egy kis ez meg az

Lassan 3 hete nem írtam, úgyhogy most összedobok egy kis beszámolót.

 

Az első fogorvosi körről írtam utoljára. Másnap, csütörtökön, kihasználva, hogy itthon voltam én is, együtt vittük vissza Balázst a gyerekdokihoz, így én is megismerkedtem vele, majd csináltattunk Balázsnak új személyit, valamint mindhármunknak új európai egészségbiztosítási kártyát.

Következő héten már dolgoztam, hétfőn délután Szegedre mentünk, az endokrinológushoz. Egy csomót vártunk, aztán nagy nehezen csak sorra kerültem, majd következett, amire nem számítottam: igaz, hogy novemberben még az volt az álláspont, hogy annyira ronda a pajzsmirigyem, hogy akár még terhesen is meg lehetne műteni, de most hirtelen már mégsem annyira vészes meg egyébként sem tudna olyan sebészt keríteni, akiben megbízik, úgyhogy májusban újabb ultrahangos kontroll, aztán majd megbeszéljük. Az már csak hab volt a tortán, hogy kérdezte, hogy miért kellett megszakítani a terhességet és amikor elmeséltem, közölte, hogy azért láttak már olyat, hogy ilyen terhesség alatti paraméterekkel végül teljesen egészséges baba született. Én ezt mind elhiszem, de láttunk már olyat is, hogy valakinek 8 problémamentes terhességből 8 egészséges gyereke született, de nekünk nem ezt dobta a gép. Meghoztuk a számunkra egyetlen elfogadható döntést és semmi értelme utólag bárkinek is megkérdőjeleznie, mert nem lehet úgysem változtatni rajta. Tök frusztráltan jöttem el! Nagyon kíváncsi leszek, hogy májusban mit talál ki, mert én már nagyon nem óhajtok újabb és újabb biopsziára menni, amikor még múltkor azt mondta, hogy elkerülhetetlen a műtét. Mondjuk sejtek némi rendszerszintű pajzsmirigyes cseszekedést, mert a családban többen is hirtelen kigyógyultak a pajzsmirigy betegségükből (mindenki másik dokihoz jár), én legalább továbbra sem maradok kezelés nélkül, csak épp egyelőre a műtét veszített a sürgősségéből.

Csütörtökön újra fogdokihoz mentem. A mostani kezelés nem volt épp annyira fájdalmas, de azért eléggé megviselt. Sűrített levegővel fújt valami sós port a fogaimra, ami letakarította a maradék fogkövet és elég alaposan kikezdte az amúgy is elgyötört fogínyemet. Ja és megállapította, hogy van vagy 9 kilyukadó félben lévő fogam, úgyhogy még lesz pár randink. Azóta alig merek enni, mert az az érzésem, mintha a felső fogaim nagyon kikívánkoznának a számból. Így most nincs nassolás és ennek, meg a Pisti által készített egészségesebb kajáknak hála, jó pár kilótól megszabadultam, ami egészen pozitív. Az viszont már kicsit kevésbé, hogy elsősorban a melltartómból sikerül kifogyni. De nadrágból is elég az eggyel kisebb méret, ami azért nem rossz.

Szombaton jött Anyu, Húgom és Léna. Balázs már napokkal előtte be volt sózva, minden nap megkérdezte, hogy tavasz van-e már, mert mondtuk neki, hogy majd tavasszal eljön hozzánk Léna. Kicsit féltékeny volt, hogy nem csak vele foglalkozunk meg nem tetszett neki, hogy Léna megrágcsálja a FP figurákat, de az idő nagy részében aranyos volt vele.

Hétfőn megint mentem a fogdokihoz. Rettegtem a fúrástól meg a töméstől, úgyhogy útközben szívből reméltem, hogy elgázok egy tengeralattjáró vagy egy űrsikló, de aztán nem is volt vészes, kb negyed óra alatt végzett 4 fogammal. Csak kicsit fúrt, nem is kellett hozzá érzéstelenítő és csak bekente valamivel, amit aztán rámelegített. 20-án következnek majd a felsők és remélem, hogy utána egy pár hónapig nem találkozunk.

Megrendeltük Balázsnak a galéria ágyat, amit majd valamikor áprilisban fognak kiszállítani. Ha minden igaz, addigra sikerül majd megvarratni a szép mintás lepedőket és még az is lehet, hogy addigra megjárjuk az IKEA-t is, amit 9. évfordulós programnak tervezünk. :)

Most vasárnap mi voltunk Szegeden, ahol találkoztunk Nagynénémmel is. Úgy volt, hogy 16-án megyünk hozzájuk Szatmárra, de a kanyaró járvány miatt inkább lemondtunk róla.

Elmentünk Anyuval a Decathlonba és egy csomó minden mellett megvettük Balázsnak a biciklit, amit Húsvétra kap(ott volna, de őt szerintem nem zavarja, hogy már egy hónappal korábban bírtokba veheti) és amiről le sem lehet szedni, teljesen oda van érte! Utána még voltunk a Tescoban, ahol kipróbáltam a Scan&Go-t, majd Kingáéknál ebédeltünk, kicsit játszottunk Lénával, majd hazajöttünk. Balázs útközben szundított egy kicsit, úgyhogy volt ereje a lakásban előre-hátra bringázni. :)

Ma nem indult valami jól a napom. Kezdődött azzal, hogy nem volt a Lidlben M-es papírhajós leggings, csak S-es meg L-es (amíg utóbbi méretet hordtam, azt kapkodták el állandóan), majd folytatódott azzal, hogy az egyik ügyfél csúnya hisztit csapott valamiért, amiről nem is tehetünk, majd belibegett az ajtón egy másik, a tökéletesen gömbölyű, 7 hónapos pocakjával, benne egy kislánnyal, főni meg ott gügyögött neki. Jó, ez a túlzott cukiskodás nem hiányzott volna, de azért eszembe jutott, hogy engem bezzeg a pokolba kívánt októberben, amikor bejelentettem a terhességem. Amúgy azt hittem, hogy már nem zavarnak a kismamák, a twitter meg az instagram tele van velük, de úgy látszik, hogy hús-vér valójukban még mindig padlóra küldenek. Egyáltalán nem is tudtam koncentrálni, amíg ott volt és utána is kellett némi idő, amíg összeszedtem magam.

Szerencsére a délután azért jobb volt, ebéd után bementünk a mentőállomásra, hogy Balázs az udvaron gyakorolja a biciklizést. Egész gyorsan belejött, kb egy órát bringázott. Ha jó idő lesz szerdán, Dédiékhez is azzal megyünk. :)