Balázs 5 éves

Terveztem írni a szegedi chili fesztiválról is, de ugyan, kit áltatok, csoda lesz, ha ezt megírom a hétvégén.



 

Az október 23-i hétvége nagyjából takarítással telt, mert 23-án megérkeztek Anyuék. Aznap sűrű napunk volt, mert Anyósom szülinapját is akkor ünnepeltük.

 

A szüleimmel töltött napok nem voltak zökkenőmentesek, de inkább nem részletezném. Balázs lebetegedett, úgyhogy ő is meg Pisti is egész héten itthon voltak Anyuékkal, én meg dolgoztam. Az idő sem volt jó, ezért játszóterezni sem tudtak, szóval maradjunk annyiban, hogy összességében minden mehetett volna jobban is.

 

Pénteken felköszöntöttük Balázst, csokis fánkba szúrt gyertyát fújt el, csináltunk pár fotót.

 

Szombaton reggel Anyuék elmentek Szegedre Kingáért és Lénáért, mi pedig elindultunk Békéscsabára a tortáért. Útközben eszembe jutott, hogy itthon maradt az ajándék, úgyhogy módosítottunk az útiterven, hogy hazaugorjunk érte.

 

A szülinapi ebédet szokás szerint az Éva csárdában tartottuk, finom volt a kaja, a torta és Balázs is örült a rengeteg ajándéknak, amit annak ellenére kapott, hogy összeadtuk a pénzt a közös ajándékra. Úgy látszik, a tavalyi bravúr megismételhetetlennek bizonyul. Legközelebb valaki kitalálhatná, hogy játék helyett egy újabb IKEA szekrénnyel lep meg minket. :)

 

A buli után itthon legóztunk az új készletekkel. Így, hogy Anyuék egész nap Kingáékat fuvarozták, volt egy kicsit nyugisabb napunk.

 

Vasárnap a szüleim elindultak haza, mi elmentünk a boltba, aztán nem nagyon csináltunk semmit.

 

Szerencse, hogy rövid munkahét következett, mert nem sok alvás jutott nekünk. Úgy tűnt, hogy Balázs már majdnem meggyógyult, aztán mégis elkezdett egyre többet köhögni, volt éjszaka, hogy minden itthon fellelhető gyógyszeren végigmentünk 2x és mégse használt semmit. Közben én is elkaptam és azóta is, lassan 2 hete köhögök. Amúgyis pocsék a hangulatom, fogalmam sincs mitől, de ez a hülye köhögés nem segít rajta.

 

A hosszú hétvége elég hosszúnak tűnt, Balázs kb 1000 "Imola, ..." kezdetű kérést intézett hozzám a 4 nap alatt és agyzsibbadást kaptam a sok rendőrős-bűnözős üldözős játéktól. Az a helyzet, hogy én nagyon szívesen építek, társasozok, kirakózok és szerepjátékból is van, amit elviselek, de a bűnüldözés nem az én világom, Balázsnak meg most pont ez tetszik.

 

Vasárnap segített elkészíteni a muffinokat, amiket hétfőn bevittünk az oviba, hogy ott is megünnepeljék a szülinapját. Mostanában egész sokat segít a sütésben, a kedvenc közös receptünk az almás palacsinta. Ezen felbuzdulva, szívesen tettünk eleget azon kérésének, hogy szeretne egy szakácskönyvet. Hétfőn mentünk Békéscsabára bevásárolni, úgyhogy a Libriben megvettük neki Berg Judit Lengeszakácskönyvét, amiből ma el is készítjük az első receptet, a sárgarépás blinit, ami egy répás, túrós palacsintaszerű cucc. Remélem, jó lesz, mert nincs itthon más kaja ebédre.

 

5 éves státuszra csak kedden megyünk, úgyhogy a centiket és kilókat majd utána írom meg, de arról tudok mesélni, hogy milyen az élet az 5 éves Balázzsal. Elsősorban rengeteget dumál és dumál és dumál. Egész értelmesen el lehet vele beszélgetni sok dologról, de még mindig szeret halandzsázni meg túldramatizálni mindent. Tud nagyon kedves lenni, máskor meg a 30-as cipőjével tipor a lelkünkbe, leginkább az apjával nem túl kíméletes. Még mindig türelmetlen és akaratos, de kezd beletörődni a napirend létezésébe. Sajnos az óvodával továbbra sem sikerült megbékélnie és egyre inkább megértem, hogy miért nem. Sokat tudnék panaszkodni, de nem látom értelmét. A sok negatívum mellett azért van jó is, van pár barátja, akikkel jól tud együtt játszani, a többi meg majd alakul valahogy.

 

És itt gyorsan be is fejezem, mert vár a rengeteg mosatlan meg a blini sütés a konyhában. :)