb volt. a délutáni program abból állt, hogy el kellett menjünk Pisti szüleivel és Judittal Békéscsabára, mert el kellett hozzuk Judit laptopját. a család annyira be volt zsongva, hogy én az autóban kaptam ebédet, csakhogy minnél hamarabb indulhassunk. mint később kiderült, akkor sem lett volna semmi gond, ha fél órával később indulunk, de mindegy, ez van. miután a laptop-boltot letudtuk, átmentünk a Centerbe, ahonnan Juditék elmentek a fodrász-kellékes boltba, mi pedig visszavittük a csizmámat, ami kevesebb, mint fél év alatt tönkrement, pedig vigyáztam rá, naponta kb. 2-3 órát volt a lábamon és ennek is nagy részében a buszon ültem, de még így is egy csomó helyen levált a talpa. a boltban a nő elég bunkó volt, neki állt szövegelni, hogy meg kellett volna takarítani előtte (Pisti előző nap megmosta, amennyire lehetett) meg hogy már rég vissza kellett volna vinni, mert látszik, hogy nem most kezdett leválni a talpa. egyrészt nem járunk naponta Békéscsabán, másrészt meg úgy nézek én ki, mint akinek száz csizmája van, hogy a legnagyobb hidegben csak úgy le tudjak mondani róla egy hétre? hát bocsi, de csak ez az egy van, úgyhogy kénytelen voltam addig használni, amíg kicsit jobb idő nem lett. ez van.

ezután bementünk az Alexandrába, mert Pisti Apujának szülinapja lesz vasárnap és gondoltuk, hogy veszünk valamilyen mercis könyvet, de az nem volt, csak old-timer-es, úgyhogy végül azt vettünk. plusz most nagy akció volt a Rejtő Jenő és az Agatha Christie könyveknél, úgyhogy előbbiekből vettünk 5-öt 3 áráért, így Anyukámék összevont szülinapi ajándékát is letudtuk kevesebb, mint 3 ezer forintból.

a következő programpont a gyógyszertár látogatás volt. erre azért volt szükség, mert a kaja-intolerancia nem megszokott terhességi tünetét produkálom, azaz nem igazán émelygek és hánynom még egyszer sem kellett (lekopogom!), viszont hasmenés előfordult már néhányszor, ezért vennünk kellett széntablettát és, ha már ott voltunk, kértünk láz- és fájdalomcsillapítót is, amire ne legyen szükség, de azért nem árt, ha van itthon. erre szinte kioktató stílusban adta elő a gyógyszerész, hogy széntabletta helyett inkább diétázzak (nem zabálok egyébként össze-vissza, mert nem nagyon kívánok semmit, viszont szinte folyamatosan éhes vagyok, és, ami még rosszabb, elég gyakran tör rám a farkaséhség, ami az inzulinrezisztenciám miatt sem szerencsés), a panadolt pedig csak végszükség esetén vegyem be (nem is gondoltam másképp), de az első trimeszterben még akkor se, inkább hűtőfürdőzzek, ha lázam van. jó dolgokat mondott amúgy, csak a stílusa nem tetszett. persze az is lehet, hogy érzékenyebb vagyok a szokásosnál, nem tudom ... ja meg mostanában azért sem kapkodnék be fölöslegesen gyógyszert, mert még a kötelezők bevételével is hadilábon állok, ugyanis bármelyik, amelyik egy fokkal nagyobb egy gombostűfejnél, elég nehezen küzdhető le a torkomon.

ezután még vettünk Pistinek alkalmi cipőt, mert a régije nagyon kényelmetlen, majd gyorsan szereztünk nekem farmert a C&A-ban. addigra a család többi része már várt minket, úgyhogy elindultunk előbb a csabai mentőállomásra, ahova vinnünk kellett pár dolgot, majd Mezőhegyes felé vettük az irányt. egész úton majd’ elaludtam, ezért nem mentünk már fel, hanem elindultunk hazafele. itthon még angol házit írtam, aztán bezuhantam az ágyba és már aludtam is.

csütörtökön a meló egész jól telt, mert Főniék elmentek Szegedre és így volt egy kis nyugtunk. Marikának is dolga volt házon kívül, ezért tudtam időpontért telefonálni Békéscsabára. kaptam is időpntot szerdára, 16:00-ra. természetesen már nagyon várom, hogy menjünk, alig várom, hogy lássuk a mi csöppségünket, aki ezen a héten akkora, mint egy borsószem, viszont jövő hétre már áfonya méretű lesz és hallanunk kéne a szívverését is. :)

délután megint angolon voltam és végre egész jól éreztem magam, de sikerült elkövetni este azt a hibát, hogy ettem újhagymát a rántottához, amitől hajnalra elmondhatatlanul görcsölt a hasam! ezért aztán ma diétásra vettem a figurát, a nap nagy részében kekszet majszoltam és reggelire is csak egy zsömlét ettem egy kis sajttal, gondoltam, hogy abból nem lehet gond és szerencsére rendbe is jött a hasam. viszont a rosszul alvás következtében ma alig bírtam nyitva tartani a szemem. gondolom, hogy ennek köszönhetően és annak, hogy Pisti nem tudott értem jönni, csak 2 után pár perccel mondta Főni, hogy mi is mehetünk haza, ők pedig elhúztak Szegedre. 2 után már nem volt okom sietni, úgyhogy Tündikével még maradtunk egy fél órát az irodában, majd mászkáltunk még egy kicsit a hidegben, de legalább úgy eldumáltuk az időt, hogy már alig kellett várjak a buszra, mire a megállóba értem. a sofőr felengedett a buszra, így megúsztam a további fagyoskodást.

mióta hazaértem, skype-oltam Anyuékkal (de minek?), mert már hétfő óta nem beszéltünk, beszéltem telefonon a dietetikussal, aki lehet, hogy fog nekem segíteni a diétám kialakításában, ebédeltem, zenét hallgattam, most pedig lassan készülődök, mert 7-kor megyünk színházba, mert kaptunk 2 jegyet ingyen a helyi társulat előadására. remélem, jó lesz, ha már beleszuszakolom a lábam a magassarkú cipőmbe! :D

a színház jó volt, a Diótörő és Egérkirályt néztük meg. három aprócska kivetnivalót találtam csak a műsorban: a hangosítás kb. a szegedi szabadtérin is megállta volna a helyét, baromi büdös volt a füstgép és állandóan azzal szórakoztak, hogy egy reflektorral belevilágítottak egy tükörbe, amit aztán forgattak. izgalmas élmény volt a gyomromnak, mit ne mondjak!

a hétvége csak pihenéssel telt, aztán meg következett egy jó fárasztó hét, amiben az egyetlen jó dolog a szerda délután volt! 4-re volt időpontom a szülész-nőgyógyászhoz, ezért eléggé sietnünk kellett, hogy időben odaérjünk. gps-szel mentünk, úgyhogy könnyen odataláltunk, csak épp Békéscsaba belvárosát teljesen átépítik, úgyhogy keringtünk egy sort, amíg találtunk parkolóhelyet, majd gyalog átvergődtük magunkat az építési területen. időben odaértünk még így is és várnunk is kellett kb. negyed órát, mert voltak előttünk még ketten. persze baromi ideges voltam a vizsgálat előtt, izzadt a tenyerem, remegetett kezem-lábam, de aztán csak sorra kerültünk valahogy! kérdezte a doki, hogy mi járatban, úgyhogy elmeséltem neki a 23-i tesztelést, a hosszú és rendszertelen ciklusomat meg a pcos-t. ő azt mondta, hogy olyan 6 hetes terhes lehetek. csinált ultrahangot és megállapította, hogy nem is olyan kicsi ez a gyerek! szerencsére jó helyen van, 23 mm-es volt a petezsák és dobog a szíve! azt mondta a doki, hogy 3-4 hét múlva találkozzunk megint és ha akkor is minden rendben lesz, akkor terhes állományba vesz. doki után vettünk nekem terhesvitamint, aztán elmentünk a Centerbe a csizmámért, amit megragasztottak és bevásároltunk a Sparban. hazafele megbeszéltük Pistivel, hogy mégsem mondom el másnap az irodában, inkább megvárjuk a következő ultrahangot, mert az a biztos. azt is eldöntöttük, hogy 25-re kérek időpontot, ami igaz, hogy nem egészen 3 hét múlva lesz, de így akkor nyugodtan elmondhatjuk a dolgot a szüleimnek is húsvétkor. egyébként sem lenne más választásunk, mert ugye Apuval állandóan inni kell és nem képes elfogadni kifogásokat, így viszont megúszom az ivászatot. más indokot szerintem el sem fogadna! :S

a nőnap jól telt, az irodában kaptunk sütit, csokit meg virágot pár ügyfelünktől, én meg kitaláltam, hogy mivel mostanában nem igazán vagyok rákattanva a csokira (hála az égnek!), ezért Pistitől inkább epret kérek és azt vettem az Anyukájának meg Juditnak is. persze inkább csak látványra meg illatra volt jó, de az íze sem volt az a tipikus víz-íz, inkább csak nagyon enyhe eperíze volt.

szombaton Anyóséknál ebédeltünk, Judittal egész délután az ágyán fetrengtünk és tévét néztünk meg a lapiján játszottunk. mondjuk nem tudom mi van vele, mert mostanában olyan, mint egy forgószél, néha már félek tőle! :D meg ugyanez van a kisgyerekekkel meg a biciklisekkel is, most úgy tűnik, hogy mindenki csak rohan és nem figyelnek másokra, tényleg elég nagy parám, hogy valaki felborít és szó szerint hasra esek.

(6+1) vasárnap

a mai nap nem sok izgalmas dologgal telt, délelőtt Pisti kiporszívózta az autót, aztán voltunk boltban, székelykáposztát ebédeltünk és pihentünk. Ildi segítségével nagyjából meglett a nászajándékuk is, már csak rendelni kell nemsokára, de lehet, hogy csak április elején inkább. lassan fel kéne hívnom a varrónő-Juditot is, hogy legyen mit felvegyek az esküvőre, amit már várok, mert biztos nagyon jó lesz!

amit még nagyon várok, természetesen, az a következő ultrahang! remélem, hogy minden rendben lesz és szépen fejlődik a Pocaknautánk. :) már kinéztük a szobabútrát az IKEA-ból, ami végülis bekerül a mi hálónkba, mert máshogy nem tudnánk elférni. biztos, hogy szép kis legózás lesz, hogy minden elférjen, de azt is várom már. elvileg azt is tudjuk, hogy milyen multifunkciós babakocsit szeretnénk, de azt majd közelebbről meg fogjuk nézni a Brendonban, ahova végre már nem csak álmodozni mehetünk be.

még kb. 4 hét és posztolhatom a bejegyzésem, csak győzzétek majd elolvasni! :D

ez a hét megint nem volt túl izgalmas, úgyhogy talán sikerül gyorsan összefoglalni.

hétfőn (7+2) sikerült produkálni egy ebéd-viszontlátós jelenetet, de szerencsére azóta nem ismétlődött meg, úgyhogy remélem, megúsztam ennyivel.

kedden voltam angolon, de minek? új tanárnőnk van, aki nem szimpatikus és nem tanít jól, néha nekem kell kijavítanom, előfordul, hogy még a feladatot is rosszul mondja el magyarul és olyan is volt már, hogy valaki mondott egy totál helytelen mondatot és nem javította ki, én kellett megkérdezzem, hogy nem úgy lett volna helyes, hogy ... az az igazság, hogy néha jobban esne inkább pihenni helyette, de nem lehet kimaradni, meg igazából nem is akarok, csak így nem látom annyira értelmét.

szerdán írtam Anettnek dm-et, hogy megkérdezzem, sikerült-e megérdeklődni a szállást? nem sokkal később már küldte is a mailt az infókkal, de inkább felhívtam, mert úgy könnyebb volt megbeszélni a dolgokat. végül úgy döntöttünk, hogy nem keresünk máshol szállást az esküvő előtti péntekre, hanem már akkor is a helyszínen alszunk, mert akkora is érvényes a kedvezményes szállás. délután még beszéltünk gtalkon, közben megrendeltem a nászajándékot is, amit jövő hét elején fognak majd kiszállítani, majd estefele elmeséltem neki a nagy hírt is, amit kitörő örömmel fogadott! egyébként annyira jó elmondani emberkéknek, akik aztán velünk örülnek. :) este elsétáltam Pisti elé, mert mennünk kellett boltba és levittük Mamáékhoz a pénzt a csomagra. miután hazaértünk, még skype-oltam Húgommal meg még csevegtünk Anettel is, úgyhogy elég későn feküdtem le.

csütörtökön már reggeltől zuhogott az eső, de nem volt túl hideg. a melót baromira untuk, de szerencsére már 1-kor eljöhettünk. Pisti az Anyujánál volt, úgyhogy találkoztunk és már robogtunk is haza, miután megálltunk a gyógyszertárnál. miután hazaértünk, felhívtuk Pisti Mamáját, majd skype-on beszéltünk Apuval, mert mindkettőjüknek szülinapjuk volt. ebéd után aztán mentem angolra, majd, mikor annak vége lett, elmentünk Pistivel Orosházára, a Tesco-ba. Vettünk Glamourt a kuponok miatt, meg kaját meg kaptam egy pici angol emeletes buszt is. mire végeztünk, elég zord idő lett kint, ráfagyott az eső az autóra és a szél is elég erős volt, úgyhogy kapaszkodnom kellett a bevásárlókocsiba, hogy neki ne csapja az autónak, amíg Pisti kipakolt belőle. valószínűleg mire elindtunk, már nagyon fáradt voltam meg mostanában a hormonok is szórakoznak velem, úgyhogy az utat hazáig kb. végigbőgtem. a kis buszról eszembe jutott, hogy mennyi mindent nem láttam még, amit szerettem volna, pl. Londont és könnyen előfordulhat, hogy soha nem is fogom látni. az eszemmel egyébként tudom, hogy nem ennyire tragikus a helyzet, de amikor jönnek az ilyen gondolatok, nem lehet tenni ellenük semmit. meg arra is gondoltam, hogy vajon ezentúl lesz-e egyáltalán időnk egymásra Pistivel,  hogy nem fogunk-e eltávolodni egymástól, stb. röviden végülis annyi a lényeg, hogy rámjött a pánik amiatt, hogy teljesen megváltozik az életünk, ami még úgy sem egyszerű, hogy kb. 10 éve azt várom, hogy végre gyerekem legyen. az a durva, hogy most, ahogy írom ezeket, újra képes vagyok bőgni miatta. még szerencse, hogy van mentségem erre a rengeteg egéritatásra. :)

mivel csütörtökön elég későn kerültünk ágyba, pénteken sikerült fél 9-ig aludnom. ébredés után reggeliztem, mosogattam, aztán tepsis krumplit csináltam. persze krumplipucolás közben megint találtam bőgetős témát, most példáult azon paráztam, hogy elég jó szülő leszek-e, mert az egyetlen fegyelmezési módszer, amit otthonról hozok, az a pofonosztás meg a kiabálás. órákig tudnék mesélni, hogy milyen fölösleges dolgokért kaptam az Apámtól. csak pár példa: 8 évesen azért, mert 7-est (átszámolva az olyan 4-es alá) kaptam egy német versre (gondolom ezzel sikerült is megalapozni a német nyelvhez való szenzációs viszonyomat), de volt, hogy 8-asért is járt a pofon, majd később sikerült azért sorozatosan ütni a fejem, mert 17 évesen szándékosan egy órával később mentem haza, 8 helyett 9-kor. és az is eszembe jutott, amikor Húgom hozott haza egy hetest, amiért Apám nyújtotta a kezét azzal a szöveggel, hogy gratulálni szeretne, amit persze Húgom nem nagyon hitt, de nem volt más választása, mint megfogni Apám kezét, aki csak erre várt, mert már csattant is az akkora pofon, hogy ha nem fogja a kezét, garantáltan az ajtó adja a másikat. hát igen, ilyen csodás családban sikerült felnőnöm ... és akkor persze ment a nagy csodálkozás, amikor hazudoztam össze-vissza, eltitkoltam a jegyeimet meg mindent, amiből tudtam, hogy bajom lesz. de persze Apám gyűlöli a hazugságot, úgyhogy minden kiderült füllentésre jöhetett az újabb pofon. hát na, azt hiszem, ezen még nem terhesen is lehet bőgni, de így meg mindenképpen. úgyhogy egyfelől ott van a rettegés, hogy én ne bántsam a gyerekem, mert egyáltalán nem szeretném, ha félne tőlem és azt szeretném, ha őszinte merne lenni velem, másrészt meg eldurran az agyam, amikor arra gondolok, hogy Anyukám kijelentette, alig várja, hogy majd az unoka heteket náluk töltsön nyáron. azt hiszem, soha nem fogom elengedni egyedül a gyereket hozzájuk, mert mi van, ha szegénykém rossz fát tesz a tűzre? az biztos, hogy Apám akkor látná utoljára az unokáját, ha valaha is kezet emelne rá!

amíg sült a kaja, a duolingo.com –on elkezdtem a német nyelvleckéket megcsinálni. eredetileg azért regisztráltam, hogy az angolt gyakoroljam, de kiderült, hogy ezen az oldalon az az alapfelvetés, hogy angol anyanyelvű vagy, de végülis így mindkét nyelvet tudom gyakorolni. egész jó kis oldal, témakörökre van bontva, tehát egyik leckében a kajákat, a másikban az állatokat, stb. lehet megtanulni és közben bele van építve a nyelvtan is. sikerült eljutni a 4-es szintre, de aztán elfáradtam és azóta nem is csináltam tovább.

miután elvittem Pistinek az ebédet, egy kicsit pihentem, vagyis inkább húztam az időt, pedig takarítás volt betervezve. végül mégiscsak elkezdtem a pakolászást, rendet raktam az íróasztalomon, a konyhában és az étkezőben, aztán a nappalinak is nekifogtam, de mire összeszedtem a sok kacatot, nagyon elfáratam. Pistivel már előbb megegyeztünk, hogy a porszívózást rábízom, mert nem merem bevállalni, az azért elég megterhelő, mert a szőnyeget kb. 20 percig tart kiporszívózni, mert tele van szöszökkel és ebbe mindig eléggé el szoktam fáradni. végül a nappalit is csak félig csináltam meg és utána feladtam. még lehordtam a 4 zsák szemetet, de utána pihennem kellett, mert teljesen beállt a derekam.

Pisti 7-kor hazajött, vacsoráztunk, majd sírtunk egyet közösen ezen: http://www.youtube.com/watch?v=-m2TzUBFJpw a szám is nagyon jó, de főleg a klipp cuki a kis Zentével. :) Pisti is elég szentimentális lett mostanában meg olyan aranyos, amikor elalvás előtt mindig puszit ad meg beszél a hasamhoz, amin egyelőre még nem látszik semmi. nem tudom miért, de mindig fiúként gondolok rá, úgyhogy eléggé várom, hogy kiderüljön a neme. mondjuk mostanában eléggé bejönnek a megérzéseim, de majd meglátjuk. ja és megvan a végleges babakocsi is, persze még megnézzük személyesen is, de valószínű, hogy nem változik már a döntésünk.

vacsi után sütöttünk barackos lepényt gluténmentes lisztből, mert Pisti Nagynénje lisztérzékeny és így legalább mi is hozzájárultunk a mai, azaz szombati nagy családi ebédhez, ami elég jól telt, csak épp kész csoda, hogy senkinek sem tűnt fel az, hogy max. óránként jártam pisilni. mindig van valami móka! :D

délután még beugrottunk a Lidl-be kenyérért meg tejért, aztán mostunk egy adagot, skype-oltunk Anyuval, majd miután Pisti kivette a ruhákat a gépből, elment dolgozni, én meg kiteregettem. már 7-kor elég álmos voltam, de úgy gondoltam, ideje bepötyögni az eheti beszámolót.

vasárnap (8+1) találkoztam a dietetikussal, megbeszéltük a főbb irányelveket, hogy miket nem ehetek (aprómagvas gyümölcsök, barack, görögdinnye) és hogy miket ehetek számolatlanul (paradicsom, retek és hagyma. kár, hogy utóbbi ebbe a felsorolásba került, mert nem bírom megenni, a paradicsomot viszont imádom!) aztán megegyeztünk, hogy vezetem 2-3 napig a kajanaplót, amibe mindent beleírok, amit megeszek és megiszok, jövő szombaton pedig ismét találkozunk.

és már itt is van a 9. hét beszámolója

hétfőn megérkezett a butlers.hu-s csomag és Mama megkérdezte Pistitől, hogy találkoztam-e a dietetikussal. ez eléggé szíven ütött, mert nem gondoltam volna, hogy Marcsi elárul, pedig első ránézésre nagyon úgy nézett ki a dolog! egész nap nem éreztem jól magam, aztán a csomaggal is történt egy kis gikszer, ami miatt fel kell adnunk egy utórendelést is, úgyhogy elég vacak napom volt!

kedden meló után voltam angolon, ahol kiderült, hogy olyan vizsgakövetelmények vannak, amik felérnek egy emeltszintű nyelvvizsga követelményeivel is! ráadásul túl vagyunk már az órák felén, a könyvnek viszont csak harmadánál tartunk, úgyhogy kizárt, hogy mindent át tudjunk venni május végéig! végülis én nem izgatom annyira magam, mert tudom, hogy pályázati pénzből van az egész és emiatt muszáj szinte mindenkinek sikerüljön a vizsga, de akkor is szemétségnek tartom, hogy előre kitalálják, hogy mit követelnek és nem ahhoz igazítják, hogy mit tanultunk és mit nem. Pisti eljött elém és óra után megkérdeztük Marcsitól, hogy mennyit mondott Mamának, de szerencsére megnyugtatott, hogy nem beszélt neki az inzulinrezisztenciáról csak a dietetikusról. mondjuk azt sem értem, hogy minek kellett megemlíteni és gőzöm sincs, hogy hogy fogom kimagyarázni a terhességet és a diétát, de mindegy, még mindig jobb, mint ha azon aggódnának, hogy biztosan meg fogok halni, csak titkoljuk, ugyanis ez a mániájuk, hogy ha valaki lead pár kilót vagy ténylegesen van valami betegsége, akkor az garantáltan halálos, csak épp kíméletből nem mondja el nekik senki az igazságot. paranoia a végtelenediken!

szerdán Pisti Anyukájáéknál ebédeltünk. miután megmásztam a 4 emeletet, kiderült, hogy Judit azt szeretné, ha elmennék elé a vonathoz, úgyhogy épp csak megszusszantam és már indulhattam is el újra. útközben felhívtam egy másik Juditot, méghozzá a varrónőt, aki a menyasszonyi ruhámat is varrta. kb. annyit kellett neki mondjak bemutatkozás után, hogy 2011. augusztus, menyasszonyi ruha és egyből képben volt, tudta, hogy mi rúzsoztuk össze a bolerómat, amit aztán emiatt nem tudtam felvenni. :D az más téma, hogy kb. megsültem volna benne ... megbeszéltük, hogy április 8-án felhívom, egyeztetünk egy 20-a környéki időpontot, hogy megnézze, mit szeretnék és milyen anyag kell hozzá, de csak május elején kezdi el megvarrni, mert addigra valószínűleg lesz már egy kis hasam, aminek még nem lehet tudni, hogy mennyi hely kell. :)

miután Judittal hazabattyogtunk, betermeltem egy nagy tányér borsólevest és kb. 10 palacsintát, aztán a tévé előtt kinyúlva kipihentem az ebéd fáradalmait. :)

csütörtökön Pisti elvitt melóba, mert mentek az Anyujáékkal Pitvarosba a húsboltmennyországba! :D én végigszenvedtem a melót, aztán hazajöttem, ebédeltünk és már mehetettem is angolra. mostanában egyre kevésbbé szeretem. egyrészt szívesebben pihennék itthon meg Pistivel is szívesen töltenék több időt, mert mostanában alig látjuk egymást még úgy is, hogy ő a héten szabadságon volt, másrészt meg unom, hogy állandóan nekem kell figyelnem, hogy a többiek miket mondanak, mert a tanárnő nem javítja ki a hibáikat, viszont nekem be tud szólni, csak az a gond, hogy nem indokoltan teszi ezt. én elfogadom, ha hibázom és kijavítanak, de amikor azt mondja, hogy arra, hogy „nálam” nem használják azt, hogy „at my place”, akkor kiakadok! később direkt megnéztem a sztakin és ezt az egyetlen kifejezést írja rá, semmit „at my house” vagy „at my flat”, ahogy azt a tanárnő állította! na mindegy, ezen nem húzom fel magam újra, mert semmi értelme, árt a szépségemnek. :D

péntek reggel sikerült a buszmegállóban egy tipikus reggeli rosszullétet produkálnom, remek volt! :S szerencsém volt, hogy késett a busz, mint mindig és így még időben össze tudtam kapni magam, hogy eljussak melóba.

ahhoz képest, hogy legszívesebben otthon maradtam volna, nem mentem fölöslegesen, mert az egyik gép megadta magát és ha nem vagyok ott, akkor Főni garantáltan nekiáll egyedül megszerelni, csak én nem hagytam, mert mondtam, hogy én nem nyúlnék hozzá. szerencsére ez hatott és elhívta az egyik cégtől a közgazdász-informatikust (ő nevezi így magát, ami rohadt vicces :D van diplomája, az tény, csak kicsit vicces, hogy ezzel ennyire felvág, mintha olyan hatalmas eredmény lenne manapság lediplomázni!) és a srác rögtön mondta is, hogy az egyetlen szerencsénk, hogy nem raktuk bele a windows telepítő cd-t, mert akkor az összes adattól elbúcsúzhattunk volna!

ez már reggel lezajlott, úgyhogy a nap hátralevő részében csak szenvedtem és számoltam a másodperceket. :D egyik kolléganőm szólt 1-kor, hogy fél 2-kor szeretne elmenni, mert megy fodrászhoz, amire Főni úgy reagált, hogy akkor menjünk mind haza. életmentő volt! felhívtam Pistit, hogy indulhat értem és kb. 20 perc múlva már találkoztunk is a bolt előtt. vettünk pár dolgot, aztán itthon ettem pár falatot. még Pisti el sem indult dolgozni, én már lefeküdtem és aludtam is közel 13 órát. így viszont szombat reggel már fél 6-kor fent voltam és vártam, hogy Pisti hazaérjen.

miután hazaért, reggeliztünk, megnéztük az időmérőt, aztán kimentünk Tornyára tankolni. hazafele bevásároltunk a Lidl-ben, csináltunk spagettit ebédre, majd Pisti aludt, én meg neteztem. elmentem 5-re a Hangulatba, hogy találkozzam a dietetikussal, aki viszont megfeledkezett a találkozóról. felhívtam, ő vasárnapra emlékezett, de végül áttettük szerdára a találkozót, mert még nem volt ideje kiértékelni a kajanaplómat.

ma reggel kicsit tovább aludtam, de 8 körül már reggeliztünk, aztán Pisti nézte a futamot, én meg meggyes-cappuccinos muffint sütöttem. ebédre halrudacskát és fűszeres krumplit készítettünk a sütőben, mert mostanában nem bírom az olajban sült kajákat. finom lett, csak kicsit száraz az olaj hiánya miatt. miután ettünk, megnéztük a Várandósok – az a bizonyos 9 hónap c. filmet, ami tök jó volt. én már láttam egyszer, de most aktuálisabbá vált a téma és jó volt Pistivel megnézni.

ma kezdődött a 10 hét és holnap újra láthatom a kisbabámat. remélem, hogy a doki megengedi, hogy Pisti is megnézze. meg jó lenne képet is kapni róla. majd meglátjuk. :) egyébként egyre jobban parázom a Szatmárra menéstől. biztos örülni fog a család, de garantáltan sok csesztetést is fogunk kapni amiatt, hogy még mindig nem lesz templomi esküvőnk és a gyereket sem szeretnénk megkeresztelni. nehéz meccs lesz, de nem fogjuk megváltoztatni a véleményünket.

2013.03.25. – meló után eljött Pisti elém, ebédeltünk itthon, aztán már mentünk is Békéscsabára a dokihoz. most is várakoznunk kellett kb. fél órát, de most nem izgultam annyira, mint először. bementünk, kiderült, hogy eltüntek az adataim a számítógépből, ezért pár adatot elkért újra, ami alapján meg tud találni az adatbázisban. utána volt megint ultrahang, 28 mm-es volt a baba és megvolt keze-lába. azt mondta a doki, hogy olyan 9-10 hetes lehet, adott papírt a gondozásba vételhez és megbeszéltük, hogy a 12. heti ultrahangra az ultrahang specialistához megyek. amikor már majdnem végzett a vizsgálattal, megkérdeztem, hogy Pisti is megnézheti-e, amire az volt a válasz, hogy természetesen, úgyhogy a büszke Apuka is megcsodálhatta a csöppségünket. :)

miután kijöttünk, rájöttem, hogy baromi éhes vagyok, úgyhogy beültünk a Mekibe. :$ tzatziki mcwrap-et és eperöntetetes, vanilíafagyis túrógombócot ettem. előbbiben minden nagyon finom volt a húst leszámítva, utóbbiból viszont bármikor ennék még, mert isteni finom, mindenkinek csak ajánlani tudom!

utána még voltunk a DM-ben meg a Sparban, aztán jöttünk is haza.

kedden reggel ismertettem az irodában a tényállást. először Főni azt mondta, hogy örül, aztán azt, hogy mégsem örül, de ez az élet rendje. aztán kérdezte, hogy meddig tervezek dolgozni (augusztus végéig) és sopánkodott egy sort, hogy mi lesz velük meg hogy kell valaki, aki 3 hónapig mellettem ül és betanul, de pont nyáron, amikor a vendégmunkások ügyintézése is a nyakunkon van, rémes! egyébként vicces, mert mi anno kb. 3 óra alatt tanultuk meg a számfejtést, amit soha nem csináltunk előtte, most meg kíváncsi leszek erre a felesleges 3 hónapos átadás-átvételi időszakra. sejtésem szerint, úgysem lesz belőle semmi ... ebédidőben foglaltam időpontot az ultrahangra, április 11-ére.

szerdán elmondtuk Pisti szüleinek és Juditnak is, nem nagyon jutottak szóhoz a meglepettségtől és az örömtől, bár úgy tűnt, hogy azért kell nekik egy kis idő, hogy megemésszék a hírt, mert számukra tényleg abszolút újdonság volt, nem mondtuk nekik sem, ahogy szinte senkinek sem, hogy próbálkozunk.

utána találkoztama Hangulatban a dietetikussal, aki azt mondta, hogy elkeserítő az étkezésem és sűrgősen változtatnom kell rajta. megegyeztünk, hogy minden nap eszem valamilyen gyümölcsös és zöldséget és bármiféle csoki vagy ropi fogyasztásával le kell állnom. megígértem, hogy megpróbálom, aztán hazahozott, mert havazott.

csütörtökön nem mentem angolra, mert rengeteg dolgunk volt még itthon a pénteki indulás előtt. becsomagoltunk, linzer tésztát sütöttünk, Pisti összecsomagolt egy csomó dolgot, amit még vinnünk kellett.

pénteken kb. egy órával korábban ébredtünk, mint terveztük, de legalább volt időnk még beszélgetni az ágyban, zuhanyozni, reggelizni, minime-nek szülinapi köszöntő sms—t írni (amiben egyúttal megemlítettem Pocaknautánk létét, amire válaszképpen nagy-nagy örömködést kaptam :), keréknyomást mérni és időben odaértünk a mezőhegyesi állomásra is, hogy felvegyük Andrist, aki előbb beért a busszal, ami kész csoda!

Nagyváradig nem is volt semmi gond az úton, ott viszont jól eltévedtünk az állomást keresve, mert a GPS szerint nem létezett a 114 szám, ezért az utca közepét állítottuk be, arra is gondolva, hogy a városban biztos ki lesz táblázva. hát egy nagy fenét volt kitáblázva! az első állomásjelző táblát akkor találtuk, amikor már az utcát megtaláltuk, addig meg egy csomó egyirányú utcán keringtünk. elég idegesítő volt! de azért csak odataláltunk, majd indulhattunk is tovább Szatmár felé. fél 2 után értünk oda, ebédeltünk halászlevet, aztán nagynéném, Borbála kitalálta, hogy menjünk el vele a szakadó esőben az Oriflame csomagért. útközben egyre-másra találta ki, hogy mit kéne még venni és hova kell még elmenni. a vége az lett, hogy voltunk legalább 5 helyen és legalább 2 órát töltöttünk házon kívül. mire hazaértünk, jól elfáradtunk, úgyhogy Pistivel tévét néztünk, aztán vacsoráztunk, majd alvásra készen még néztük egy ideig a tévét. ez van, hogyha máshoz is igazodni kell a lefekvési idővel.

szombaton elég sokáig aludtunk, reggeliztünk, megcsináltuk a csíkos csokitortát, aminek nem találtunk helyet a hűtőben, ezért egy darabig az erkélyen tartottuk, ahol nem volt elég hideg, majd beraktuk a fagyasztóba, de attól meg kőkemény lett a linzer. eléggé kihozott a sodromból ... a lényeg, hogy végül megettük és mindenkinek ízlett.

Anyuék is megérkeztek délután, ebédeltünk, beszélgettünk egy csomó dologról, aztán estefele elmondtuk nekik, hogy van egy kb. 3 cm-es és kereken 10 hetes hírünk. kellett nekik pár másodperc, amíg leesett a lényeg, de utána mindenki nagyon örült, Mamám még egy villámelőadást is tartott Pistinek arról, hogy a katolikusok milyen szemetek, de a reformátusok mások! ebben az a poén, hogy mindketten katolikusok vagyunk ... :D utána még egy csomót kérdezgettek meg Anyuékkal kicsit el is szaladt a ló, mert már azt tervezgették, hogy a gyerek nyáron már hetekre náluk maradt, de aztán szerencsére Borbála leállította őket, mondván, hogy elsősorban a mi gyerekünk lesz és csak másodsorban az ő unokájuk, szóval bízzák ránk a dolgokat, de segítsenek, ha tudnak abban, amiben mi szeretnénk. mire hétfőn eljöttünk, úgy tűnt, hogy megértették és próbálják elfogadni.

na de előbb a vasárnap. délelőtt elmentünk a temetőbe meg a Kossuth kertbe, aztán ebédeltünk, majd Anyukámék kitalálták, hogy menjünk vendégségbe, de nekünk nem volt kedvünk, úgyhogy egy adag duzzogás után otthonhagytak minket pihenni.

vacsora után megint egy csomó ideig ment a tévé, úgyhogy reggel nehéz volt felkelni. kihagytuk a reggelit, mert korán ebédeltünk, Anyu világbajnok töltöttkáposztájából! sajnos csak kettőt tudtam megenni, pedig annyira finom volt! kaja után összerámoltunk, aztán indulnunk is kellett, hogy még normális időben hazaérjünk. még megálltunk a Kauflandnál venni pár dolgot és utána már tényleg hazafele vettük az irányt. elég gyorsan hazaértünk, lepakoltunk, kicsit megpihentünk, majd átmentünk Pisti szüleihez, mert meghívtak minket ebédelni/vacsorázni. elmeséltük a hétvégét, majd igyekeztünk haza, mert kedden már várt a munka, ami után még angol tesztet is írtunk. egyáltalán nem volt nehéz, én kb. 40 perc alatt végeztem a 8 oldallal. még egy csaj végzett 1 órán belül, a többiek viszont majdnem mind 2,5 órát írtak. a tanárnő azt mondta, addig oldjuk a feladatokat a könyvből és a munkafüzetből, amik eddig kimaradtak, de azok nekem már mind készen voltak, ezért előre oldottam a feadatokat, ami aztán jól is jött, mert így nem kellett itthon házit írjak.

meló után és angol óra előtt voltunk a házidokinknál, neki is elmondtuk a jó hírt és ő is nagyon örült. :) a bejelentésen kívül még azért mentünk hozzá, mert szükségem volt némi infóra a védőnőt illetően, akit aztán szerdán fel is hívtam.  eredetileg úgy volt, hogy egy idősebb védőnénink lesz, de ő azt mondta, hogy a mi utcánk mindkettőjükhöz tartozik, ezért átad a fiatalabbnak, gondolom azért, mert ő rugalmasabb is.

csütörtökön el is mentünk hozzá. egy kicsit várnunk kellett, majd egyszer csak bebiciklizett egy nagyon fiatal csaj, köszönt, hogy helló és bemutatkozott, hogy ő a védőnő! eléggé meglepett a dolog! (később Pisti rákeresett a facebookon és kiderült, hogy 1990-ben született! iszonyat öregnek érzem magam mellette :D, 5 évvel fiatalabb nálam, de már ő is diplomás és dolgozó nő. hova rohan így az idő?) de amúgy nagyon kedves, vidám és lelkes, biztos, hogy nem rendelkezik rengeteg tapasztalattal, de azt mondta, hogy volt már PCOS kismamája és minden rendben ment. én hiszek neki és nem aggódni többet, mint amennyit kötelezőnek és elkerülhetetlennek érzek. :) kitöltötte a kiskönyvemet, adott tájékoztatókat, Pistinek Apa-könyvet, amiben a világ legcukibb rajzai vannak, megmérte a súlyomat és a vérnyomásomat (utóbbi kicsit magas lett), megbeszéltük, hogy Békéscsabára megyek vérvételre és ő szerzi be a beutalókat is, amik keddre lesznek meg.

pénteken hulla fáradt voltam, azt hittem, hogy sosem érek haza! ettől a folyamatos borús, esős időtől teljesen bedepiztem, úgyhogy hazafele bementem a virágboltba, ahonnan 3 gyönyörű, vidám színű gerberával jöttem haza. semmi másra nem vágytam, mint egy jó alvásra, de mire elszenderedtem volna, elkezdett korogni a hasam, úgyhogy kelhettem fel ebédet melegíteni és kajálni. evés után nagyjából magamhoz tértem, úgyhogy kibírtam ébren, amíg Pisti hazajött, addig beszéltem Anyuékkal skype-on, neteztem meg egyéb ilyen abszolút fontos dolgot műveltem. :D

bármilyen fáradt is voltam, szombaton korábban keltem, mint kellett volna. igyekeztem csendben készülődni, ami addig sikerült is, amíg bele nem ejtettem a kanalat a mosogatóba. :$ 8-kor kislisszoltam, mert negyed 9-re volt időpontom a fodrászhoz, Magdihoz. kb. fél óra alatt megmosta, levágta, megszárította és kivasalta a hajam, mindösszesen 1.500.- forintért és még dumáltunk is egy jót. van egy lassan 1 éves kisfia, úgyhogy róla mesélt egy csomót, meg a csabai kórházról, mert ő is ott szült, szóval tényleg igazán feltöltött a nála töltött idő és még a frizurám is szép lett, ami aztán vasárnap tovább szépült, mert Judit beszínezte.

ja a szombatról még annyit, hogy voltunk Aradon tankolni meg bevásárolni, itthon ebédeltünk finom pisztrángot sültkrumplival (mindkettő olaj vagy egyéb zsiradék nélkül készült), a délutánt pedig azzal töltöttem, hogy megírtam szerdától szombatig a kajanaplómat. elég elkeserítő látványt nyújtott! kiderült, hogy bár alig eszem és szinte mindig éhes vagyok, az 1800 kalóriát szinte minden nap bevittem, sőt, egyik nap, amikor rendesen vacsoráztam, túl is léptem a limitet. a szénhidrátot nagyjából sikerült tartani, de aznap, amikor a kalóriamennyiség elszállt, a cukor is túl sok volt, ami egyáltalán nem jó. remélem, hogy a dietetikus segít még pár ötlettel, mert én tényleg igyekszem, nem nassolok, több zöldséget és gyümölcsöt eszem, de még így is túl sok. közben meg éhes vagyok és fogyok. tudom, hogy van miből, önmagában nem is a kilóimat sajnálom, csak így a 12. héten már kb. 2 kilót magamra kellett volna szedjek, nem leadni 3,5-et. vasárnap reggel átküldtem a naplót, remélem, hogy sikerül a héten átnézze és akkor hét vége fele találkozhatunk. Mezőhegyesen ebédeltünk, Pisti Anyukája csinált a kedvünkért isteni káposztás tésztát, amit imádok és már évek óta nem ettem egy jót, mert igaz, hogy mi is próbálkoztunk vele, de soha nem sikerült finomra. most viszont megettem 3 tányérral és nagyon jól esett!

csak estefele jöttünk haza, mert rajtam és Juditon kívül mindenki szundikált, mi meg hajfestés után Így jártam anyátokkal-t néztünk, 5 részt egymás után. :)

ma pedig már ismét hétfő van és nem volt túl jó napom. reggel bérletet vettem, aztán tapostam a mókuskereket az irodában (az a pár perc volt jó, amíg megírtam Ildinek gtalkon a „gólyahírt” :), miközben Pisti itthon szívott a lakás és a lépcsőház takarításával. :S utána eljött értem és szívtunk közösen a papír-írószeresben, mert majdnem egy fél órába telt, amire kaptunk egy képeslapot az eladótól, majd folytattuk a szívást a postán, mert ott is minden olyan nehézkesen ment (feladtunk egy happolt könyvet meg egy csomagot). a délután sem volt az igazi, de a vége egész tűrhető lett. az ebéd viszont finom volt (tepsiskrumpli), csak alig bírtam enni belőle. ilyen az én formám! :)

miután Pisti elment dolgozni, skype-oltam Húgommal, megnéztem a legeslegutolsó Szívek szállodája részt, bepötyögtem az elmúlt 2 hét eseményeit, most pedig elhúzok zuhanyozni és aludni.

már csak 3-at kell aludni és újra láthatjuk a babánkat, csak előtte még lecsapolnak tőlem egy csomó vért. végülis legalább tavaly nem hiába edzettem az egyszerre 5 kémcsőnyi vérrel. :D viszont ez azt is jelenti, hogy valószínűleg szombaton már ti is olvashatjátok ezt a nagyregényt, ami jelen állapotában egy 10 oldalas word dokumentum, 8-as betűmérettel írva. hát nem irigyellek titeket! :$

kedden meló után voltunk a házidokinál, aki megcsinálta a belgyógyászati vizsgálatot, azaz vérnyomást mért és csinált egy EKG-t. mondta, hogy korán jöttem egy kicsit, de az EKG-t majd megismételjük a 38. hét környékén.

utána itthon ebédeltünk, aztán elsétáltunk a védőnőhöz, aki megörvendeztetett egy csomó beutalóval és eszébe jutott, hogy lehet gikszer abból, hogy ultrahang előtt megyünk a kombinált teszt vérvételére. ezzel kellően be is paráztatott, úgyhogy elég stresszesen teltek a napjaim máig, azaz csütörtökig. ez után elmentem angol órára, ahol kiderült, hogy 95,5%-os lett a tesztem, majd óra után még páran beszélgettünk, 2 ovónéni meg még egy csaj, akinek a kisfia most beszoktatós a bölcsiben. panaszkodott arra, hogy a bölcsiben túl nagyok az elvárások, de leginkább azon volt kiakadva, hogy júniustól felújítják az egyik ovit és ezért a bölcsibe is kerül néhány hónapra egy csoport, így viszont a kicsit nem fognak tudni aludni, mert áthallatszik a zaj a nagyobbaktól, stb. mondtam, hogy az ovisokat is tenni kell valahova és sajnos nincs egy extra épület ilyen esetekre. erre a fejemhez vágta, hogy még nincs gyerekem, szóval ne mondjam meg, hogy mit kéne gondolnia, mert én is másképp fogom gondolni, ha a sajátomról lesz szó. szerintem meg nem! mit szólna hozzá, ha mondjuk a bölcsit újítanák fel és sem ő, sem a férje nem tudna otthon maradni a gyerekkel, viszont semmilyen intézményben nem csinálnának nekik helyet. akkor azon lenne felháborodva, nem? ja és azért is bunkóság ilyet mondani, hogy azért gondolom ezt, mert még nincs gyerekem, mert mi van, ha szeretnék, csak mégsincs? néhány hónapja ezzel nagyon a lelkembe gázolt volna, így meg csak elnézően mosolyogtam rajta.

szerdán nagyon rossz volt az irodában, mindenki ideges volt és ez rám is átragadt, plusz a fizetésünk is hónapról hónapra kevesebb lesz, ami szintén nem jön jókor. és az is kiderült, hogy valószínűleg vendégmunkások sem jönnek idén, szóval nyáron sem számíthatunk több pénzre. emellett még Pisti is szólt, hogy van egy adag tartozásunk a lakbérrel is, szóval na, kellemetlen kissé az anyagi helyzetünk, de minden meg fog oldódni, ahogy eddig is.

ma reggel 6-kor kellett volna keljünk, de én már fél 5-kor felébredtem és nem tudtam többet visszaaludni. mire elindultunk, már nagyon éhes voltam, de innom sem volt szabad, nemhogy ennem. 8-ra ott voltunk a kórháznál, megkérdeztük, hogy hol a labor és odamentünk. beléptünk a váróba és rengetegen voltak ott! kellett sorszámot húzni, az enyém volt az 59-es. azt hittem, helyben elájulok! kb. 10 perc után kijött egy hölgy a beutalókért, majd soron kívül bemehettem csak azért, hogy közöljék, nem ide kellett volna jönnünk, hanem a védőnői szolgálathoz, ami 10 percnyi sétára volt a kórháztól. odaértünk, de ott is fejetlenség volt, főleg azért nem tudtunk semmit, mert először jártunk ott. legalább 9 óra volt, mire előkerült a vérvevős néni és én voltam a 3. kismama a sorban. levett 6 kémcső vért (az 5. után úgy éreztem, hogy el fogok ájulni, de most tényleg! mondjuk aztán elmaradt :) és csak az mentett meg az ájulástól, hogy hallgattam egy baba szívhangját, akinek az anyukája CTG-n volt. vérvétel után jött a beutalóim kibogozása meg egy kisebb huzavona amiatt, hogy még nem voltam az ultrahangon, de végül megengedték, hogy holnap reggel telefonon mondjam be az eredményeket. az ég áldja a rugalmas és rendes egészségügyiseket! :)

utána be kellett ott is menni a védőnőhöz, sőt, még a dokihoz is, mert neki is pecsételnie kellett a kiskönyve. ez után végre szerezhettünk kaját, mert már szédültem az éhségtől, majd volt még 6 óránk, amit el kellett ütnünk valamivel az ultrahangig. :D voltunk autót nézni a kereskedésben, de már nem volt ott az, amit meg szerettünk volna nézni. utána szétnéztünk a Brendonban babakocsi meg kiságy ügyben, voltunk a Müllerben, meg utána a Centerben egy csomó boltban, mert nagyon ráértünk. ettünk a szultánkenyeresnél, beszereztük, amikkel Judit megbízott minket, üldögéltünk padokon, aztán csak eljött a háromnegyed 4 és akkor elindultunk az ultrahangos dokihoz.

elég könnyen odataláltunk, csak a parkolás volt bonyolúlt, de megoldottuk. várnunk kellett egy fél órányit, közben megérkeztek Pisti kollégájáék is, úgyhogy egész jól elcsevegtünk, amíg sorrakerültünk. ezután következett a nagy találkozás a Nikkelbolhával, aki trambulinnak használja a méhem falát. :D hallottuk a szívhangját, a doki mindent lemért, 6,1 cm fejtől farig és a tarkóredő valamint az orrcsont hossza is tökéletes, bőven határértéken belül vannak. ja és azt is sikerült megállapítani, hogy 12 hét plusz 3 napos, szóval észrevétlenül átkúsztunk a második trimeszterbe! annyira cuki volt, az elején a hátán feküdt, aztán az oldalára fordult, pont úgy, hogy mindent le lehessen mérni, viszont amikor vége lett a kötelező programnak, el kezdte produkálni magát! a hátán fekve nagyokat ugrott, tényleg, mint egy trambulinon, mozgatta az ujjait, láttuk mind a 4 végtagját, viszont szemérmes volt, mert max csak hátulról mutatta a popsiját. hihetetlen élmény volt! és természetesen nagyon várom, hogy majd újra lássuk, de addig van még néhány hét!

most viszont ideje, hogy ti is elolvashassátok életem leghosszabb bejegyzését! előre is köszönöm a türelmet és azt a rengeteg időt, amit az olvasásra szántatok! :)