egy hét Anyuval

múlt héten kedden este bementünk Békéscsabára a vasútállomásra Anyu elé, aki azért jött, hogy egy héten keresztül jól kiunokázza magát. arrafele menet Balázs sokat nézelődött, aztán amikor már szinte ott voltunk, akkor elaludt, de amint megállt az autó, egyből fel is ébredt. kb 20 perccel később már indultunk is haza, de ahelyett, hogy tovább aludt volna, rengeteget sírt és próbált volna kiszabadulni a bundazsákból, ami nem csak a mozgásban korlátozta, de még melege is volt benne. szinte itthon voltunk már, mire valahogy elcsendesedett és ismét elszundított. amíg melegedett az étkező, Anyu babázott egy sort, aztán Balázs fürdött, evett és már mehetett is aludni. mi megettük a már délelőtt előkészített lasagne-t, aztán eldöltünk aludni, mert mindannyian fáradtak voltunk.

szerdán délelőtt voltunk bevásárolni meg a postán, mert érkezett Balázsnak csomagja (voltak benne partedlik, nadrágok, body-k, egy csőrös üveg és csörgő) egy kedves ismerősünktől, aztán sütöttem márványos, meggyes piskótát, amivel délután átugortunk Mezőhegyesre és megleptük Anyósomékat. hazafele vettünk túrót, amiből másnap Anyuval túrógombócot készítettünk.

Balázs és Nagyszüleinek 3/5-e :)

még szintén szerdán történt, hogy kaptam ebay hírlevelet, amiben azt írták, hogy egy csomó telefon kiegészítő van akciósan, ingyenes kiszállítással, ezért az estét azzal töltöttem, hogy védőt kerestem a telefonomhoz és végül egy nagyon cuki pandásra esett a választásom. még megnéztük az On the spot-ot is, aztán aludni mentünk.

csütörtökön Pisti dolgozott. mi Anyuval elkészítettük a túrógombócot és sütöttünk állatos kekszet is. nagyon sokat vadásztam egy ilyen receptet, mert már nagyon szerettem volna kipróbálni a kb 2 éve vett kiszúróformáimat. Balázs elég sokat aludt a délelőtt folyamán, emiatt volt időnk ennyi mindenre.

miután felkelt és evett, elindultunk sétálni. vittünk Pistinek ebédet (hallevest és gombócot), voltunk a Lidl-ben, ahol Anyu felvásároltatta velem a fél boltot (persze megtehette, mert ő fizetett), amit aztán nekem kellett hazacipelnem. valamikor még délelőtt hívtak Mamáék, hogy megkérdezzék, hogy Balázs milyen kolbászt szeretne (csípőset vagy sem) és ha már beszéltünk, megígértem, hogy délután elsétálunk arra. miután hazahurcoltam a rengeteg cuccot, amit vettünk, elindultunk hozzájuk, viszont addigra Balázs felébredt és elunta a babakocsiban levést, ezért kénytelen voltam kivenni és ölben vinni, mert nem akartam, hogy végigordítsa a kb negyed órás utat. persze ezt nem mindig tehetem meg, hiszen nem tudom őt is vinni és a babakocsit is tolni, de így, hogy Anyu is velünk volt, kivételt tehettem. viszont ez annyira megtetszett a fiatalúrnak, hogy miután Mamáéknál kicukiskodta magát és elindultunk hazafele, megint csak ölben jött hazáig, mert a babakocsiban csak sírni volt hajlandó. (ezt később még vasárnap is megismételte. tényleg magammal kell vigyem ezentúl a hordozót is, csak eddig mindig elfelejtettem)

Balázs a kolbászhúsban :D

másnap aztán eljött a Valentin nap, amire rengeteg, nem Valentin napos programunk volt szervezve (1-kor vártak minket a MÁK-nál, hogy Start számlát nyissunk Balázsnak, a Brendonban félre volt nekünk téve estig egy babakocsi, amit el kellett volna hozni és vennünk kellett volna még egy csomó dolgot rengeteg helyen, plusz be volt tervezve egy pizzázás a Stones-ban, ahova már egyszer nem jutottunk el). azért délelőtt még hajat mostam, hogy embernek nézzek ki, ha már elhagyom a várost és 11-kor elindultunk Pistivel kettesben Békéscsabára. kb félúton jártunk, amikor az autó elkezdett nem menni, úgyhogy lemondtunk a terveinkről és elindultunk hazafele, viszont kb. 5 km után leállt a motor és le kellett toljuk az autót az útról. én közben Anyuval skype-on tartottam a kapcsolatot, úgyhogy gyorsan meg is írtam neki, hogy lerobbantunk és majd jelentkezek, ha megtudok valamit. természetesen, rá jellemző módon, azon kezdett aggódni, hogy mi lesz a MÁK-os időpontunkkal, engem személy szerint a babakocsi jobban izgatott, de igazából csak az lett volna a fontos, hogy minél előbb hazajussunk. Pisti felhívta az Apuját, hogy szerezzen valakit, aki be tud minket vontatni Orosházára a szervízbe, de végül nem talált senkit, így eljött ő értünk. mi addigra már eléggé fáztunk és egyedül csak azért voltunk hálásak, hogy Balázs nem volt velünk és volt bőven kaja, amit Anyu tudott neki adni. Apósom végül elég sokára, de legalább megérkezett, én átültem a Mercibe és bevontatott minket a szerelőhöz. Pisti ott maradt, mi pedig elrohantunk a Tesco-ba, hogy legalább a vásárolnivaló egy részét letudjam, plusz hogy szerezzek némi enni- és innivalót, mert nem volt nálunk semmi. még a DM-be is elugrottunk, mert volt pár akciós kuponom, ami hamarosan lejár és venni kellett Balázsnak új cumit meg pelenkát. itt meg is történt a nap egyetlen pozitív eseménye, ugyanis 3000 forintonként adnak egy sorsjegyet és a 2 nemnyerős után a harmadikkal nyertem egy negyed kilós hiper-szuper bió tönköly tésztát. :D

mire visszaértünk, a szerelő üzemanagyag szűrőt cserélt a Golf-ban és kiderítette, hogy a pár napja, másik szerelő által kicserélt AC pumpa nem jó megint. a mostani elkezdte szidni az előzőt, hogy miért nem cserélt egyúttal szűrőt is, mert most amiatt van az egész baj, csakhogy áprilisban, amikor elvittük átnézetni és szűrőket cseréltetni az autót, akkor ők is elmulasztották ezt, szóval igazából az ő saruk az egész. :S

ezután hazajöttünk és az itteni szerelőnél hagytuk az autót, hogy szerelje ki az alkatrészt, amit aztán visszaküldtünk az eladójának, aztán majd kiderül, hogy visszakapjuk-e az árát vagy sem. később Pisti rendelt másikat máshonnan, úgyhogy készen van az autó és nagyon reméljük, hogy menni is fog, mert nagyon rossz lenne Balázzsal valahol úton maradni. Pisti hazavitte az Apuját és nálunk maradt a Merci kölcsönbe. én már alig vártam, hogy a lakásban legyek, mert szerettem volna megölelgetni Balázst, aki épp aludt, amikor hazaértem, így ez még váratott kicsit magára. Anyu mesélte, hogy jól viselkedett, csak valószínűleg hiányolt kicsit minket. Pistivel megbeszéltük, hogy soha többet nem készülünk a Stones-ba pizzázni és jövőre mi is ünnepeljük a Valentin napot, mert mióta szabotáljuk, mindig történik valami rossz rajta (az első közös Valentin napunkon volt Pisti balesete).

másnap ismét Mezőhegyes felé vettük az irányt, mert meg voltunk hívva ebédelni. Balázs élvezte, hogy egyszerre 2 nagymama is körülrajongja, ezért az alvást nem vitte túlzásba, de ezt leszámítva, egészen jól telt a nap.

vasárnap voltunk Marcsinál, mert sütöttem neki gluténmentes, barackos sütit, mivel elég sokat segít nekünk, mindig beugrik pár ruhával Balázsnak és ha Pisti nincs itthon, akkor általában itt marad, amíg haza nem ér és láthatólag ő is rajong Balázsért. ha már ott voltunk, kaptunk finom kaját, majd hazafele még beugrottunk a Lidl-be, ahol később még Pistivel is megfordultunk.

hétfőn megint hármasban voltunk Balázzsal és Anyuval. ebédre kínait készítettünk, amiből vittünk Pistinek is, majd délután megsütöttük másnapra a baconbe tekert mini-stefániákat, a muffinformában (azóta is próbálom kisikálni a maradványait :(). a konyhai ténykedések között Mamám is szóba került. biztos a blogban is említettem, hogy szeptemberben mennyire kiakasztott azzal, hogy ha a gyerekünk beteg lesz, majd soron kívül megkeresztelik, ha már mi nem vagyunk hajlandóak a templomi esküvőre és Balázs megkereszteltetésére. hát ennek a sztorinak most került folytatása is. Anyu volt januárban Szatmáron és mesélte Mamámnak, hogy voltak nálunk karácsonyozni, amire az volt a reakció, hogy hát miért, a pogányok is ünneplik a Karácsonyt? nem értem, hogy miért kell így viselkedni? értem én, hogy ő idős meg minden, de azért elfogadhatná a mi álláspontunkat is, hogy nem kérünk se az egyházból, se a papokból, de attól még nyugodtan megünnepelhetjük a Karácsonyt, mert számunkra az a szeretetről és a családról szól, a többi körítés engem személy szerint nem igazán érdekel. na és akkor ezek után úgy néz ki, hogy április elején-közepén elmegyünk néhány napra Szatmárra. leginkább úgy tekintek rá, mint a hollandiai utazás főpróbájára, a többitől viszont kissé borsódzik a hátam. már előre sajnálom, hogy Mamám megint be fog szólni, belőlem meg elő fog törni az anyaoroszlán és sajnos meg fogom mondani, hogy soha nem lesz se templomi esküvőnk, se Balázsnak keresztelője. eddig mindig próbáltam megkímélni magunkat ettől, ezért azt mondtam, hogy majd meglátjuk, még gondolkozunk rajta, stb., de úgy érzem, ideje ezt a témát egyszer s mindenkorra lezárni. egyébként sem vagyok hajlandó egy olyan istennel foglalkozni, aki, Mamám szerint, képes bosszút állni egy ártatlan gyereken a szülei "bűnei" miatt.

játszanak <3

másnap aztán hajnalban keltünk (pontosan 4-kor), mert Pisti vitte Anyut Békéscsabára, hogy vonattal Ferihegyre menjen, ahonnan hazarepült. a kedd emiatt elég kómásan telt, de az ebéd finom volt és a pihenésen kívül más tennivalónk nem igazán volt.

ezek voltak az események, most pedig jöjjön a többi zanzásítva. nekem meglepően jó volt, hogy itt volt az Anyukám. nem mondhatom, hogy kimondottan pihentem volna, de volt időm olyan dolgokra is, amikre máskor nem futja, például a keksz sütés volt ilyen. Balázsnak is jó volt, mert Anyu körülrajongta, rengeteget foglalkozott vele és közben Balázs begyakorolta a hasról hátra fordulást, valamint rájött, hogy hason is remekül el lehet lenni a játszószőnyegen (előtte nem sokkal még sírt,  ha hasrafordítottam rajta). természetesen tudom, hogy leginkább csak véletlen egybeesésről van szó, de mégis erre az időszakra tehető. mostanában kevesebbet sír, minimálisra csökkent a hasfájása és kezd egész jól menni neki a kanálból almapép evés, már amikor van hozzá kedve és nem inkább a kezét eszi, mint például ma is tette. valamelyik este belepisilt a fürdővízbe és miután látta, hogy egyikünk sem szól semmit az esetre, csak vigyorgunk rajta, gurgulázó nevetésbe kezdett. :D mostanában többet nevet, még az is előfordul, hogy spontánul, anélkül, hogy valaki szórakoztatná, de az is nevetésre fakasztja, ha a tükörben hol felbukkanunk, hogy eltününk belőle, de ezt a mókát sajnos csak Anyósoméknál lehet gyakorolni. Balázs újabban nagyon cserfes és mosolygós, de van, amikor veszekedni támad kedve, mint ahogy tegnap este is tette. bármit csináltam vagy mondtam, úgy reagált, mintha egy olasz családban nevelődne és kiabált velem. persze nehéz nem nevetni rajta, csak közben meg úgy érzem, hogy túl korán kezdi a kamaszodást. :D

mióta Anyu elment, kicsit nehezen rázódok vissza a régi kerékvágásba, szerencsére szerdán még Pisti itthon volt, a tegnap meglepően jól telt, de a mai nap valahogy nem az igazi. Balázs is nyűgösebb a mostanában megszokottnál és újabb negatív rekordot döntött az evési hajlandósága. néha úgy érzem, hogy semmi eredménye a próbálkozásaimnak, hogy a lehető legtöbb anyatejet kapja, hiszen Balázsnak mindegy, hogy mit kap, csak gyorsan jöjjön és töltse a pocakot. talán ha nem minden irányból az anyatej fontosságát sulykolnák, már feladtam volna, így pedig még próbálkozom, aztán lesz, ami lesz. jobb pillanataimban azzal nyugtatom magam, hogy vannak gyerekek, akik kezdettől fogva csak tápszert kapnak, Balázs pedig lassan 4 hónapos és az étkezései nagy részét az anyatej teszi ki. szerencsére a kezdeti orrhuzogatás után a dokinéni és a védőnéni is megértőnek bizonyult, úgyhogy legalább felőlük nincs plusz nyomás. Anyukám se problémázott igazából rajta, hiszen belátta, hogy az a lényeg, hogy jóllakjon valamivel. Pisti Anyukája is teljesen megértő, mondjuk meg is lepődtem volna, ha nem így lett volna. ő általában nyitott és elfogadó, ami nagyon jó dolog. :)

délután vittünk Pistinek ebédet, így a kolléganője, Tündi is eltölthetett Balázzsal egy kis időt, aki azzal hálálta meg az extra figyelmet, hogy csomót dumált és mosolygott. biztos nagyon elfáradt a cukiskodásban, mert mióta hazajöttünk egészen eddig aludt, most viszont felébredt, így kénytelen vagyok befejezettnek nyilvánítani a bejegyzésem, de még kilövés előtt kaptok néhány új képet. :)

ébredés után

nagy erőkkel csodálkozik, hogy hogy került a hátára ...

... aztán így örül neki :)

vegetáriánus már biztosan nem lesz :D

nem kap enni, így "kénytelen" a kezét majszolni

tud komolyan is nézni

kúszik

elaludt a játszószőnyegen

kis tengerész

Balázs és a fóka, amit Anyutól kapott :)

P.S.: nem hittem volna, hogy Balázzsal együtt hallgatni a Valahol Európában-t nehezebb lehet, mint hormongőzős terhesként. :$