december-január

Természetesen megint nem így terveztem. Terveztem írni a téli szünetről meg az utolsó munkában töltött heteimről, de egész eddig nem jött össze, ahogy az se, hogy legalább ne februárban kezdjem el írni, de most itt vagyok és pötyögök.

Sikerült az összes karácsonyi ajándékot a neten beszerezni, úgyhogy Pisti nagyszüleinél hatalmas volt a futár forgalom. El is képzeltem, hogy mit gondolhatnak róluk a szomszédok meg maguk a futárok is, hogy heti több alkalommal érkeznek kisebb-nagyobb csomagokkal.

A melóban próbáltam volna kicsit előre dolgozni, de nem sikerült, mert egy ügyfél utolsó héten beesett egy csomó számlával, amiket le kellett könyvelni, úgyhogy végül elmaradással kezdtem a téli szünetet.

Az első hétvégén elég sokat hajtottam itthon, takarítottam, Balázzsal sütöttem volna, de ő nem kért belőle, ezért rám maradt, valahogy az ajándékokat is becsomagoltam, 23-án feldíszítettem a karácsonyfát (abból azért kivette ő is a részét), aztán megérkezett 24-e is.

Délelőtt Anyósomnál voltunk, késő délután pedig itthon bontogattuk az ajándékokat. Balázs nagyon örült, hogy megkapta a LEGO kórházat, azonnal neki is kellett kezdeni az építésnek. A helikoptert és a mentőt egyedül rakta össze, a kórházat is elkezdte, de egy idő után átadta, mert elfáradt. Végül abban maradtunk, hogy aludni is kéne valamikor és majd másnap befejezzük. Amúgy se terveztünk menni sehova, mert Pisti dolgozott.

26-án Pisti nagyszüleinél töltöttük a napot, volt egy csomó finom kaja meg ajándékok.

27-én délelőtt elérkezettnek láttuk az időt, hogy összeszereljük a 2 éve megvett komódot, amiről kicsomagolás után kiderült, hogy nagyon picike, úgyhogy visszacsomagoltuk és kinéztünk az IKEA-ból egy komódot, amit lehet pelenkázónak, majd később íróasztalnak használni. Az jutott eszembe, hogy Balázst el kéne vinni valahova kitombolni magát, mert ebben a sáros időben nem lehetett sehova se menni anélkül, hogy ne lett volna nyakig koszos. Találtam a neten egy tök jónak ígérkező orosházi játszóházat, ahova délután el is mentünk. 3-ra, azaz a délutáni nyitásra értünk oda, eleinte csak mi hárman voltunk, kicsit később pedig jött még egy kisfiú az apukájával. Igazán jól felszerelt a hely és nem is drága, van benne ugrálóvár, egy hatalmas trambulin, labdafürdő csúszdával, másik 2 csúszda, csocsó asztal, léghoki (ezen lenyomtunk 3 meccset Pistivel, nagyon élveztük), alagutak, célbadobás, kiskonyha, babák, vasútépítő készletek, autók, tényleg rengeteg játék. A mosdó is teljesen rendben van, van benne pelenkázó meg beépített szűkítős wc, szóval minden korosztályra gondoltak. 3 órát simán eltöltöttünk, Balázs kiugrálta meg játszotta magát és mi sem unatkoztunk.

28-án bementem 8-tól délig dolgozni, hogy egy kicsit utolérjem magam, 29-én Anyósomnál voltunk, 30-án Kingáékhoz mentünk. Húgomék elhozták otthonról a Rékától kapott csomagunkat, benne a világ legszebb babatakarójával. <3

31-én nem csináltunk semmi extrát, Pisti ment éjszakára dolgozni, mi meg Balázzsal az ablakból néztük a tüzijátékokat. Azt terveztem, hogy időben elhúzunk aludni, de végül elég későn kerültünk ágyba. Balázs gyorsan elaludt, de nekem nem sikerült éjfél előtt, úgyhogy végülis csak ébren kezdtem az új évet. Elég izgi év vár ránk, egészen sok újdonsággal.

Az év első napja valószínűleg nem lehetett túl érdekes, mert nem emlékszem rá.

Másnap már mentem dolgozni, 3-án viszont szabadságon voltam, mert mentünk Békéscsabára a 32. hetes ultrahangra. Most is minden rendben volt és kiderült az is, hogy Márton irányba állt, úgyhogy nem kell császárra számítani.

Ha jól emlékszem, ezután mentünk el a DM-be venni pár dolgot, mint pl. pelenkát, popsitörlőt, cumit, a Brendonban vettünk vízálló gumilepedőt, cumisüveget, stb. Kinéztünk egy szuper babakocsit, egész jó áron, ami könnyű, mint egy sportkocsi, de az ülése merevfalu mózessé is alakítható és mindkét irányból tolható. Úgy döntöttünk, hogy eladjuk Balázs babakocsiját, ezt az újat pedig majd házhoz rendeljük, ha már itthon leszünk, addig se kell kerülgetni, meg az első pár napban úgysem mennénk ki. Az Adamo hintát is csak akkor rendeljük majd meg.

Fizetés után megrendeltük a cuccokat az IKEA-ból, amik most nagyon gyorsan megérkeztek. Egyik hétvégén össze is szereltük a komódot, ráment egy csomó idő, de Balázs jófej volt, mert az idő nagy részében egyedül játszott vagy mesét nézett, mi pedig sikeresnek minősítettük az akciót, mert nem váltunk el és nem indult be a szülés sem.

Valamikor megérkezett Balázs szöveges értékelése is a nevtanból, amiből kiderült, hogy sem beilleszkedési, sem magaviseleti problémája nincs (akkor miért is mentünk oda azzal, hogy agresszív?), viszont van némi tanulási nehézségekkel, amit fejleszteni kell. Igazából a rajzolásban meg finommotoros dolgokban van egy fél éves lemaradása és van olyan vizsgált terület is, amiben egy 8 éves szintjén tart. Összességében szerintem nem volt rossz, hogy elvittük, amire kell, arra kap fejlesztést (keddenként tornázik Marcsival, csütörtökönként pedig Zsuzsika nénivel old meg feladatlapokat, amiken általában számolni meg csoportosítani kell, közben rajzolnak meg színezek is), a többi dolog miatt pedig megnyugodhattunk. Az oviban továbbra is panaszkodnak rá időnként, de azt hiszem, ez nem csak Balázs sara, hanem azért ők is benne vannak. Egyik délután összeengedtük a gyerekeket a parkban a hóban játszani és a többi anyuka is panaszkodott az ovira, hogy nem nagyon foglalkoznak velük, valaki folyton büntiben van, szóval kicsit megúszósan közelítenek a csoport mindennapjaihoz.

18-ig dolgoztam, az utolsó 2 hétben pár napot volt a helyettesem is. Amit lehetett, átbeszéltünk, de igazából nagyon nagyon sok munka volt, amivel a határidők miatt haladni kellett. Nem volt könnyes búcsú, de kaptam csokit meg jutalmat, rendet raktam az íróasztalomban, aztán 2-kor leléptem.

Mióta itthon vagyok, rengeteg dologgal haladtunk, ki vannak mosva a babaruhák, bepakoltam őket a pelenkázó fiókjaiba, Pisti felszerelt 2 polcot az étkezőbe, így felszabadult a kisszekrény teteje, ahova így el lehetett pakolni Balázs rajzos cuccait meg van hely a cumisüvegeknek, mellszívónak, stb. Meg is állapítottam, hogy nem teljesen igaz, hogy egy kisbaba nem megoldás semmire, mert bár párkapcsolati problémákra tényleg nem "alkalmaznám", de mióta készülünk a fogadására lett fogas a kabátoknak az előszobában meg a polcok az étkezőben. Ezek mind tervben voltak évek óta és most a tettek mezejére is léptünk.

Múlt héten voltam egy kicsit az irodában, hogy megcsináljuk a CSED igénylőmet, amit majd csak 13-án küldünk el.

Pénteken reggel Orosházán voltam laborban, majd utána átmentünk Békéscsabára, A Tescoban vettünk Marcinak hazahozós ruhát, a Pepcoban meg lábfejes nadrágokat. A kettő között ebédeltünk egy étteremben, ahová 3 éve tervezzük, hogy beülünk egyszer és szerencsére nem kellett csalódnunk, majd a szülésznővel is találkoztunk. Pont aznaptól volt látogatási tilalom a kórházban, ezért csak a folyósón tudtunk leülni. Sok újdonságról nem kellett beszéljünk, de jó volt azért személyesen találkozni legalább egyszer, mielőtt aztán "élesben" találkozunk. Megtudtuk, hogy ha szeretnénk, hogy Pisti bejöhessen kísérőként a szülésre, legalább 2 héttel korábban be kell oltassa magát influenza ellen. Kedden át is esett rajta, úgyhogy mostmár csak Mártonnak kell kellőképpen türelmesnek lennie, de utána nyugodtan jöhet, amikor csak akar, természetesen legkésőbb február 22-én.

Ezután még voltunk az OTP-ben egy kicsit érdeklődni, majd ittunk egy kávét és ettünk sütit ott, ahonnan Balázs szülinapi tortáját rendeltük októberben.

30-án voltunk az első CTG-n, szerencsére kellőképpen, de nem túlzottan volt aktív Marci, úgyhogy nem kellett megismételni. Utána pont az én dokim jött le kiértékelni, úgyhogy megbeszéltük a laboreredményeimet és levette a kenetet a bakteriológiához. Legközelebb szombaton találkozunk és akkor megbeszéljük a szülést is.

Tegnap Pisti dolgozott, Balázs oviban volt, én meg benéztem az első helyettesítő védőnőhöz. Mondta, hogy tervezett felhívni, mert az ő rendszerükben február 8 a céldátumom, az meg mindjárt itt van és még nem is találkoztunk. Beszélgettünk, beírta az eredményeimet a kiskönyvbe, letudtuk a szokásos mérlegelést, vérnyomás mérést, pocak körbemérést meg szívhang  hallgatást, ami nem ment valami jól (a kütyü mérte, de kifelé nem hallatszott) és megbeszéltük, hogy 1-kor eljön családlátogatni.

Déltől 1-ig kisebb csodát műveltem a lakással, még szerencse, hogy hétfőn porszívóztam, így csak mindenfele pakoltam egy-egy kicsit és a végén még mosogatni is jutott időm. Nem maradt sokáig, megnézte, hogy hol lesz a kiságy, hol a pelenkázó, végigvettük, hogy amik kellenek, mind megvannak és persze csomagolnom se ártana már, de egyelőre nem érzek rá késztetést.

Mióta szabadságon vagyok, szép lassan készül a babaszoba dekoráció is, majd ha készen leszek vele és összerakjuk a kiságyat is, mutatok pár képet.

És már itt is van a február, amikor remélhetőleg megérkezik Márton. Pár hónapja még olyan távolinak tűnt, most pedig már majdnem itt van. Nem mondhatnám, hogy nem izgulok. A legnagyobb parám, hogy őt is túlhordom, mint Balázst és "üdülhetek" a kórházban, de természetesen a szüléstől is tartok, amíg el nem kezdődik. Utána már nem lesz időm izgulni, na meg persze ha egyszer elkezdődött, valahogy vége is lesz. Várom már, hogy a karomban tartsam és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire fog Balázsra hasonlítani. :-)