erdélyi turné

Pisti Balázzsal moziba ment, megnézik a Toy Story 4-et, Marci alszik, bár nem túl jól, mert elég gyakran ébredezik, de azért belevágok gyorsan a bejegyzés írásba, hátha sikerül.

20-án, csütörtökön voltam Marcival tornán, majd mentünk a védőnőhöz 4 hónapos státuszra. Most minden "követelményt" teljesítettünk, hízott 800 grammot, így már majdnem 6,5 kg és 63 cm.

Pénteken volt Balázs utoljára oviban a nyári szünet előtt. Délután próbáltam csomagolni, de csak Balázsnak sikerült.

Szombaton még elugrottunk Dédiékhez, aztán este befejeztem a csomagolást.

Vasárnap 10 körül indultunk 5 előtt kicsivel értünk Szatmárra. Az út telhetett volna éppen jobban is. Mamám meg nagynéném is örült nekünk. Ebédeltünk, utána Borbála elvitte Balázst sétálni meg játszóterezni, de az eső elég hamar hazakergette őket. Én megetettem Marcit, aztán aludt egy kicsit. Vacsora után lezuhanyoztuk a gyerekeket, aztán Marcit lefektettem, Pisti maradt vele. Mi Balázzsal még kicsit beszélgettünk Borbálával. Balázs nem volt különösebben kedves mamámmal (mostanában olyan, mint egy kamasz, nem is nagyon szabad hozzászólni) és az is fura szituációt teremtett, hogy elvárt lett volna, hogy puszit adjon, miközben mi azt tanítjuk neki, hogy a testével ő rendelkezik, ha nem akar puszit adni, akkor nem kell, ezért aztán nem voltam hajlandó felszólítani, hogy puszit osszon, mondtam, hogy elég az ölelés is. Mamám így is összepuszilta. Lefekvés után mondtam Balázsnak, hogy tudom, hogy neki idegen a mamám, hiszen évente egyszer találkoznak, akkor is csak pár órára.

Hétfőn Balázs elment Borbálával a színházba, mert nagynénémnek volt egy kis dolga, aztán korán ebédeltünk és mentünk tovább Marosvásárhelyre.

Mire odaértünk és felvittük a csomagokat (Anyut beledobtuk a mély vízbe, mert amíg mi cipekedtünk, ő egyedül volt Balázzsal, Marcival és Lénával, aki 2 hétig náluk nyaral) már lehetett is fürdetni, etetni és fektetni Marcit. Utána mi is vacsoráztunk és aludtunk.

Kedden délelőtt kipróbáltuk a szobabiciklit, jött Ibi néni, ebéd után felmentünk a Somostetőre, ahol Balázs elektromos kisautót vezetett és kicsit játszóterezett, Pisti pedig Marcit tolta a babakocsiban, hogy aludjon egyet. 5-kor ott találkoztunk Anyuékkal és mentünk Anyu barátnőjéhez, Gyöngyihez. Ott voltak az unokái, Tomi (majdnem 7) és Fanni (3). Tomi és Balázs kezet fogtak és már el is tüntek játszani, az udvaron rohangáltak, meggyet szedték, átmentek a szomszédba, Gyöngyi anyósához szedermálnát szedni, aztán legóztak és fociztak. Nem győztük Balázst hazafelé dicsérni, hogy mennyire barátságos volt és milyen ügyesen játszottak. Fanni nehezebben oldódott fel, de a hazai terep és a tőlünk kapott szappanbuborék fújó szett segítségére volt. Hiába egyidősek, Léna nem igazán barátkozott Fannival, mondjuk ők még nem nagyon vannak abban a korban, amikor a gyerekek nagyon érdekesek lennének a számukra. Marci cuki volt, mint mindig, mindenkit a pici virsli-ujjai köré csavart néhány másodperc alatt. 🙂 Leterítettünk neki egy izolirt a fűbe, úgyhogy volt mit tépni és hintáztunk is. Miközben beszélgettünk, megettünk egy csomó fincsi sajtos kiflit meg gyümölcsöt, amit a fiúk szedtek. 8 után indultunk haza.

Szerdán délelőtt Pistivel elindultunk egy kávézóba, amit a neten talált. Helyismeret hiányában ezt nehéz lenne érthetően elmagyaráznom, de az a lényeg, hogy ahová először betájoltam, az egészen közel volt a valós helyszínhez, de a kereső szerint egy másik helyen lévő szállodának a közelében kellett volna lennie, így sétáltunk kb egy km-t pluszba, szállodai wifit "loptunk", aztán végül odataláltunk. Kalandos volt, az a lényeg. Nekem a kávé nem jött be annyira, de a karamellás sajttorta finom volt, Pisti pedig megkóstolhatta az eszpresszó-tonikot.

Utána még beugrottunk a Maros Mallba és pont időben hazaértünk, mire Marcit etetnem kellett. Az volt a terv, hogy délután elmegyünk a várhoz a játszótérre, de előtte még, amíg Léna alszik, elmentünk az egyik bevásárlóközpontba. Balázs egész végig borzalmasan viselkedett, nyafogott és látványosan unatkozott, pedig egyedül ő kapott bármit is, trikókat, pólót és zoknikat a H&M-ben és egy Lego készletet, amit aztán a rémes viselkedése miatt ki sem bonthatott és még a játszótérre se mentünk. Csúnya dráma volt, az biztos.

Végül csütörtök délelőtt mentünk el a várhoz a játszótérre, most én sétáltam Marcival és Pisti maradt Balázzsal. Délután kimentünk a Weekendre strandolni. Kipróbáltuk Marci beülős úszógumiját, Balázs úszószemüvegben búvárkodott, összességében jól telt és pont időben kezdtünk hazafelé készülődni, mert gyülekeztek a sötét felhők. Balázst azzal csaltuk ki a medencéből, hogy elvisszük mentőhelikoptert nézni. Mire odaértünk, a vihar szele is megérkezett, úgyhogy csak kiszálltak az autóból, de már rohanhattak is vissza. Pisti bekötötte Balázst, ő is beszállt, becsukta az ajtót és leszakadt az ég. Elindultunk hazafelé, de annyira esett, hogy inkább félreálltunk és megvártuk, amíg elcsendesedett az eső. Olyan sok víz zúdult le hirtelen, hogy a csatornák el se bírták nyelni, csak úgy hömpölygött mindenfelé az úton. Mire hazaértünk épp csak csepergett.

Péntek délelőtt, a szerdai fiaskóból okulva, csak Marcival mentünk vásárolni. Vettünk a DM-ben popsitörlőt, a Merkúrban fonott sajtot, a Kauflandban sós karamellás jegeskávé port meg még pár kajafélét.

Délután elmentünk az állatkertbe, utána Balázs még csúszdázott kicsit, aztán mentünk is haza.

A csomagolás szombat reggelre maradt, így nem indultunk túl korán. Balázs az utolsó pillanatig gondolkodott, hogy maradjon még egy hetet vagy jöjjön velünk haza, de végül utóbbi mellett döntött. Viszonylag zökkenőmentes volt a hazaút, ami nagyrészt annak volt köszönhető, hogy azt mondtuk Balázsnak, hogy itthon kibonthatja a Legot, ha jól viselkedik. Este aztán el is készült a tűzoltóhajó, amíg én Marcit etettem és fektettem.

Tegnap kimostam a gyerekek szennyesét és délután Dédiéknél pancsoltunk, ma pedig a Balázs cuccain kívül kipakoltam minden csomagot. Nála előbb szekrényt kéne selejtezni, mert még 98-104-es ruhák is vannak benne, amiket igencsak kinőtt már (most 122, inkább 128-asokat hord). Remélem, hogy hamarosan sört tudok rá keríteni. Sokmindent kéne csinálni itthon, pl a 2 éve elhalasztott konyha és étkező festést se ártana beiktatni, de nem tudom, hogy mikor lesz (lesz-e egyáltalán) belőle valami.

Holnap visszük Marcit oltásra, aztán Anyósomnál ebédelünk.

Most pedig ömlesztek pár nyaralós képet és vállon veregetem magam, hogy nem augusztusban írtam meg ezt a posztot. 😂

Száguldás az elektromos dzsippel

Ez itt a játszótér

Kilátás a Somostetőről

Marci a kertben lazul

Színháztér (az ott nem Balázs)

Vár 1

és 2.

Járdarészlet az egyetememnél.
Az ott üveg, csak sajnos a képen nem
látszik.

A szüleim és a gyerekek

Balázst megölelte egy mackó

A kép kedvéért megfogták egymás kezét. Aztán Balázs,
a Ben és Holly-ból idézve, kis habcsókomnak szólította
Lénát, amitől ő annyira kislányosan zavarba jött, hogy
teljesen kiakasztotta a cukiságrelémet. 😍

Szökik a kút!

💙

Lecsúszott (és a kedvemért ott maradt
egy pillanatra)

Elég sok dolgot tudnék ide írni, de maradjunk
csak annyiban, hogy jó őket együtt látni.

Úton hazafelé