2021/06

A június kellőképpen mozgalmas volt és elég gyorsan el is telt.

A hónap legelején a gyerekek végre birtokba vehették a homokozót, legelső alkalommal sikerült egy órát veszekedés nélkül együtt játszaniuk, ami elég ritka élmény, kellőképpen ki is élveztem.

Június 3-án, 15,5 hónappal a legutóbbi találkozásunk után, befutottak a szüleim. Meglehetősen jó volt végre újra találkozni. Pénteken dolgoztam, este Gazdálkodj okosant játszottunk, szombaton kimentünk megnézni a ménest, este a verandán vacsoráztunk, vasárnap pedig ebéd után elmentünk Szegedre. Következő héten a szüleim Kingáéknál voltak és kitalálták, hogy én intézzek vasárnapra tortát és egy csokor virágot a Kinga szülinapjára. Elég bonyolultnak tűnt mindezt 70 km-ről megoldani, úgyhogy Kingával is megbeszélve az lett a megoldás, hogy sütöttem répatortát, szedtem rózsát a kertünkből, Szegeden a Tescoban beszereztem egy egyszerű üvegvázát és gyertyákat a tortára, Balázzsal felszaladtunk ezekkel a cuccokkal és felköszöntöttük Kingát, aztán mi négyen elmentünk a Vadasparkba. Nagyon szuper volt, a gyerekek is élvezték, Marci legyalogolta a 7 km nagyrészét, csak párszor vitette magát. Minden állat érdekelte, az elefántokhoz még vissza is kellett menni vele. Én Balázzsal a vidráknál voltam leragadva, bármeddig el tudnám nézni, ahogy ezek a cuki állatok a vízben játszanak. Ott is ebédeltünk, a gyerekek a végén játszótereztek és búcsúzóul ettünk lángost/kürtős kalácsot is.

Másnap a szüleim visszajöttek hozzánk és péntekig maradtak. Én csak hétfőn dolgoztam, úgyhogy a többi napot együtt töltöttük, kivéve a szerda egy részét, amikor a fiúk Anyósomnál voltak, mi pedig Pistivel majdnem teljesen kipakoltuk a lakást. Pénteken délután ugyanez volt a program, csak végre végeztünk a pakolással.

Szerda este Balázs megkapta a Land Rovert, amire a Dédiéktől kapott pénzét gyűjtötte össze. Több napra megvolt vele az elfoglaltsága, legalább a 90%-át ő rakta össze, de egy kis segítség elkelt azért itt-ott.

Szombaton Pisti nagynénjénél voltunk és végre találkoztunk Fruzsiékkal is, ki tudja, mennyi idő után.

Ezután volt pár kevésbé jó napunk. Néha tök jó lenne, ha tudnék kevésbé olyan lenni, mint amilyen vagyok, de ez van.

A hónap legvége viszont megint egész jó volt, a kánikulában, a medence áthelyezése után, tök jó volt pancsolással tölteni a délutánokat, de azért annak is örülök, hogy most lehűlt egy kicsit, mert már nagyon meleg volt a házban is.

Valamikor hónap közben megjött a levél, hogy Marcit felvették a hozzánk legközelebbi oviba, úgyhogy ha valahogy megválunk nappalra a pelenkától, alig 2,5 évesen és 12 naposan szeptemberben megkezdi az óvodát. A szobatisztaság felé nem igazán sikerült lépéseket tenni, de azért próbálkozunk, már elolvastuk a témába vágó könyvünket, felragasztottuk a dínós matricagyűjtőt a wc ajtajára és néha már sikerül pucér popsival is ráülnie a bilire. Mondjuk így nyaralás előtt már nem is akartam nagyon belemerülni, kényelmesebb lesz pelenkázni, mint a bilizési lehetőségeket keresni. Remélem, hogy mire kell, menni fog. Egy csomó dologban nagyon ügyes, miért pont ezzel lenne gond, nem? 🙂