2022/02

Ebben a hónapban többször is felmerült bennem a kérdés, hogy vajon idén lesz feljebb is, vagy marad ez a lejtmenet, néha egy-egy döccenővel?

(02.21.) Túl sok dologra nem is emlékszem belőle, de gyorsan leírom azt, amire még igen.

Úgy alakult, hogy minden szombaton Békéscsabán voltunk, az elsőn megvettük és elhoztuk a szobabiciklit, bevásároltunk a szokásos helyeken és fantasztikusan finomat ebédeltünk a Kisvendéglőben.

A másodikon Pisti volt szemvizsgálaton az Ofotértben és rendelt új szemüveget is.

A harmadikon borbélyhoz ment a 3 fiú. 🙂 Pisti volt az utolsó a sorban, úgyhogy amíg ő elkészült, én elmentem a gyerekekkel kacsát etetni és játszóterezni. Utána még voltunk a Müllerben, ami után én még beugrottam a Tescoba és amíg ott voltam, Marci kihányta az órákkal korábban megevett ebédjét. Éjjel volt már, amikor legalább a víz benne maradt és tudtunk valamennyit aludni. Reggel elég élénk volt, a víz és a pirítós már lent maradt, ebéd után aludt egy nagyot, aztán megint rosszul volt. Estefele jó hangulatban volt és megint tudott inni és pirítóst enni, úgyhogy abban maradtunk, hogy ma itthon maradok vele, hogy még egy napot tudjon diétázni. Éjjel teljesen jól aludtunk, reggel mégis bágyadt volt és szinte azonnal visszaaludt (azóta is alszik, már lassan 2 órája), úgyhogy szóltam az irodában, hogy a héten valószínűleg itthon leszek vele. Hívtam az ovit, ott azt mondták, hogy elég sok gyerek hiányzik ugyanilyen tünetekkel, úgyhogy mostmár eléggé biztos, hogy nem gyomorrontás, ahogy először gondoltuk, hanem vírusfertőzés. Szegényre eléggé rájár a rúd, mert 9-én meg azzal hívtak fel az oviból, hogy az egyik gyerek rácsukta Marci ujjára a fém ajtót, amin az udvarról lehet bejutni a mosdóba, amikor kint játszanak. A sürgősségin kiderült, hogy eltört a hüvelykujja, úgyhogy egy hétig be volt neki rögzítve. Mostanra rendbejött, már csak ragtapaszt van rajta, mert elég ijesztő számára, ahogy kinéz a körme (begyűlt alá a vér az ütéstől, de remélhetőleg hamarosan elmúlik).

Mi volt még ebben a hónapban? 13-án elő-Valentin nap, amikor sajttortás brownie-t sütöttem és este Így vagy tökéletes-t néztünk. 14-én Pisti Budapesten dolgozott, ami a maratoni munkahete közepére esett. Aztán 17-én voltam az iskolában fogadóórán.

Tegnap Marci 3 éves lett. Az igazi nagy, közös ajándéka (galéria ágy) még nem érkezett meg, de így is volt néhány bontogatnivaló ajándék. A "piramisu" torta sem készült el a gyomrára való tekintettel, de majd később bepótoljuk azt is.

Meglepő módon most kivételesen nem azon csodálkozom, hogy már három éves, hanem meglep, hogy még csak 3, amit valószínűleg annak köszönhetek, hogy már lassan fél éve óvodás és az én fejemben azóta 3 éveskent él. Őszintén meglepett, amikor az ambuláns lapján az szerepelt, hogy 2 éves, ilyen majdnem homlokra csapós felismerés volt, hogy jé, tényleg, még csak most lesz 3! Imádnivaló kisfiú, akiben hatalmas akarat és csibészség lakozik. Nagyon okos és ügyes, ami biztosan Balázsnak is köszönhető és annak, hogy az óvodában nem csak a kortársaival, de nagyobb gyerekekkel is tölti a napjait. Nagy szerencsénk van ezzel az óvónő párossal, mert tényleg a kicsiket is belevonják mindenbe, amit a nagyok is csinálnak (kolléganőm fia a másik csoportba jár, ő szeptemberben már iskolába megy, de állítása szerint semmit nem csinálnak a kicsikre hivatkozva).

Ma pedig Anyu lenne 61 éves. Ahogy telik az idő, egyre jobban hiányzik. Időnként eszembe jut, hogy fel kéne hívni, aztán az is eszembe jut, hogy már nincs kit. Igazán jó lett volna még pár jó év.

(03.05.) 21-én estére kiderült, hogy Pistivel mi is elkaptuk Marcitól a vírust, úgyhogy a keddet fekve töltöttük, Marci felváltva tabletezett mellettem az ágyon és nézett mesét Pisti mellett a kanapén. Szerdán már tudtunk enni pár falatot és csütörtökre rendbejöttünk, de azt a hétfő éjjelt és a keddet nem kívánom senkinek.

Csütörtökön azzal a hírrel keltünk, hogy az oroszok megtámadták Ukrajnát. Egész nap a híreket bújtuk és este megnéztük, hogy mit mond a gyerekpszichológus arról, hogyan beszéljünk a gyerekekkel a háborúról. Tök hasznos volt. Az első néhány nap elég komolyan féltem, hogy világháború lesz és mindmeghalunk, aztán megnyugtattam magam, hogy nem megy az olyan gyorsan, úgyhogy azóta mérsékeltebben foglalkozom a témával.

Balázsék megtartották a farsangot, dokinál öltözött. Volt kis műsor is, az ő osztálya verset mondott, mindenkinek jutott 1-2 versszak, a másik második pedig cirkuszi mutatványokat adott elő, volt állatidomár, ahol az állatok is beöltözött gyerekek voltak meg erőművész lufiból készült súlyzóval, stb. 

Délután voltam Marcival státuszon, 97 cm magas és 15,6 kg. Nagyon ügyes volt, engedte a vérnyomásmérést, a látásvizsgálatnál takarta a szemét és még a sztereolátás teszten is átment, ami még nem se biztos, hogy sikerült volna.

Pénteken reggel elvittük Balázst iskolába, utána a hivatalban átirattuk a kommunális adót, utána megszereztük Marci igazolását és az én táppénzes papíromat, majd elmentünk Békéscsabára Pisti új szemüvegéért. Onnan átgurultunk Gyulára, kipróbálni egy új cukrászdát, ahol még a kávé is jó, nem csak a sütik. Remek program lett volna, ha Marci nem teszteli a végsőkig a tűrőképességemet. Hazafelé még megálltunk a Lidlnél és mehettünk is Balázsért a suliba.

Szombaton káposztás tésztát csináltam életemben először. Ahhoz képest, nem is lett rossz, csak kicsit kevés volt a káposzta.

Vasárnap jöttek Anyósomék és megünnepeltük Marci szülinapját, volt torta is. Jó, hogy eredetileg is így terveztük, mert így volt rendes szülinapozás is, ha már az igazit a betegség elrontotta.

Hétfőn pedig mindenki újra a saját mókuskerekét taposta.