Tavasz

Néhány napja el kezdtem érezni, hogy igencsak időszerű lenne írni, úgyhogy most, hogy az alvó Marci mellett már 9x végigpörgettem a twittert és az instát és az összes játékban elfogyott az összes életem, végre belevágok.

Nehéz lenne mindent elmesélni, úgyhogy témakörökre bontom és írok ezt-azt.

Balázs

Nem emlékszem, hogy erről írtam-e eddig bármit is, de novemberben, amikor voltunk 5 éves státuszon kiderült, hogy nem hall eléggé a bal fülére, emiatt Pisti elvitte fül-orr-gégészhez az SZTK-ba, ahol megállapították, hogy idűlt savós középfülgyulladása van, ami halláscsökkenést okoz. Ezután 2x kellett vinni hallásvizsgálatra, majd vissza a fül-orr-gégészhez, aki kiírta március 25-re orrmandula műtétre. Mi már előtte otthon megbeszéltük, hogy ha műteni akarja, akkor kérünk másodvéleményt, kaptunk is kontaktot egy szegedi dokihoz, aki jó pénzért megerősítette, hogy szükség van a műtétre. Mivel már csak 4 nap volt az időpontig, felhívtam a kórházat és kértem másikat, április 15-re. A gyerekorvosunk azt mondta, hogy 2 héttel előtte már ne menjen oviba, ezért Balázs április 1 óta otthon van. Viszonylag gyorsan elteltek a napok, vasárnap bepakoltunk neki és Pistinek a kórházi tartózkodásra, hétfőn reggel bementek és pár órával később hazajöttek, mert kiderült, hogy félreértettük, amikor azt hittük, hogy hétfőn csinálják a labort, ekg-t és akkor kell találkozni az anesztessel is, kedden pedig műtét, de nem, mert ezeket előre kellett volna lerendezni. Ha már ott voltak, egy óra alatt letudták a vérvételt meg az ekg-t, aztán hazajöttek. Az új műtéti időpont május 8. 6-án kellett menni az aneszteziológussal megbeszélni a dolgokat, ami tartott is úgy 10 percet és kiderült, hogy igaz, hogy szerdán kell befeküdni, de a műtétet csak csütörtökön csinálják meg. Igaz, hogy totál értelmetlenül, de én nagyon felhúztam magam azon, hogy ha ez így van, akkor a múltkor miért nem lehetett ezeket hétfőn lezongorázni és akkor nem lett volna még 3 héttel tovább itthon, unatkozás helyett játszhatott volna az ovis pajtikkal, nem maradtunk volna le az anyák napi közös játékról és szerepelhetett volna az évzárón is. Így volt ideje kiművelni magát Pixar és Disney mesékből, párszor voltunk játszótéren és otthon is játszottunk vele, amennyit tudtunk. Nekünk sem volt egyszerű, hogy állandóan otthon volt, pont tegnap este beszéltük Pistivel, hogy napközben szinte nem is találkozunk, mert felváltva rohanunk valamelyik gyerek után (mindezt úgy, hogy Marci még nem is változtatja a helyét 😁) vagy boltba kell menni vagy házimunkát végezni.

Ma megint összepakoltuk a kórházi pakkot, hogy holnap reggel csak indulni kelljen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgulok, pedig tudom, hogy rendben lesz minden és végre túl leszünk rajta.

Mióta elkezdtem írni ezt a posztot, eltelt még pár hét. Balázs nagyon jól vette a műtéttel kapcsolatos akadályokat, minden rendben ment és pénteken már haza is jöhettek. Szerencsére csak a hatalmasra nőtt orrmanduláját vették ki és nem kapott tubust, így nem kell egész nyáron füldugóval strandolnia, csak egy hétig nem érhette víz a fülét. Nagyon büszkék vagyunk rá, amiért mindent hősiesen tűrt és igazán megérdemelte a Lego mentőhelikoptert, amit "fájdalomdíjként" kapott.

Mostmár második hete oviba jár, amitől mi kicsit fellélegeztünk, ő meg jobban kimozogja, kijátsza magát, bár így se nagyon sikerül semmire jutni itthon.

Kitaláltuk, hogy gyereknapra kapjon nagyobb biciklit, ezért fontos volt, hogy még a kicsin megtanuljon elindulni, kanyarodni és összességében legyen kicsit magabiztosabb, ezért elég sokat biciklizik mostanában és már nagyon nagyon ügyesen megy. 🙂

Marci

Az egy hónapos státuszon mondta a doktornő, hogy vigyük el a bölcsibe a gyógytornászokhoz felmérni. Pár nappal későbbre kaptunk is időpontot, majd 3 hét múlva vissza kellett vinnünk és kaptunk is állandó időpontot, amire hetente járunk. Kötöttek az izmai, hason fekve nem nagyon emeli a fejét (nem kizárt, hogy ez amiatt is van, hogy hason alszik 😳), de biztos vagyok benne, hogy a torna segíteni fog. Egyszer Balázst is elvittük és neki keresnünk kell gyógytornászt, hogy kezdjünk valamit a lábujjhegyen járásával (azt mondták, hogy gyengék a gerinc melletti izmai, azokat kellene megerősíteni. Mióta nem írtam, megvolt az első húsvétja, az első anyák napja, amit már 2 kisfiúval ünnepeltem, 2 hónapos lett, majd pedig 3, pontosan ma. 5680 gramm és 61,5 centi. A legnyugodtabb baba, akit csak ismerek, általában jókedélyű, mosolyog, jól viseli, hogy sokat jövünk-megyünk vele és mióta Pisti rájött, hogy Balázs ülhet mellette elől a gyerekülésben, én pedig hátul ülök Marci mellett, azóta az autózást is jól tűri. A kedvenc játéka a húsvétra kapott oroszlán, ami csörög, zörög, csipog. Mindenhová magunkkal visszük, mert szereti nézegetni, lökdösni meg a címkéjébe kapaszkodni. Az evés elég érdekesen alakul, időnként van egy-egy rosszabb (pár) napunk, amikor úgy érzem, hogy nincs elég tej, a múltkor már megsirattam a szoptatást, hogy jó, ennyi volt, végülis Balázs is tápszeres lett egy idő után, erre kiderült, hogy 3 hét alatt hízott 800 grammot és most egy hét alatt még 250-et. Upsz, akkor talán mégsem éhezik. Néha van egy kis hasfájása és szerintünk fogzik is. Rengeteget nyálazik és nekem úgy tűnik, hogy alól duzzadt az ínye. Holnap visszük a doktornőhöz státuszra, majd ő biztos mondja, hogy ő is úgy látja.

A fogzás nem került szóba, helyette lebuktunk, hogy átalussza az éjszakát, ami a doktornő szerint tilos fél éves korig és ébresztgetni kéne, mert leesik a vércukra és bekómál és nem ébred fel többet. Ijesztő volt ezt hallani és pár napig elég pocsék volt a hangulatom miatta, de mégsem vagyok hajlandó elrontani a jó alvókáját azzal, hogy felébresztem, amikor tök jót alszik. Velem alszik, minden nyekkenésére felébredek, ha 4-kor kel, 4-kor etetem, igazán nem esik nehezemre.

Nem akarom elkiabálni, de mostanában egészen jól alakulnak a dolgok, jó időt futunk az evéssel (egy időben az átlag egy óra volt, amiben elfáradt és utána rögtön aludt is) és van ideje hason lenni és játszani, mielőtt elfáradna. Most úgy a legkönnyebb elaltatni, ha mellé fekszünk, párszor visszaadjuk a cumit és esetleg egy kis hátsimi sem árt.

Nagyon békés és általában jókedélyű baba, sokat mosolyog, hajnalban hangosan dumál, amivel párszor már felébresztette Pistit és Balázst. Jó pár hete próbáltuk megnevettetni, de nekem meg Pistinek nem sikerült, viszont Balázsnak elég volt csak a fenekét riszálnia egy tök béna számra és Marci már nevetett is. 😄

3 hónaposan és egy hetesen hasról hátra fordult és az ágyon elég komoly távolságokat tud megtenni, addig hernyózik, kapaszkodik, löki magát a lábával, amíg eljut, ahová akar, legtöbbször testkontaktust találni. Mostmár egész sokáig tud támaszkodni az alkarján, időnként már a könyöke sincs lent, szóval hamarosan biztos menni fog az is, hogy csak a tenyerén támaszkodjon. A heti tornát még mindig szereti, átmozgatja, masszírozza, dögönyözi Ibolya, közben dicséri, hogy milyen cuki és mosolygós és még én is beszélgetek közben egy jót, szóval igazán jó kis program.

Kiruccanások

Utolsó témakör, remélem, gyorsan megírom és végre posztolom. Amúgy rájöttem, hogy tudnék úgy blogolni, hogy diktálom a szöveget a telefonnak és egész pontosan ír, de valahogy mégis cikinek érzem, hogy hangosan dumáljak kvázi magamnak, így marad a pötyögés.

Szóval: április 18-án volt a 11. évfordulónk, az időjárás is egész jó volt, ezért kitaláltuk, hogy bemegyünk Békéscsabára, mert van egy menő játszótér, ahol Balázs játszhat meg utána értettünk kacsákat és ettünk a Félegyházi piknikségben. Nagyon jó program lett volna, csak Balázs sokat rinyált mindenen. Azért összességében nem éreztük rosszul magunkat.

A mandulaműtét után elvittük Gyulára a Lego kiállításra, ami nagyon szuper volt. Elvileg lehetett volna játszani is, de a helyszínen kiderült, hogy az igazából bejelentkezett ovis/kisiskolás csoportoknak van. Maga a kiállítás menő volt. Előtte még Csabán ebédeltünk a Kisvendéglő a Hargitához nevű étteremben, ahol nagyon finomakat ettünk és maga az étterem is nagyon hangulatos. Utána 2 napig csak az ottani finomságokról beszéltünk, biztosan menni fogunk még máskor is.

Május közepén Gyomaendrődön töltöttünk 4 napot, ott ünnepeltük meg Léna szülinapját és kirándultunk Szarvason. Adódtak nehézségek, levontuk a tanulságot, hogy nem jó ötlet így nagycsaládosan kirándulni, de az is kiderült számunkra, hogy a 2 gyerekkel is egészen jólszervezettek vagyunk, ránk soha nem kellett várni és feltaláltuk magunkat akkor is, amikor mások megcsúsztak a programmal. Mi már szinte hazajárunk Szarvasra, de Balázsnak most is jó buli volt a Mini Magyarország vonatait elindítani, jót sétáltunk az arborétumban, belefért az időbe egy jó nagy játszóterezés is és az állatparki séta is jó volt. A babakocsit nem sokat használtuk a hétvégén, inkább a csatos hordozóban vittem Marcit, aki így szinte végigaludta az egészet és nem volt oka nyűgösködni. Sajnos a strandra még nem mehettünk, mert Balázs fülét nem érhette víz, de megbeszéltük, hogy majd vissza fogunk menni. Azért Gyomaendrődön is találtunk látnivalót, például a lombkorona sétányt, amit Balázs nagyon élvezett és a pénztáros kedvessége miatt 2x is végigmehetett rajta, egyszer Pistivel, egyszer még velem. Nagyon bátor volt, mert simán kilépett az üvegpadlójú teraszra a kilátó legfelső emeletén, én meg remegő lábbal, többszöri nekifutásra követtem a példáját, mert nehogy már szégyenben maradjak az 5 és fél évesemmel szemben. 😀 Ami még tök jó volt, hogy a szállásunkhoz közel volt egy stég, ahol lehetett üldögélni és nézni a vizet, valamint a háznak is volt udvara, ahol lehetett játszani, rohangálni és a teraszon körbe lehetett ülni egy nagy asztalt. Jó volt kicsit kimozdulni itthonról és élvezni a jó időt.

Ömlesztek pár képet és bízom benne, hogy legközelebb kevesebb idő telik el 2 bejegyzés között.