Marci
(A fene vigye el az olyan blogger alkalmazást, ami nem ment automatikusan és ami miatt elszállt 2 hétnyi beszámolóm! Most futhatok neki újra.)
Az előbb azzal kezdtem, hogy számomra is meglepő, hogy még februárban megírom a februári bejegyzést, szerintem ez kész csoda. (Végül nem fejeztem be, de nézzétek el nekem.)
Másodikán sajnos senki nem tudta elvállalni, hogy vigyáz Balázsra, ezért kénytelenek voltunk magunkkal vinni Békéscsabára. Amíg én a dokinál voltam, aki megállapította, hogy Marci kb 3000 gramm és nagyon jól érzi magát odabenn, valamint közölte, hogy 2 hét múlva, amikor találkozunk, megbeszéljük a befektetésemet, addig Balázs a kocsiban maradt Pistivel és mesét nézett. Hazafelé beugrottunk a Tescoba, ahol egy váratlan, erős nyilallás után azon gondolkodtam, vajon vissza kell-e vigyenek a fiúk a kórházba mielőtt hazamennek (Pistinek még nem telt el a 2 hét az oltás óta, szóval úgysem jöhetett volna be), de szerencsére semmi ilyen kalandba nem keveredtünk.
Másnap volt Balázs névnapja, amin kiderült, hogy a Maszat társasjátékkal labdába se tudunk rúgni a Lego mellett, valamint az is, hogy nem jó ötlet terhesen gombás csirkepaprikást enni, mert csúnya gyomorrontás lesz a vége. Még másnap is olyan rosszul voltam, hogy lemondtam a CTG időpontomat és kértem csütörtökre másikat, ahol most is minden rendben volt és Valentin napra írtak be legközelebbre. (Borzalmas a telefonom autocorrectje, nézzétek el nekem, ha lesz némi zagyvaság a posztban, pedig igyekszem javítani.)
13-án a fél délelőttöt az irodában töltöttük, mert semmi nem úgy jött össze, ahogy kellett volna, de végül elküldtük a CSED igénylőmet. Ezután már majdnem mehettünk is Balázsért az oviba, hogy visszavigyük a fül-orr-gégészetre. A hallásvizsgálati eredmény alapján kaptunk időpontot március 25-ére, orrmandula műtétre. Nem vagyunk benne biztosak, hogy ez az egyetlen megoldás, ezért Twitteren körbeérdeklődve kaptunk kontaktot egy szegedi specialistához, akihez március 21-én mehetünk. Lehet, hogy ő is a műtétet fogja javasolni, de nála azért jobb kezekben lesz Balázs.
14-én Pisti borbélyhoz készült, én meg CTG-re, ezért már megint Békéscsaba felé vettük az irányt, miután Balázst elvittük oviba. Beugrottunk pár dologért a Tescoba, ahol elkezdtem egy fura dolgot érezni: olyan volt, mintha önkéntelenül jó erősen behúznám a hasizmom és ezt a húzást a gerincemen is éreztem deréktájon. Nem volt se túl erős, se túl gyakori, de valami olyasmi volt, amit korábban sose tapasztaltam. A kórháznál nem találtunk parkolóhelyet, ezért a Centerben álltunk meg, ahonnan elég sokat kellett sétálni. Vettem egy kávét a Freiben elvitelre, aztán szép lassan elbandukoltam a terhesgondozóba. Előbb végeztem, mint ahogy az időpontom lett volna, a doki mindent rendben talált rajta, kaptam időpontot 20-ára és kérdezték, hogy megbeszéltük-e már a dokimmal a befektetést? Mondtam, hogy szombaton találkozunk, majd akkor beszélünk róla. Miután végeztem, elindultam vissza a Center irányába. Találkoztam Pistivel, majd elintéztünk pár dolgot. Voltunk Libriben, DM-ben, ő kapott egy nadrágot a C&A-ban, én egy cipőt a CCC-ben és voltunk gyógyszertárban is. Terveztünk ebédelni is, de nagyon későn értünk volna Balázsért, ezért inkább elindultunk hazafelé. Van az útnak egy nagyon rázós szakasza, ahol kezdett bedurvulni ez a reggel óta érzett keményedés vagy mi a manó, úgyhogy mire hazaértünk, már attól tartottam, hogy mehetünk is vissza. Ráírtam a szülésznőmre, aki azt írta vissza, hogy lehet, hogy a baba helyezkedik vagy jóslók. Elvileg, ha lepihentem volna, elmúltak volna, de a csomagom egyáltalán nem volt összerakva, ezért inkább ennek fogtam neki. Közben addig jutottam, hogy 5 métert nem tudtam megtenni megállás nélkül, de mire végeztem, szépen elmúltak a jóslók is. Nagyon kifárasztottak, úgyhogy este korán elaludtam.
Másnap megint jelentkeztek, de nem olyan intenzíven, mint előző nap. Jött Kinga, hogy legyünk kicsit együtt, idejét sem tudom, mikor csináltunk utoljára bármit is kettesben. Csináltunk ebédet, beszélgettünk, kajáltunk és már kísérhettem is vissza az állomásra.
Szombaton is volt egy rosszabb periódus, miután a doki megvizsgált, de legalább optimistább lett, mint csak az ultrahang alapján volt, ugyanis az azt mutatta, hogy nem öregszik a lepény, van elég magzatvíz és Marci is remekül érzi magát, viszont a méhszáj állapota alapján azt mondta, hogy ebből hét közepére baba lesz. Azért minden eshetőségre felkészülve megbeszéltük, hogy ha addig mégsem bújna ki, 23-án találkozunk újra és 25-én befektet.
Olyan gyorsan végeztem, hogy Pistiék megvártak még kacsaetetés előtt. Nem kellett sokat sétáljak, hogy megtaláljam őket, de úgy éreztem, olyan lassan megyek, mint egy reumás csiga, bár járás alapján inkább pingvin. Balázs Pistivel kacsát etetett, sétáltunk, majd elindultunk vissza az autóhoz, de Balázs megtalálta az aradi vértanúk emlékművét, ami 13 kopjafából áll, ami körül lehetett rohangálni. Közben oda is megérkeztek a kacsák, ezért vettünk még egy adag eledelt, de nem nagyon voltak ráéhezve a kacsák. Beugrottam kajáért és innivalóért a Tescoba, aztán hazajöttünk. Délután elsétáltunk Mamáékhoz, mert itthon volt Pisti apuja is.
Vasárnap nem csináltunk túl sok dolgot, csak Balázzsal voltam itthon. Voltunk Pistinél a mentőállomáson, aztán itthon játszottunk és paradicsomos mac&cheese-t főztünk.
Hétfőn mondták az oviban, hogy ha már úgyis itthon vagyok és olyan marhára ráérek, igazán elhozhatnám Balázst ebéd után. Mondtam, hogy jó, majd másnap megpróbálom. Hazajöttem és szembe találtam magam egy darab nyákdugóval (több részletben, az utolsó kedd reggel távozott). Kellőképpen idegállapotba kerültem, mert egyrészt jó jel volt arra nézve, hogy talán nem húzzuk már túl sokáig, másrészt azt éreztem, hogy nem állok még készen erre az egészre. Pisti csak 10-ig dolgozott, elmentem elé és a boltba menet elmondtam, hogy mit tapasztaltam. Megvettük az utolsó hiányzó dolgokat, almát, ásványvizet, csokis kekszet, gyümölcspürét nekem, Pistinek meg energiaitalt. Eszembe jutott, hogy legutóbb azt beszéltük a védőnővel, hogy hétfőn beugrom hozzá a CTG eredményekkel meg azzal, hogy mit mondott a doki, úgyhogy elsétáltunk oda is. Ő is azt mondta, hogy a távozó nyákdugóval már nem valószínű, hogy eljutok a túlhordásig. Itthon még átrendeztem a csomagomat, Pisti pedig, minden eshetőségre felkészülve, megbeszélte az egyik kollégájával, hogy ugorjon be helyette dolgozni, ha menni kell a kórházba.
Kedd reggel Pisti megkezdte az utolsó, terminus előtti szolgálatát. Én elvittem Balázst az oviba, utána voltam a Lidl-ben, a pékségben vettem kenyeret, aztán Pistinél üldögéltem egy darabig, nem nagyon volt hangulatom hazajönni. Itthon kicsit pakolásztam, aztán fél 1-re elmentem Balázsért az oviba. Sokat vártam rá, mert napos volt. Átöltözött, aztán mentünk a közeli játszótérre. Nem maradtunk sokáig, de pont jól jött ki, mert mire Anyuék ideértek, elkészült a sóstúrós óriás csiga (egyenesen a Lidl fagyasztópultjából). Meg lettem dícsérve, hogy jól nézek ki és nem híztam el (plusz 8-9 kg-val zártam, ami a szüléssel le is ment rólam) és milyen jól bírom magam (egyáltalán nem szóltam nekik a jóslókról, már megszoktam, hogy nem viszem túlzásba az információ áramoltatást). Miután ettünk, elvitték Balázst a játszótérre, aztán indultak tovább Szegedre.
Mondtam Balázsnak, hogy nagyon fáradt vagyok, próbáljunk meg időben lefeküdni. Vacsoráztunk (megettem egy fél ananász konzervet, amiben az a poén, hogy állítólag az ananász beindítja a szülést :D), lezuhanyoztam, utána Balázs is, néztünk esti mesét és 8 körül úgy aludtunk el, hogy átöleltem.
Figyelmeztetés! A következő bekezdések felkavaró részleteket tartalmazhatnak!
Éjfél előtt kimentem pisilni, visszafeküdtem, aztán pontban éjfélkor éreztem 2 kis pukkanást (mint amikor kilő a pezsgősdugó, csak nagyon halkan), meg egy hosszabb nyilallást és felderengett bennem, hogy valószínűleg elfolyt a magzatvíz. Felkeltem, visszamentem a wc-re és valóban szivárgott a víz. Tiszta volt, ami megnyugtató volt, már amennyire abban a helyzetben bármi az tudott lenni. Felhívtam Pistit, hogy elfolyt a magzatvíz. Utána hívtam Marcsit, hogy jöjjön át, majd a szülésznőt, hogy helyzet van. Azt javasolta, hogy még feküdjek le aludni, ezzel még nem kell rohanni, de mondtam, hogy én mégis bemennék, mert Balázsnál is szinte azonnal lettek fájásaim a burokrepesztés után. Abban maradtunk, hogy hívom, ha Orosházán vagyunk. Visszahívtam Pistit, aki hívta a kollégáját. Ideért Marcsi, mutattam neki, hogy hol vannak Balázs kikészített ruhái, hazaért Pisti is, közben valamiért bementem a szobába, Balázs pont felébredt inni, úgyhogy mondtam neki, hogy nagyon szeretem és hogy apával elindulunk a kórházba, mert érkezik az öccse és hogy Marcsi itt marad vele (be is ment hozzá aludni). Pisti mondta, hogy ne húzzam az időt az öltözéssel, úgyhogy leggingsben, trikóban, zokniban, papucsban és köntösben vágtam neki a nagy kalandnak.
Az autóban mértük a fájások közti időt (5 percenként fél-1 perc hosszú), egészen jól bírtam őket, beszélgettünk, Orosháza után hívtam Ágit, megbeszéltük, hogy a liftnél találkozunk a másodikon. Elég gyorsan Békéscsabán találtuk magunkat (1:50-kor írtam Rékának, hogy odaértünk). Örültem, hogy időben odaértünk, de azért mondtam Pistinek, hogy szerintem mehetnénk haza, ebből elég volt ennyi. A parkolótól a liftig nem volt egyszerű eljutni, de aztán ott voltunk, rácsörögtem Ágota, kijött értem meg a csomagomért, kaptam ágyat egy ötágyas kórteremben, lerakta a cuccom, mondta, hogy hozzam a törölközőmet meg a tusfürdőmet, aztán elbattyogtunk a szülőszobáig, közben 2x megálltam, pedig csak pár méter.
Megvizsgált, azt mondta, 2-3 ujjnyi. A beöntést megúsztam, a pohárba pisilést szintén, mert nem volt pohár. Utána jött a CTG, ami alatt felvette az adataimat. Fogalmam sincs, hogy milyen kérdésekre és miket válaszoltam, mert eléggé lefoglalt a fájdalom. Érdekes módon most nem is annyira a menstruációs görcshöz hasonló fájdalom volt az erős, hanem leginkább azt éreztem, hogy Marci nagy erővel nyomul lefelé. A megfelelő légzés még annyira se ment, mint előző alkalmakkor, többször éreztem, hogy zsibbadok, de szerencsére elájulni nem sikerült. Kezdtem azt hinni, hogy örökre a CTG-n maradok, de miután végre Pisti is megkapta a csini kék papírruháját és bejöhetett, kicsit jobb lett. Időközben Ági felhívta a dokim és poénkodtunk egy sort azon, hogy vajon most is biciklivel jön-e meg hogy ha felér a felüljáró rá, onnan már behozza a lendület, csak a kanyarokra kell figyeljen. Nem tudom, mivel jött, de mire kellett, beért.
Pár fájással megszakítva áttipegtem a szülőágyra, ahol egy gyors vizsgálat után kiderült, hogy eltünt a méhszáj. Mondta Ági, hogy még felállhatott, ha nekem az úgy kényelmesebb, de jobb volt fekve (örültem, hogy egyszer felmásztam az ágyra, nem vágytam a mutatvány megismétlésére). 2 fájás között sikerült felfedeznem, hogy az ágy fölé szerelt lámpatestben tükröződik minden, ami alatta történik. Így esett, hogy bár nem terveztem és előtte, ha megkérdeznek, biztos nemet mondok, de végignéztem Marci születését (nyilván a tolófájásoknál csukva volt a szemem, de szünetekben láttam, hogy hogy állunk). (Amúgy később a kórteremben kiderült, hogy a kismamák figyelmeztetik egymást erre a lámpára, úgyhogy nem én vagyok az első, aki felfedezte. :D)
Néhány tolófájás után, Ági hathatós segítségének köszönhetően gátvédelemmel, 3,36-kor megszületett Marci. Egy pici időre megkaptam úgy magzatmázasan, aztán elvitték megmosdani és méretkezni. Az 52 centis hosszára senki nem kapta fel a fejét, ellentétben a 3,93 kg-os súlyával, amire mindenki visszakérdezett, hogy "mennyi???". A dokit is meglepte, mert 16-án az ultrahang 3200 grammot tippelt.
Közben kaptam egy oxitocin injekciót is, aminek hatására megszületett a méhlepény is, amit szintén láttam a lámpában, kiterítve az ágyon. Elég bizarr látvány volt. Egyetlen egy belső varratot azért kaptam, de nem kell kiszedni sem és az érzéstelenítő 3 szúrásán kívül semmit nem éreztem belőle. Közben Pisti engem nyugtatott, hogy nem lesz semmi gond (rettegtem attól az egyetlen varrattól is, a doki meg is jegyezte, hogy nagyon rossz élmény lehetett az első szülésnél), amivel a dokit is majdnem visszaaltatta, mondta a doki, hogy olyan megnyugtató a hangja, hogy el tudta aludni. Amikor ezzel is készen voltunk, megkaptam Marcit egy bő órára, csak pelenkában és kissapkában. Amikor Balázs született ez még nem volt szokás, pedig nagyon jó érzés, ahogy ott fekszik az a kis puha baba és még lehet rajta mindent tapogatni, a pici lábujjaitól kezdve (anno Balázst nem is láttam meztelenül, amíg haza nem hoztuk) és lehet simogatni meg puszilgatni. Miután elvitték, lassan lehetett készülődni, hogy lekászálódjak az ágyról. Egész jól ment, nem is szédültem. Lezuhanyoztam, kaptam tiszta hálóinget, aztán Ági visszakísért a kórterembe, Pisti pedig elindult haza.
Nagyon örültem, hogy Marci saját szülinapot választott magának, mert a túlhordáson kívül az volt még másik parám, hogy Anyuval egy napon lesz a szülinapjuk (az övé 21-én van), de én úgy gondolom, hogy jobb mindenkinek a saját szülinap (meg azért a 02.20. nem is néz ki rosszul), ráadásul így a vízöntő és a halak határán van (én is ilyen vagyok, csak oroszlán és szűz között egyensúlyozok), ami számomra még mindig jobb, mint a tiszta halak, mert a szüleim mindketten azok és nem a legjobb a kapcsolatom velük, mint köztudott. Na de ennyi elég is ebből az asztroizéből, lépjünk tovább. :D
Kicsit pihentem, de nem nagyon lehetett, mert már fél 7-kor haptákba vágja magát az egész osztály a vizit miatt. Nem tudom, hogy a dokim egyáltalán hazament-e, mert ő jött kisvizitelni és utána ő referált a főfőorvosnak a nagyviziten. A 3 nap alatt amúgy ez volt a legmenőbb vizit, mert Boros doki, akivel Balázst szültem, odasúgta, hogy gratulál és tök jól esett, hogy emlékezett rám.
Első nap én is pihengettem és meghallgattam egy "előadást" a pelenkázásról, köldökápolásról, fürdetésről, stb., ami azért nem volt rossz, kicsit felelevenedtek a tudnivalók, Marci is csak aludt, hogy kiheverje a fáradalmakat, úgyhogy nem tartottam magamnál szoptatások között, de másnap már egész sokat volt velem, a harmadik napon meg reggel 9-től este 10-ig együtt voltunk. Este felhívtam Pistit és Balázst messengeren és végre nem csak fotón láthatták. Balázs egészen odáig volt és vissza, főleg, miután Marci elmosolyodott.
Szombaton aztán végre hazajöhettünk. Ezzel a látogatási tilalommal volt néhány kavarodás meg annyira azt éreztem, hogy kb. tuszkolnak kifelé az ajtón (Felöltöztem már? Öltöztethetik Marcit? Aláírtam a zárójelentéseket? Arról bezzeg elfelejtettek szólni, hogy keressem meg a dokit, mielőtt eljövök.), na nem mintha nem vártam volna, hogy hazaérjünk.
Az autóban Marci meg sem nyekkent szinte, pedig egy csomót álltunk a Tesconál, amíg kiváltottam a patikában a kismillió receptet. Miután hazaértünk még fél órát szundított az autós ülésben, addig Balázs nézegette, simogatta, beszélt hozzá (még a hangja is megváltozik, sokkal kedvesebb lesz, ha az öccséhez beszél), Pisti pedig elment az Anyukájáért, aki csinált nekünk ebédet. Balázst sikeresen lesokkoltam a szoptatással, de valahogy túl kellett esni rajta, mert tudtam, hogy csütörtökön csak hárman leszünk itthon, akkor meg nem tudom elkerülni, hogy lásson Marcit etetni. Azért gyorsan túltette magát rajta, ha akar, bejöhet, de nem izgatja különösebben, inkább mesét néz addig vagy játszik. Ebből a szempontból elég nagyot változtam, mert anno azt se szerettem, ha Pisti a szobában van, amikor szoptatok, kivéve, ha aludt, most meg ő és Balázs sem zavar (mások azért továbbra is maradjanak ki belőle). Egyéb változás még, hogy első pillanattól kezdve simán felveszem, öltöztetem, pelenkázom, fürdetem és ezek mind olyan dolgok, amiktől Balázsnál még féltem. De ugye a rutin meg az évek. :D
Délután felugrott kicsit Pisti Apuja és később Marcsi is.
Balázs itthon is nagyon aranyos volt Marcival, de minket azért megdolgoztatott a pénzünkért. A kicsi tényleg csak evett és aludt, úgyhogy bőven ráértünk Balázs minden kívánságát lesni, mégis borzalmasan szófogadatlan és iszonyatosan hangos volt. A hétvégét azzal töltötte, hogy tombolt, mint egy hurrikán.
Vasárnap délután Apuék is jöttek Kingával együtt, Marcit csak lopva nézték meg, hogy Balázs ne érezze magát mellőzve, de akkor is csak tombolt, Marci meg abban az őrült hangzavarban aludt az ágyában.
Balázs hétfőn már ment oviba, ami jót tett neki is, meg a mi idegeinknek is. Pisti ovi után még elvitte sétálni, úgyhogy kicsit kultúráltabban teltek a napjaink, de nagyon tartottam a csütörtöktől, hogy mihez kezdek 24 órán keresztül a 2 gyerekkel. Legnagyobb meglepetésemre Balázs teljesen jól viselkedett, egész nap nem veszekedtünk, segített is, amikor volt kedve (eddig egy állandó feladata van, amit szívesen is teljesít: összeszedi a földre esett cumit, megmossa és visszahozza), de amúgy elvolt a játékaival és megnéztük az Így neveld a sárkányodat 2. részét. Reggel kitalálta, hogy Marci is reggelizzen velünk, úgyhogy az autós hordozóban feltettem az étkező asztalra.
Délután Marcsi elvitte kicsit Mamáékhoz, de kivételesen Balázs nem azzal töltötte a napot, hogy kérdezgesse, hogy mikor jön már Marcsi.
Pénteken Marcsi hozta el az oviból és ott is aludt nála, mert Pisti ment kolbásztöltő/tejfakasztó buliba. Szombaton dolgozott, úgyhogy délelőtt egy, délután 2 gyerekkel töltöttem a napot.
Vasárnap végre kipróbáltuk a babakocsit és voltunk Mamáéknál is.
Hétfőn én vittem Balázst oviba, együtt toltuk a babakocsit. Ovijárat után elmentem még a Lidlbe is és Pistihez is beugrottunk a mentőállomásra.
Kedden, szerdán ovi után még játszótereztünk is, mert olyan szép idő volt.
Szerdán Marci 2 hetes lett. Elképesztően cuki, sokat alszik, felváltva rajtunk/velünk és a kiságyban is. A napközbeni rajtam alvásnak az az előnye, hogy láttam egy csomó vlogot a youtube-on, amiket eddig nem volt időm megnézni. Nem annyira hasfájós, mint Balázs volt, de azért néha ő is kínlódik. Nagyon szeret a babakocsiban szundítani. Az ébren töltött perceit nézelődéssel tölti, ismerkedik velünk meg a fényekkel és árnyékokkal. Ügyesen tartja a fejét és hason fekve is át tudja fordítani. Tud sírni és van hozzá hangerő is, de alapvetően nagyon csendes baba. Mondjuk szerintem a 9 hónap alatt megtanulta, hogy minket nehéz hangerővel felülmúlni, úgyhogy lehet, neki más módszerei lesznek arra, hogy megértésse magát, nem a kiabálás.
Kaptok képeket így a végére, jutalomként, hogy végigolvastátok ezt a nagy litániát. :D
Szombaton is volt egy rosszabb periódus, miután a doki megvizsgált, de legalább optimistább lett, mint csak az ultrahang alapján volt, ugyanis az azt mutatta, hogy nem öregszik a lepény, van elég magzatvíz és Marci is remekül érzi magát, viszont a méhszáj állapota alapján azt mondta, hogy ebből hét közepére baba lesz. Azért minden eshetőségre felkészülve megbeszéltük, hogy ha addig mégsem bújna ki, 23-án találkozunk újra és 25-én befektet.
Olyan gyorsan végeztem, hogy Pistiék megvártak még kacsaetetés előtt. Nem kellett sokat sétáljak, hogy megtaláljam őket, de úgy éreztem, olyan lassan megyek, mint egy reumás csiga, bár járás alapján inkább pingvin. Balázs Pistivel kacsát etetett, sétáltunk, majd elindultunk vissza az autóhoz, de Balázs megtalálta az aradi vértanúk emlékművét, ami 13 kopjafából áll, ami körül lehetett rohangálni. Közben oda is megérkeztek a kacsák, ezért vettünk még egy adag eledelt, de nem nagyon voltak ráéhezve a kacsák. Beugrottam kajáért és innivalóért a Tescoba, aztán hazajöttünk. Délután elsétáltunk Mamáékhoz, mert itthon volt Pisti apuja is.
Vasárnap nem csináltunk túl sok dolgot, csak Balázzsal voltam itthon. Voltunk Pistinél a mentőállomáson, aztán itthon játszottunk és paradicsomos mac&cheese-t főztünk.
Hétfőn mondták az oviban, hogy ha már úgyis itthon vagyok és olyan marhára ráérek, igazán elhozhatnám Balázst ebéd után. Mondtam, hogy jó, majd másnap megpróbálom. Hazajöttem és szembe találtam magam egy darab nyákdugóval (több részletben, az utolsó kedd reggel távozott). Kellőképpen idegállapotba kerültem, mert egyrészt jó jel volt arra nézve, hogy talán nem húzzuk már túl sokáig, másrészt azt éreztem, hogy nem állok még készen erre az egészre. Pisti csak 10-ig dolgozott, elmentem elé és a boltba menet elmondtam, hogy mit tapasztaltam. Megvettük az utolsó hiányzó dolgokat, almát, ásványvizet, csokis kekszet, gyümölcspürét nekem, Pistinek meg energiaitalt. Eszembe jutott, hogy legutóbb azt beszéltük a védőnővel, hogy hétfőn beugrom hozzá a CTG eredményekkel meg azzal, hogy mit mondott a doki, úgyhogy elsétáltunk oda is. Ő is azt mondta, hogy a távozó nyákdugóval már nem valószínű, hogy eljutok a túlhordásig. Itthon még átrendeztem a csomagomat, Pisti pedig, minden eshetőségre felkészülve, megbeszélte az egyik kollégájával, hogy ugorjon be helyette dolgozni, ha menni kell a kórházba.
Kedd reggel Pisti megkezdte az utolsó, terminus előtti szolgálatát. Én elvittem Balázst az oviba, utána voltam a Lidl-ben, a pékségben vettem kenyeret, aztán Pistinél üldögéltem egy darabig, nem nagyon volt hangulatom hazajönni. Itthon kicsit pakolásztam, aztán fél 1-re elmentem Balázsért az oviba. Sokat vártam rá, mert napos volt. Átöltözött, aztán mentünk a közeli játszótérre. Nem maradtunk sokáig, de pont jól jött ki, mert mire Anyuék ideértek, elkészült a sóstúrós óriás csiga (egyenesen a Lidl fagyasztópultjából). Meg lettem dícsérve, hogy jól nézek ki és nem híztam el (plusz 8-9 kg-val zártam, ami a szüléssel le is ment rólam) és milyen jól bírom magam (egyáltalán nem szóltam nekik a jóslókról, már megszoktam, hogy nem viszem túlzásba az információ áramoltatást). Miután ettünk, elvitték Balázst a játszótérre, aztán indultak tovább Szegedre.
Mondtam Balázsnak, hogy nagyon fáradt vagyok, próbáljunk meg időben lefeküdni. Vacsoráztunk (megettem egy fél ananász konzervet, amiben az a poén, hogy állítólag az ananász beindítja a szülést :D), lezuhanyoztam, utána Balázs is, néztünk esti mesét és 8 körül úgy aludtunk el, hogy átöleltem.
Figyelmeztetés! A következő bekezdések felkavaró részleteket tartalmazhatnak!
Éjfél előtt kimentem pisilni, visszafeküdtem, aztán pontban éjfélkor éreztem 2 kis pukkanást (mint amikor kilő a pezsgősdugó, csak nagyon halkan), meg egy hosszabb nyilallást és felderengett bennem, hogy valószínűleg elfolyt a magzatvíz. Felkeltem, visszamentem a wc-re és valóban szivárgott a víz. Tiszta volt, ami megnyugtató volt, már amennyire abban a helyzetben bármi az tudott lenni. Felhívtam Pistit, hogy elfolyt a magzatvíz. Utána hívtam Marcsit, hogy jöjjön át, majd a szülésznőt, hogy helyzet van. Azt javasolta, hogy még feküdjek le aludni, ezzel még nem kell rohanni, de mondtam, hogy én mégis bemennék, mert Balázsnál is szinte azonnal lettek fájásaim a burokrepesztés után. Abban maradtunk, hogy hívom, ha Orosházán vagyunk. Visszahívtam Pistit, aki hívta a kollégáját. Ideért Marcsi, mutattam neki, hogy hol vannak Balázs kikészített ruhái, hazaért Pisti is, közben valamiért bementem a szobába, Balázs pont felébredt inni, úgyhogy mondtam neki, hogy nagyon szeretem és hogy apával elindulunk a kórházba, mert érkezik az öccse és hogy Marcsi itt marad vele (be is ment hozzá aludni). Pisti mondta, hogy ne húzzam az időt az öltözéssel, úgyhogy leggingsben, trikóban, zokniban, papucsban és köntösben vágtam neki a nagy kalandnak.
Az autóban mértük a fájások közti időt (5 percenként fél-1 perc hosszú), egészen jól bírtam őket, beszélgettünk, Orosháza után hívtam Ágit, megbeszéltük, hogy a liftnél találkozunk a másodikon. Elég gyorsan Békéscsabán találtuk magunkat (1:50-kor írtam Rékának, hogy odaértünk). Örültem, hogy időben odaértünk, de azért mondtam Pistinek, hogy szerintem mehetnénk haza, ebből elég volt ennyi. A parkolótól a liftig nem volt egyszerű eljutni, de aztán ott voltunk, rácsörögtem Ágota, kijött értem meg a csomagomért, kaptam ágyat egy ötágyas kórteremben, lerakta a cuccom, mondta, hogy hozzam a törölközőmet meg a tusfürdőmet, aztán elbattyogtunk a szülőszobáig, közben 2x megálltam, pedig csak pár méter.
Megvizsgált, azt mondta, 2-3 ujjnyi. A beöntést megúsztam, a pohárba pisilést szintén, mert nem volt pohár. Utána jött a CTG, ami alatt felvette az adataimat. Fogalmam sincs, hogy milyen kérdésekre és miket válaszoltam, mert eléggé lefoglalt a fájdalom. Érdekes módon most nem is annyira a menstruációs görcshöz hasonló fájdalom volt az erős, hanem leginkább azt éreztem, hogy Marci nagy erővel nyomul lefelé. A megfelelő légzés még annyira se ment, mint előző alkalmakkor, többször éreztem, hogy zsibbadok, de szerencsére elájulni nem sikerült. Kezdtem azt hinni, hogy örökre a CTG-n maradok, de miután végre Pisti is megkapta a csini kék papírruháját és bejöhetett, kicsit jobb lett. Időközben Ági felhívta a dokim és poénkodtunk egy sort azon, hogy vajon most is biciklivel jön-e meg hogy ha felér a felüljáró rá, onnan már behozza a lendület, csak a kanyarokra kell figyeljen. Nem tudom, mivel jött, de mire kellett, beért.
Pár fájással megszakítva áttipegtem a szülőágyra, ahol egy gyors vizsgálat után kiderült, hogy eltünt a méhszáj. Mondta Ági, hogy még felállhatott, ha nekem az úgy kényelmesebb, de jobb volt fekve (örültem, hogy egyszer felmásztam az ágyra, nem vágytam a mutatvány megismétlésére). 2 fájás között sikerült felfedeznem, hogy az ágy fölé szerelt lámpatestben tükröződik minden, ami alatta történik. Így esett, hogy bár nem terveztem és előtte, ha megkérdeznek, biztos nemet mondok, de végignéztem Marci születését (nyilván a tolófájásoknál csukva volt a szemem, de szünetekben láttam, hogy hogy állunk). (Amúgy később a kórteremben kiderült, hogy a kismamák figyelmeztetik egymást erre a lámpára, úgyhogy nem én vagyok az első, aki felfedezte. :D)
Néhány tolófájás után, Ági hathatós segítségének köszönhetően gátvédelemmel, 3,36-kor megszületett Marci. Egy pici időre megkaptam úgy magzatmázasan, aztán elvitték megmosdani és méretkezni. Az 52 centis hosszára senki nem kapta fel a fejét, ellentétben a 3,93 kg-os súlyával, amire mindenki visszakérdezett, hogy "mennyi???". A dokit is meglepte, mert 16-án az ultrahang 3200 grammot tippelt.
Közben kaptam egy oxitocin injekciót is, aminek hatására megszületett a méhlepény is, amit szintén láttam a lámpában, kiterítve az ágyon. Elég bizarr látvány volt. Egyetlen egy belső varratot azért kaptam, de nem kell kiszedni sem és az érzéstelenítő 3 szúrásán kívül semmit nem éreztem belőle. Közben Pisti engem nyugtatott, hogy nem lesz semmi gond (rettegtem attól az egyetlen varrattól is, a doki meg is jegyezte, hogy nagyon rossz élmény lehetett az első szülésnél), amivel a dokit is majdnem visszaaltatta, mondta a doki, hogy olyan megnyugtató a hangja, hogy el tudta aludni. Amikor ezzel is készen voltunk, megkaptam Marcit egy bő órára, csak pelenkában és kissapkában. Amikor Balázs született ez még nem volt szokás, pedig nagyon jó érzés, ahogy ott fekszik az a kis puha baba és még lehet rajta mindent tapogatni, a pici lábujjaitól kezdve (anno Balázst nem is láttam meztelenül, amíg haza nem hoztuk) és lehet simogatni meg puszilgatni. Miután elvitték, lassan lehetett készülődni, hogy lekászálódjak az ágyról. Egész jól ment, nem is szédültem. Lezuhanyoztam, kaptam tiszta hálóinget, aztán Ági visszakísért a kórterembe, Pisti pedig elindult haza.
Nagyon örültem, hogy Marci saját szülinapot választott magának, mert a túlhordáson kívül az volt még másik parám, hogy Anyuval egy napon lesz a szülinapjuk (az övé 21-én van), de én úgy gondolom, hogy jobb mindenkinek a saját szülinap (meg azért a 02.20. nem is néz ki rosszul), ráadásul így a vízöntő és a halak határán van (én is ilyen vagyok, csak oroszlán és szűz között egyensúlyozok), ami számomra még mindig jobb, mint a tiszta halak, mert a szüleim mindketten azok és nem a legjobb a kapcsolatom velük, mint köztudott. Na de ennyi elég is ebből az asztroizéből, lépjünk tovább. :D
Kicsit pihentem, de nem nagyon lehetett, mert már fél 7-kor haptákba vágja magát az egész osztály a vizit miatt. Nem tudom, hogy a dokim egyáltalán hazament-e, mert ő jött kisvizitelni és utána ő referált a főfőorvosnak a nagyviziten. A 3 nap alatt amúgy ez volt a legmenőbb vizit, mert Boros doki, akivel Balázst szültem, odasúgta, hogy gratulál és tök jól esett, hogy emlékezett rám.
Első nap én is pihengettem és meghallgattam egy "előadást" a pelenkázásról, köldökápolásról, fürdetésről, stb., ami azért nem volt rossz, kicsit felelevenedtek a tudnivalók, Marci is csak aludt, hogy kiheverje a fáradalmakat, úgyhogy nem tartottam magamnál szoptatások között, de másnap már egész sokat volt velem, a harmadik napon meg reggel 9-től este 10-ig együtt voltunk. Este felhívtam Pistit és Balázst messengeren és végre nem csak fotón láthatták. Balázs egészen odáig volt és vissza, főleg, miután Marci elmosolyodott.
Szombaton aztán végre hazajöhettünk. Ezzel a látogatási tilalommal volt néhány kavarodás meg annyira azt éreztem, hogy kb. tuszkolnak kifelé az ajtón (Felöltöztem már? Öltöztethetik Marcit? Aláírtam a zárójelentéseket? Arról bezzeg elfelejtettek szólni, hogy keressem meg a dokit, mielőtt eljövök.), na nem mintha nem vártam volna, hogy hazaérjünk.
Az autóban Marci meg sem nyekkent szinte, pedig egy csomót álltunk a Tesconál, amíg kiváltottam a patikában a kismillió receptet. Miután hazaértünk még fél órát szundított az autós ülésben, addig Balázs nézegette, simogatta, beszélt hozzá (még a hangja is megváltozik, sokkal kedvesebb lesz, ha az öccséhez beszél), Pisti pedig elment az Anyukájáért, aki csinált nekünk ebédet. Balázst sikeresen lesokkoltam a szoptatással, de valahogy túl kellett esni rajta, mert tudtam, hogy csütörtökön csak hárman leszünk itthon, akkor meg nem tudom elkerülni, hogy lásson Marcit etetni. Azért gyorsan túltette magát rajta, ha akar, bejöhet, de nem izgatja különösebben, inkább mesét néz addig vagy játszik. Ebből a szempontból elég nagyot változtam, mert anno azt se szerettem, ha Pisti a szobában van, amikor szoptatok, kivéve, ha aludt, most meg ő és Balázs sem zavar (mások azért továbbra is maradjanak ki belőle). Egyéb változás még, hogy első pillanattól kezdve simán felveszem, öltöztetem, pelenkázom, fürdetem és ezek mind olyan dolgok, amiktől Balázsnál még féltem. De ugye a rutin meg az évek. :D
Délután felugrott kicsit Pisti Apuja és később Marcsi is.
Balázs itthon is nagyon aranyos volt Marcival, de minket azért megdolgoztatott a pénzünkért. A kicsi tényleg csak evett és aludt, úgyhogy bőven ráértünk Balázs minden kívánságát lesni, mégis borzalmasan szófogadatlan és iszonyatosan hangos volt. A hétvégét azzal töltötte, hogy tombolt, mint egy hurrikán.
Vasárnap délután Apuék is jöttek Kingával együtt, Marcit csak lopva nézték meg, hogy Balázs ne érezze magát mellőzve, de akkor is csak tombolt, Marci meg abban az őrült hangzavarban aludt az ágyában.
Balázs hétfőn már ment oviba, ami jót tett neki is, meg a mi idegeinknek is. Pisti ovi után még elvitte sétálni, úgyhogy kicsit kultúráltabban teltek a napjaink, de nagyon tartottam a csütörtöktől, hogy mihez kezdek 24 órán keresztül a 2 gyerekkel. Legnagyobb meglepetésemre Balázs teljesen jól viselkedett, egész nap nem veszekedtünk, segített is, amikor volt kedve (eddig egy állandó feladata van, amit szívesen is teljesít: összeszedi a földre esett cumit, megmossa és visszahozza), de amúgy elvolt a játékaival és megnéztük az Így neveld a sárkányodat 2. részét. Reggel kitalálta, hogy Marci is reggelizzen velünk, úgyhogy az autós hordozóban feltettem az étkező asztalra.
Délután Marcsi elvitte kicsit Mamáékhoz, de kivételesen Balázs nem azzal töltötte a napot, hogy kérdezgesse, hogy mikor jön már Marcsi.
Pénteken Marcsi hozta el az oviból és ott is aludt nála, mert Pisti ment kolbásztöltő/tejfakasztó buliba. Szombaton dolgozott, úgyhogy délelőtt egy, délután 2 gyerekkel töltöttem a napot.
Vasárnap végre kipróbáltuk a babakocsit és voltunk Mamáéknál is.
Hétfőn én vittem Balázst oviba, együtt toltuk a babakocsit. Ovijárat után elmentem még a Lidlbe is és Pistihez is beugrottunk a mentőállomásra.
Kedden, szerdán ovi után még játszótereztünk is, mert olyan szép idő volt.
Szerdán Marci 2 hetes lett. Elképesztően cuki, sokat alszik, felváltva rajtunk/velünk és a kiságyban is. A napközbeni rajtam alvásnak az az előnye, hogy láttam egy csomó vlogot a youtube-on, amiket eddig nem volt időm megnézni. Nem annyira hasfájós, mint Balázs volt, de azért néha ő is kínlódik. Nagyon szeret a babakocsiban szundítani. Az ébren töltött perceit nézelődéssel tölti, ismerkedik velünk meg a fényekkel és árnyékokkal. Ügyesen tartja a fejét és hason fekve is át tudja fordítani. Tud sírni és van hozzá hangerő is, de alapvetően nagyon csendes baba. Mondjuk szerintem a 9 hónap alatt megtanulta, hogy minket nehéz hangerővel felülmúlni, úgyhogy lehet, neki más módszerei lesznek arra, hogy megértésse magát, nem a kiabálás.
Kaptok képeket így a végére, jutalomként, hogy végigolvastátok ezt a nagy litániát. :D
 |
| Egyike az első fotóknak |
 |
| Ezt a fotót Balázsnak lőttem, a body mintája miatt |
 |
| Végre itthon |
 |
| Balázzsal <3 |
 |
| Hát nem cukik? |
 |
| A Borsos fiúk |
 |
| 1 hetes, csak úgy rohan az idő |
 |
| Cukifej |
 |
| Álmában mosolyog |
 |
| Ááááálmos |
 |
| Selfmade babafészek, ingyen, nem húszezerér' :D |
Örülök, hogy minden ilyen jól ment/megy. :) A nem hasfájós babát nagyon irigylem tőled, nekem ez nem adatott meg sosem, el sem tudom képzelni, milyen lehet. :/ Viszont azt megállapítottam magamban, hogy nagyon hasonló lefolyású szüléseink voltak, annyi különbséggel, hogy nekem mindkétszer repeszteni kellett (még akkor is, mikor már nem volt méhszáj), illetve nyákdugóval sosem találkoztam, két gyerekkel a hátam mögött fogalmam sincs, hogy néz ki. :D
VálaszTörlésNagyon édesek a képek, főleg amikor Balázzsal van. Ami a legviccesebb, hogy amúgy ugyanúgy néz ki, mint Balázs ennyi idősen, legalább is hasonló emlékeim vannak róla. :)
Tényleg nagyon örülök nektek, csak így tovább! :)