Március-április

Így április 527-én (oké, csak 30-án) rászánom magam végre, hogy írjak pár sort az elmúlt 2 hónapról.

A végén, ahogy a képeket akartam kiválogatni, megtaláltam, hogy március 6-án voltunk Szolnokon a Reptárban és tisztára olyan, mintha egy előző életünkben lett volna. Az a péntek az eső ellenére is nagyon menő volt, így utólag meg főleg örülök, hogy eltöltöttünk együtt egy igazi kirándulós, gondtalan napot. És ma este jutott eszembe az is, hogy mennyire örülök, hogy februárban abszolút konfliktusoktól mentesen el tudtunk tölteni a szüleimmel pár napot, mert fogalmam sincs, hogy mikor láthatjuk egymást személyesen is, nem csak videótelefonálással.

Március 11-én, az utolsó viszonylag normális napon, mielőtt elkezdődött ez az egész járványos őrület, az ügyvédnél aláírtuk a házunk adásvételi szerződését. 12-én mentünk volna a mezőhegyesi iskolába szülői értekezletre, de azt már nem tartották meg és 13-án, amikor hazahoztuk Balázst az oviból még nem sejtettük, hogy már nagy valószínűséggel nem lesz többet óvodás. Aznap még ott aludt Marcsinál és 14-én ő még volt Dédiéknél, de a Mama szülinapi családi ebédjét már lefújtuk. Aznap dölt el, hogy hétfőtől bezárnak a sulik és az ovik.

Az első hetet szerintem én viseltem a legrosszabbul. Nem az volt a bajom, hogy Balázs is itthon van, mert a nyár is tök jól telt vele, de kiakasztott a tudat, hogy nem mehetünk sehová. Azon az első héten még minden délután kimentünk sétálni, aztán beálltunk a kb heti egyre. Egyikünknek se könnyű a 4 fal között lenni, megtalálni az egyensúlyt, hogy Balázs is levezesse az energiáit és a lakás is egyben maradjon.

Minden nehézség ellenére mi azért még szerencsések vagyunk, én egyébként is itthon vagyok, attól nem kell tartsunk, hogy Pisti munkájára nem lesz szükség és Balázs még nem iskolás, így az online oktatásból kimaradunk.

Most az a rendszer, hogy Pisti jár bevásárolni 3-4 naponta, nekem volt pár posta köröm és április elején én voltam a DM-ben és a Tescoban, különben nem nagyon járok boltba, egész áprilisban egyszer sem voltam a Lidlben. Januárban még az volt az egyik legnagyobb bajom, hogy Mezőhegyesen nincs Lidl, aztán tessék, itt van tőlem egy 10 perc sétára, mégis kibírom nélküle. Hurrá. A gyerekekkel általában hetente egyszer megyünk ki, általában Pisti nagyszüleivel "találkozunk" tisztes távolságból, ők az ablakban, mi a ház előtti füves részen álldogálunk. Amikor jó idő van, kimegyünk a teraszra, eleinte csak szappanbuborékot fújtunk, de most, hogy melegedik az idő, már van lavór is, amiben lehet kicsit pancsolni.

Március végén Marci megkapta a 13 hónapos oltást és időpontot kaptunk a 15 hónaposra. Azt azért meg tudnám szokni, hogy a gyerekdokinál egyetlen percet se kell várni.

Április elsején lépett egyet-egyet, másodikán már egyszerre kettőt is, azóta megy már a 6 is és már nem csak hosszas csalogatásra, hanem akkor is, ha valamit kellően kis távnak gondol. Ha kutyát lát vagy ugatást hall, egyből mondja, hogy vava! és vissza is ugat. Ha jól értettem, ma reggel Apát kereste, mert nyitva volt a nappali ajtaja és még Balázs is beszélt, biztos gondolta, hogy ideje kimenni, de Pisti ma dolgozik.

A húsvét egész jól telt, sokat játszottunk, sütöttünk kuglófot, ami olyan jól sikerült, hogy azóta még sütöttünk egyszer.

17-én voltunk a bankban, aláírtunk egy újabb esőerdőre való papírt, utána a közjegyzőnél is kalandoztunk egy sort, de legalább a gyereink mamázhattak egy kicsit bő egy hónap után.

18-án volt a 12. évfordulónk. Pisti dolgozott, de előző nap volt bevásárolni, ezért "megrendeltem" pár dolgot a meglepi tortához. Reggel gyorsan neki is álltunk, Balázs kavarta a fehér csokis tejszínes krémet, én addig tejbe áztattam a méretre vágott babapiskótát, szeleteltem az epret, Marci pedig elfoglalta magát pár könyvvel meg az étkező szétpakolásával. Megérte "fáradoznunk", mert igazán finom lett, estére, mire kellett, jól összeállt az egész.

22-én hívtak a bankból, hogy átutalták az eladónak a második részletet (az elsőt mi utaltuk pár nappal korábban), úgyhogy elméletileg 3 hét múlva megkapjuk a kulcsokat, viszont úgy néz ki, hogy augusztus előtt nem tudunk költözni, mert a festő csak akkor ér rá. Végülis van, amit csinálni addig is, le kell rakni a szobákba a laminált padlót, átnézni az elektromos hálózatot, megtervezni a konyhát, megejteni egy jó nagy IKEA-s bevásárlást és mindent, ami itthon nélkülözhető, lassacskán áthordani a jó nagy garázsba.

Úgy látszik, idén ez lesz a nyaralás, hogy az udvarunkon kempingezünk, de legalább a gyerekek levegőn lesznek, lehet felfújható medencében pancsolni meg virágot locsolni.

Kaptok még pár képet, aztán aludnom kéne.

Annyira arányosan összebújtak, muszáj volt megörökíteni. 🥰

Reptári képek

Marci egyik kedvenc helye

Ekkoriban kezdett belejönni az önálló álldogálásba.

Idei első és egyben eddig egyetlen játszóterezésünk.

Még a spenótot is eleszi előlem! 😀

A nagy "karantén túlélő show: Balázs összevásárolt mindent, amit meg se enne, ...

... Marci pedig kifosztotta a kasszát. 😀

Az elején még az óvónőktől érkező ötletek megvalósítására is kapható volt.

Marcsinak csináltunk vicces képeket.

Ez az autó mindent kibír!

Szappanbuborékos idill a teraszon.

Tornádó

Duplo londoni Tower bridge

Rizzsel és ételszínezékkel festett tojások, kuglóf és egy hús virág a tavaszi hangulatért.

Időnként ilyen aranyosak egymással

Évfordulós torta

Figyeli a szelet

Anyák napi képeslap mellé fotó is jár. 🙂

Az idei egyetlen tavaszi, virágzó fás képem.

Azt mindenképpen szerettem volna még valahová feljegyezni, hogy Mandy Moore Silver Landings című albuma zseniális, csak amíg ezt a bejegyzést összehoztam, meghallgattam kétszer. Hallgassatok bele, ha van kedvetek, a Fifteen, a Tryin' my best, Los Angeles és a címadó a legeslegjobbak szerintem.