első szorgos, dolgos hét

túl vagyunk az első melóval tarkított héten, ezért gondoltam, hogy gyorsan beszámolok róla.

hétfőn 6-kor keltem, szóltam Pistinek, hogy menjen be Balázs mellé, de már nem sokat aludtak, mire indulnom kellett, Balázs is ébren volt. siettem, mert még bérletet is kellett vegyek, mert ugyan próbálkoztam 2-án is, de akkor nem jártam sikerrel, mivel, mint később megtudtam, munkaszüneti nap volt. 8-ra be is értem és maradtam háromnegyed 2-ig. meglepően jól telt, főni egészen kedves volt és igazán hálásnak tűnik, amiért számíthatott rám. viszonylag gyorsan eltelt a munkaidő és már jöhettem is haza. a buszról felhívtam a védőnőt, hogy kiderítsem, mehetünk-e szerdán oltásra. kiderült, hogy igen, így már biztossá vált, hogy szerdán nem megyek dolgozni. hazaérve megetettem Balázst, aztán mi is ebédeltünk és Pisti lassan már mehetett is dolgozni.

kedden Balázs felkelt velem egyszerre, felöltöztem, aztán megkapta a tejitalát, reggelizett velem is, majd hazaért Pisti és mehetettem megint a buszhoz. ez a nap is viszonylag gyorsan eltelt, minden különösebb izgalom nélkül. miután hazaértünk, ebédeltünk, majd bementünk Orosházára, mert Balázsnak venni kellett kaját meg pelenkát és még egy csomó minden egyébre is szükségünk volt. miután megjártuk a gyógyszertárat, DM-et és Tesco-t, Mezőhegyes felé vettük az irányt, hogy otthagyjuk Anyóséknál Balázs összekészített cuccait, hogy minden kéznél legyen azokon a napokon, amikor a Mamája és Judit vigyáz rá.

szerdán fél 7-ig aludtunk, aztán reggeliztünk, voltunk postán, boltban és netet fizetni. nagyon reméltem, hogy Balázs elalszik a babakocsiban, természetesen most nem élt ezzel a lehetőséggel. hazajöttünk, evett, aztán nem fektettem le, mert 3/4 12-re vártuk Marcsit, hogy kivigyen minket a házidokinkhoz. mi voltunk az elsők, de még így is várnunk kellett. addig Balázsnak nagyon jó kedve volt, mindenkire mosolygott meg rengeteget dumált, a kisebb babákat meg is akarta símogatni. aztán amint bementünk, el is múlt a jókedve, már a vetkőztetésnél sírni kezdett és azzal a lendülettel végig is sírta az egész rendelőben töltött időt. mindenért csatát vívtunk, a vetkőzésért, a mérlegelésért (talán 10,48 kg, de nem lehetünk benne egészen biztosak, mert a mérleg 4 kilótól 15 kilóig mindent mutatott, ezen a 10,48-on egy másodperccel tovább időzött, mint a többin), a tüdőhallgatásért, a torokbanézésért és még ezután jött a legrosszabb, az oltás. a védőnő fogta magához, Marcsi fogta a lábait, nekem csak a kezeit kellett fognom, hogy engem lásson. viszonylag gyorsan megkapta a szurit, aztán betakartuk egy textilpelussal és ki is vittem a rendelőből. a váróban gyorsan megnyugodott, csak az öltözésnél nem akart együttműködni, mert egy picurka babával szeretett volna közelebbről megismerkedni. az autóban már nagyon vidám volt. miután hazaértünk, ivott egy nagy adag teát és aludt 2 órát.

szuri utáni szundikálós

este aztán nagyon rosszcsont volt, elkarmolta a kulcscsontomon lévő anyajegyet, később pedig homlokon karmolt, meg napközben is nem egyszer meghúzta a hajam. sajnos most, hogy dolgozom (az ő szempontjából mindegy, hogy csak hónap végéig (igen, a 3 hétből egy hónap lett, sőt, ha beadom a derekam, de nem tettem, akkor még több is lehetett volna belőle)), eléggé elvadult, minden tiltásra sokkal agresszívebben reagál meg úgy egyébként is többet karmol, rúg, fejel. remélem, hogy februártól visszatérünk a rendes kerékvágásba és megint jobb kisfiú lesz.

szintén szerdán volt, hogy Anyuék lefoglalták márcus 13-14-15-re a szállást Pécsen, úgyhogy ha esetleg valaki szeretne velünk találkozni, meg lesz rá a lehetőség. mondjuk leginkább családi program lesz Apu 55. szülinapjánank tiszteletére és azért Pécsen, hogy Kinga is ott tudjon lenni, de egy szabad délutánunk biztosan lesz. :) jó lesz, én már nagyon várom!

csütörtökön aztán következett a következő kaland, ugyanis együtt buszoztunk. menet közben jutott eszembe, hogy nem vettem magamnak uzsit, úgyhogy beugrottunk a pékségbe, de még így is elég korán kiértünk a buszmegállóba. mivel kocsival nehéz feljutni a buszra, ezért nem babakocsizunk, overálban nem fér a hordozóba, így csak az a megoldás maradt, hogy kézben viszem. nem hosszú az út, de Balázs elég nehéz, ezért a hónap végére már egyenes derékkal is meg fogom tudni vakarni a bokám, de minimum a térdem. :D a buszvárással és az utazással nem is volt semmi gond, csak a megérkezéssel. igaz, hogy szólt a sofőr, hogy vigyázzunk, mert csúszik (mondjuk, esetleg, megállhatott volna ott is, ahol kell és ott nem lett volna jeges), de amint leszálltunk és léptem kettőt, már térden is voltam. szerencsére Balázs még csak meg sem mozdult, csak az én térdemen lett lyukas a vadiúj farmer, cicanaci és harisnya, valamint a térdem, de eshettünk volna sokkal rosszabbul is. a sofőr meg még csak oda sem jött (amiért aztán nem is sajnálom, hogy Anyósom panaszt tett rá az összes felettesénél!)! én megvártam Anyósomat és Juditot, addig nem is mozdultam. ők elvették Balázst, aztán én is felálltam. a nagy izgalomban aztán nem jöttünk rá, hogy Balázs azért sír, mert fázik a keze, így hatalmas lelkifurkával mentem be az irodába. sok volt a munka, úgyhogy gyorsan eltelt az idő 1-ig. felmentem Balázsért a 4. emeletre, aztán nem sokkal később már indulhattunk is a buszhoz. Anyósom kölcsönkérte az egyik szomszédtól az unoka babakocsiját, így legalább ott nem kell cipelni Balázst a buszmegállóig. a buszon megint nagyon ügyesen ült, miután hazaértünk, mindketten ebédeltünk, aztán a délután már gyorsan eltelt és lehetett fürdetni meg aludni.

buszra várakozós

nagyfiúsan hazabuszozós

pénteken itthon megint minden rendben ment, csak az utcára kilépve láttam, hogy csillog az aszfalt, szóval csúszkálhattunk a buszmegállóig. korán kiértünk, de most Balázsnak nem volt kedve üldögélni, ezért minden szembejövő autóról elmondtam, hogy milyen márkájú. azért kezdtem el, mert rámutatott az autókra. a megérkezést aztán mindenféle incidens nélkül vészeltük át. bekötöttem a kölcsönbabakocsiba, majd ők elindultak hármasban boltba, én meg dolgozni. megint gyorsan eltelt a munkaidő, aztán nemsokkal később Pisti is végzett az öregeknél. kaptunk finom ebédet, majd hazajöttünk.

tegnap délelőtt kicsit megcsúsztunk a dolgainkkal, így egyedül mentem a zuhogó esőben boltba meg postára, aztán ebédre pizzát rendeltünk. Balázs megint nagyon vadóc módra viselkedett, belekapott Pisti szemébe és később sem igazán akart jobban viselkedni. :( este Pisti ment dolgozni, én még egy jót dumáltam Anyuval telefonon, aztán megfürdettem, vacsoráztattam és lefektettem Balázst. úgy alakult, hogy egyúttal én is lefeküdtem, amit jól is tettem, mert 1 és 3 között nem aludtam semmit, ugyanis Balázs állandóan költözött, kereste a helyét és engem is folyton le akart lökni az ágyról. végül csak megtalálta a helyét, de még többször felébresztett reggelig. azt nem tudom, hogy ő is ébren volt-e, mert direkt nem kapcsoltam fel az éjjelilámpát, nehogy tovább rontsak vele a helyzeten.

reggel Pisti fáradtan ért haza, reggeliztünk, aztán Balázzsal elmentem boltba. végigjártuk szinte az összeset ananászkonzervet keresve, mert ananászos, kukoricás, csirkés rizst terveztem ebédre. amíg nem voltunk itthon, Pisti felszerelte Balázs szuper autós fogasát a háló ajtajára, hogy legyen hova felakasztani a kabátjait meg az overálját. Balázs 11-kor nem volt hajlandó elaludni, ezért hagytuk Pistit pihenni, mi pedig együtt főztünk. pontosabban én főztem, Balázs pedig azzal járult hozzá, hogy nyugodtan elvolt a hintában. mire készen lett az ebéd és kidumáltam magam Kingával telefonon, Balázs is elaludt. lefektettem, aztán nekiálltam blogolni. miután felkelt, Pistit is felébresztettük, ebédeltünk, közben Balázsnak pároltam zöldséget, amit a mi kajánkból kivett csirkével tálaltam neki. az volt a terv, hogy villával etetem, de végül belemászott a tányérba, beletömött egy csomót a szájába, amitől majdnem megfulladt, csakhogy nehogy eseménytelenül teljen a hétvége. Pisti kirázta belőle, aztán már csak kézzel etettem és kérleltem, hogy próbáljon meg nyelés előtt rágni is. most a fiúk autót szerelnek, én meg lassan a pötyögés végére érek.

holnap pedig ismét kezdődik egy melós hét.