Borsosék Budapesten

már egy hete itthon vagyunk, úgyhogy végre megírom a bejegyzést is a nagy 2015-ös nyaralásunkról. :D

pénteken szokásosan korán keltünk, reggeliztünk, átpakoltam még 3x a bőröndöt, hogy végre le lehessen zárni, aztán elslattyogtam lottót venni Anyunak, majd értünk jött Marcsi és kivitt minket az állomásra. túl korán értünk ki, ezért Balázsnak volt lehetősége egy csomót bohóckodni az állomás lépcsőjén. Kétegyházáig csak annyi izgalom volt, hogy berepült a vagonba valami hatalmas darázs-szerű, hatalmas, 5 centis testtel és nagy szárnyakkal. brrr! Kétegyházán kb 10 percet kellett várni és már jött is a vonat, ami a Keletibe vitt minket. egész kellemes volt az utazás, Balázs még be is szundított Szolnok után, így nem volt teljesen fáradt, mire 2 körül megérkeztünk. vettünk 5/30-as bérletet, majd elmetróztunk a Kökihez. ott szerencsétlenkedtünk egy sort, mire kijutottunk az utcára, majd 3 GPS alkalmazást segítségül hívva megtaláltuk, hogy merre induljunk el a kb 100 méterre lévő szálloda felé. :D

Csibészke vonatozik

gyorsan kitöltöttem egy papírt az adataimmal, majd megkaptuk a 33-as szoba kulcsát, a klíma-kártyát és a wifi jelszót. a szobában megetettük Balázst, gyorsan kipakoltam a bőröndből a szekrénybe, a hátizsákomból pedig átcuccoltam a Pistiébe a fontosabb dolgokat, majd elindultunk metróval és villamossal az Erzsébet körútra a hordozóházba. elég könnyen megtaláltuk, nagyon kellemes hely, van egy csomóféle hordozó, amit meg lehet venni és kölcsönözni is lehet, árulnak könyveket, lehet teázni, tartanak oktatást is és kedvesek az ott dolgozók is. mivel előre egyeztettük telefonon, hogy megyünk, csak egy formanyomtatványt kellett kitölteni és otthagyni a letétet és már meg is mutatták, hogy hogy tudja Pisti a hátamra segíteni Balázst a csatos hordozóban. miután itt végeztünk, megbeszéltük Kingával, hogy a villamos megállóban találkozunk, mi pedig elmentünk egy a közelben lévő boltba, ahol lehet Tatz ideiglenes tetkót kapni. sajnos nem volt az, amit eredetileg szerettem volna, de azért találtunk jót, csak én sajnos elbénáztam a felragasztását, úgyhogy még annyira sem volt tartós, mint lehetett volna. miközben visszasétáltunk a megállóba, ezt a házat fotóztam a Klauzál téren, szerintem nagyon szuper a tűzfala.

Kálvin tér, tűzfal

Kingával visszamentünk a Kökihez, ahol voltunk egy csomó boltban: vettem fürdőruhát (nem olyan, amilyenre vágytam, de lássuk be, az én tsodás testalkatommal már nem nagyon lehet válogatni. igazából nem is a fürdőruhával van bajom, hanem önmagam látványával vagyok elégedetlen.), a Libriben beszereztem A koronahercegnőt és a Titkos kertet (előbbi a Párválasztó trilógia 4. része, utóbbi meg felnőtt színező, ami nagyon pepecselős képekkel van tele, de nagyon élvezem elütni vele Balázs alvóidejét), vettünk Balázsnak kaját a DM-ben és voltunk Tescoban is, amit Balázs már nagyon rosszul viselt. azt hittem először, hogy csak elunta a hordozóban vagy túlságosan elfáradt, de kiderült, hogy csak szomjas volt. innen már a szálloda felé vettük az irányt, odaadtuk Kingának az ajándékát, hogy inkább ő őrizgesse meg a két üveg házilekvárt is, amit vittünk neki. lezuhanyoztuk Balázst, melegvízben megmelegítettük a tejét, aztán már aludt is. Pisti is nagyon gyorsan elaludt, nekem meg egyszerűen nem ment, mert annyira fájt minden porcikám Balázs cipelésétől.

másnap reggel Balázs az ablakpárkányon ülve nézte a napfelkeltét. :)

Balázs, napfelkelte és kilátás

lementünk reggelizni, de Balázsnak nem nagyon volt kedve enni (sajnos nem volt etetőszék, így nem volt ami egy helyben tartsa), ezért Pistivel felváltva reggeliztük. a BKK Futár valamiért inkább a buszokat preferálta, amiknek a megállóival mi nem voltunk kellőképpen tisztában, ezért sikerült rossz irányba utazni 6 megállót, mire biztosak lettünk abban, hogy valami nem stimmel, így majdnem 10 óra volt, mire a Széll Kálmán térre érkeztünk, hogy találkozzunk Anettel. beugrottunk a Mammutba mosdót keresni, majd átsétáltunk a Millenáris parkba, ahol gyorsan találtunk is egy játszóteret, hogy Balázs kicsit mozoghasson.

mi lenne érdekesebb egy játszótéren,
mint az apró kavicsok? :D

sajnos eléggé szorított az idő, mert úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha délben visszamennénk a szállásra Balázst lefektetni. azért előtte még sütiztünk az Édesemben és megnéztük azt is, hogy Anett hol lakik. Balázs egy csomót ugrabugrált Anett új matracán és ez annyira lekötötte, hogy enni se nagyon volt kedve.

Édese(i)m!

visszafele már végig metróval mentünk, csak munkálatok miatt a Határ úti megállónál át kellett szállni egy másik metróra. kicsit szívás volt, hogy 1 megállóval a cél előtt ilyenekkel kell szórakozni, de ez van. azt azért el kell ismerni, hogy az elmúlt években nagyon sokat fejlődött az utastájékoztatás.

Balázs természetesen nem volt hajlandó aludni, a többi anyuka szépen sorban lemondta a Rumini játszótérre szervezett találkozót, úgyhogy végül úgy döntöttünk, megnézzük a Kökiben a játszóházat, Balázs még úgysem volt soha olyanban és már nagyon kellett neki egy hely, ahol kedvére rohangálhat.

gyorsan ebédeltünk egy-egy gyros-tálat, közben Kinga is megérkezett, hogy hazavigye a szülinapi sütijét (az Édesemben vettünk kis befőttes üvegben tálalt citromos pitét, mert ezt volt a legkönnyebb szállítani és jól is néztek ki), aztán belevetettük magunkat a KacKacba. Balázs iszonyatosan élvezte, rohangászott, játszott, még csúszdáztunk is egyszer együtt. kb egy órát voltunk bent, de a végére már fájt a füle a hangzavartól és nagyon le is fáradt. megkerestük a pelenkázót, hogy átöltöztessük, mert nagyon meg volt izzadva, aztán elaludt a hátamon a hordozóban.

óriás legók ...

... és rengeteg színes labda

Kinga közben kiment Anyuért a reptérre és úgy volt, hogy utána a Kökinél találkozunk, hogy még átmenjünk Kingához szülinapozni. amíg Balázs aludt, még bejártunk néhány boltot (C&A, Libri, DM, Tesco), aztán elvittük a cuccokat a szállodába, hogy ne kelljen cipelni őket, majd csak vártunk és vártunk Anyuékra, akik nagy sokára meg is érkeztek. Balázs közben felébredt, de már nem füllött a foga a kötöttségekhez, úgyhogy végül mégsem mentünk Kingához, hanem Anyuék jöttek fel hozzánk. Balázst végül 8 után kezdtük lefekvéshez készíteni, de nagyon féltünk, hogy a fél 6-tól 6-ig abszolvált szundi miatt nem fogjuk tudni elaltatni. szerencsére a félelmünk alaptalannak tűnt, így mindannyian egészen jól tudtunk aludni.

reggel megint megismételtük a felváltva reggelizést, majd átmentünk Kingáékhoz. megettük mi is a sütit, majd villamossal elmentünk a Holnemvolt parkba. ott azzal indítottunk, hogy Balázs hasraesett. már nagyon nem akart a hordozóban lenni, de fáradt volt meg szeleburdi, mint mindig, úgyhogy felszántotta az arcával a betont. volt sírás, orrvérzés és egy kis csinos plezúrt is begyűjött az orra és a szája között lévő kis bemélyedésre. 6 nap alatt el is múlt neki teljesen, úgyhogy szerencsére nagyon gyorsan gyógyul meg én ilyen eséseknél mindig a fogacskáit féltem, mert azért még pár évig a mostaniakat kéne használnia.

kerestünk egy helyet, ahol meg tudtuk etetni, aztán Kinga és Pisti elmentek hullámvasútazni. addig én felmértem, hogy hol lehet fagyit kapni, amit meg is vettünk, miután a kalandorok lejöttek a hullámvasútról.

Tengerimalac város

mire sikerült szinte az egészet körbejárni, Balázs is elaludt (épp egy labirintusban keringtünk), emiatt sétálhattunk még egy kört a dög melegben. miután felébredt, kajálni akartunk, de olyan csillagászatiak voltak az árak, hogy úgy döntöttünk, elmegyünk máshova enni. eszünkbe jutott, hogy Anett előző nap említett egy helyet, ami vasárnap is nyitva van, de végül amíg a megálló fele sétáltunk, találtunk egy vendéglőt és végül rajtam kívül mindenki ott kajált. én csak azért nem, mert Anyu időközben megígérte, hogy ehetünk Gundel palacsintát és én arra tartogattam a hasam. :D a nagy melegben nem is voltam igazából éhes, úgyhogy miután ők ettek, még játszóterezni is elmentünk a Városligetbe. Pisti nem érezte jól magát, mert nagyon kimerült volt az utazás előtti soknapos melómaratontól meg a budapesti sok jövés-menéstől, úgyhogy ő csak egy padon próbált túlélni, amíg mi többiek Balázs után rohangásztunk.

3 óra körül aztán átmentünk a Gundel étterembe (közben elsétáltunk néhányszor a Cirkusz bejárata előtt, mert volt párakapujuk :D), ahol Pisti nem kért semmit, így az ő feladata lett Balázs szórakoztatása. palacsintát csak én kértem végül, Anyu és Kinga egy-egy szelet másmilyen tortát ettek. finom volt a palacsinta, de nem éreztem úgy, hogy bármi is kimaradt volna az életemből, ha nem kóstolom meg.

nézik a szökőkutat az étterem udvarán

elég jól néz ki a Gundel palacsinta :)

miután jóllaktunk, elindultunk a trolihoz (még előtte Pisti jól rámijesztett, hogy ha elájul, azonnal hívjak mentőt), Anyu és Kinga az egyikhez, mi a másikhoz (más volt a megálló is), mert mindannyian hazafele akartuk venni az irányt. mi, hogy hűek legyünk a "minden nap egyszer el kell tévedni" elvünkhöz, először rossz trolira szálltunk fel, de legalább időben eszünkbe jutott korrigálni, így már a következő megállónál leszálltunk és visszasétáltunk. mivel 10 percenként járt a troli, várnunk kellett egy darabig, de legalább ezt az egészen jó képet sikerült lőni az Állatkert bejáratáról.

ez a bejárat még mindig csodaszép!

a délután hátralévő részében már csak pihengettünk a jó kis klímás szobában, majd 7 körül a fiúk elaludtak, én meg még nyomkodtam a telefonomat egy ideig.

reggel korán keltünk, Balázs megitta a tejét, aztán összepakoltam, reggeliztünk és leadtuk a szobakulcsot. metróval indultunk Kingához és Pisti kileste a metrón a térképről, hogy tudunk 3 megállónyit menni a 4-es metróval, ha a Kálvin téren átszállunk. nagyon örültem neki, mert legszívesebben az egész vonalán végigmetróztam volna, minden érdekesebb állomáson kiszállva, de talán majd valamikor máskor. szerencsére a Kálvinon pont elég látványos is a metrómegálló. :)

Kálvin tér, M4 megálló

valahogy a kommunikáció egész nap nem működött jól, de azért sikerült bejutni Kingáékhoz, még Andrissal is összefutottunk egy pillanatra a bejárat előtt. Kingáéknál hagytuk a csomagokat, majd elmetróztunk az Örsre, hogy Anyuval és a Hédervárról egy napos kiruccanásra érkező barátnőivel találkozzunk. ez sem ment túl egyszerűen, de mindegy, végül mégis az IKEA-ban találtuk végre magunkat. elég hosszú listával mentünk és úgy képzeltük, majd kényelmesen elnézelődünk, de Balázsnak más tervei voltak, úgyhogy végül egy nagy rohanás lett az egész és kicsit sem élveztem, de mindegy, mert megvettünk mindent, amiért mentünk (wc szűkítő, fellépő, paplan, gumis lepedő, felhő párna, stb.). elég gyorsan az étteremhez értünk, de még senki nem akart ebédelni, ezért lementünk a piac térre és ha már ott voltunk, fizettünk is. Kingával gondosan becsomagoltuk papírba a törékeny cuccokat és az egyik söröskorsóba beleraktam a blokkot is. ez akkor nem tűnt rossz ötletnek, de miután visszamentünk az emeletre, megkajáltunk és távozni akartunk, rájöttünk, hogy megint át kell mennünk a pénztáron az összes előzőleg kifizetett cuccal. szerencsére a második kibontott korsóban meglett a blokk és csak szűrőpróba szerűen ellenőrizték a cuccokat, így elég gyorsan végeztünk és nem is volt annyira kellemetlen, mint előtte gondoltam. még gyorsan visszatérve a kajára: örültünk, hogy lehet kapni már gyerekmenüben is húsgolyót és így Balázs is azt ehet, amit mi, de nem igazán jött be neki és azóta elég tartózkodóan viselkedik minden nem üveges kajával (kivétel ez alól a reggeli szalámis, sajtos szendvics). remélem, hogy ez csak átmeneti állapot és nem lesz tartósan válogatós, mert eddig mindent jóízűen megevett.

miután végeztünk, visszamentünk Kingáékhoz. a Puskás Ferenc stadiontól nem messze laknak és eddig mindig a rövidebb úton közlekedtünk, most viszont Kinga váltig állította, hogy a másik út is ugyanolyan rövid. hát nem volt az, emiatt én morogtam, mert nehéz volt Balázs, Pisti meg az IKEA-s cuccokkal teli szatyrot cipelte. erre Kinga elküldött a picsába (szó szerint), majd belefutottunk egy utcai asszonyverésbe is, amiről lemaradtunk volna, ha a 30 méterrel rövidebb utat választjuk. a nap legpozitívabb fejleményeként Balázs elaludt és még azt is átaludta, ahogy kivettük a hordozóból és az ágyra fektettük, így Pistivel kettesben tudtunk elmenni a kölcsönzőbe. szerencsénk volt, mert pont elállt a zápor, mire felmentünk a metrótól, így csak a tócsákat kellett kerülgessük. leadtuk a hordozót, visszakaptuk a letétet, bevásároltunk a hazaútra, majd mentünk is vissza Kingáékhoz. természetesen mi sem úszhattuk meg eső nélkül, ezért amikor a céltól 10 méterre lévő zebránál álltunk, leszakadt az ég. Balázs még mindig aludt, de muszáj volt induljunk a vonathoz, ezért felvettem az ágyról és szép lassan felébredt, mire a metróhoz értünk. a Keletiben még áztunk egy kicsit, amíg a metrótól a vonatokig értünk, de szerencsére már bent volt a vonatunk, úgyhogy felszállhattunk és az indulásra sem kellett túl sokat várni.

Marcsi bejött értünk Békéscsabára és hazafele még a Lidl-nél is megállt, hogy be tudjunk vásárolni, mert Pisti másnap már ment is dolgozni.

összességében jó volt a kiruccanás, végre volt megint értelme Swarmot használni, csak nagyon meleg volt és elszoktam már Balázs hosszú távú cipelésétől. örülök, hogy láthattuk Anettet és sajnálom, hogy Judit épp Szegeden szívott a vizsgákkal, pedig vele is nagyon jó lett volna találkozni.

P.S.: nagyon megszenvedtem a képfeltöltéssel, pedig terveztem egy bejegyzést, amiben még lettek volna fotók az elmúlt hetekről, ha már normális szöveges posztot nincs időm/kedvem írni.