2022/06

Július 3-a van, este negyed 11 és én kiültem a verandára hajat szárítani, zenét hallgatni és végre írni júniusról.

Volt benne óvodai évzáró, első málnaszüret, óriási pocsolyában ugrálás, iskolai tanév vége (majd 2 héttel később bizonyítvány osztás), apák napja, amire még sütit is sütöttünk a gyerekekkel, Balázsnak tábor az iskolában, de a legeslegjobb és legjobban várt része az a múlt hétvégi budapesti kiruccanás volt, Pistivel kettesben.

Még december közepén vettük meg a jegyeket Olafur Arnalds koncertjére a Müpába. Aztán még aznap kitaláltam, hogy akkor már legyen belőle egy egész hétvége és szállást is foglaltunk. Csak pár héttel indulás előtt jöttünk rá, hogy mennyire király helyen, az Oktogonon van, ahonnan minden, ami minket érdekelt, tök könnyen megközelíthető. Na de ne szaladjunk annyira előre.

Alig bő két héttel azután, hogy megvoltak a jegyek meg a szállás, hirtelen a kapcsolatunk eddigi legmélyebb gödrében találtuk magunkat és akkor, egy kis időre, hihetetlennek tűnt, hogy erre a hétvégére valóban eljutunk. Aztán rengeteg munkával, amit leginkább Pisti rakott bele, igazán jól rendbejöttünk, úgyhogy ez a hétvége kicsit olyan volt, mintha ezt ünnepeltük volna.

Na de akkor jöjjön a beszámoló. 🙂

Szombat reggel korán keltünk, reggeliztünk, a gyerekeket leszállítottuk Anyósomhoz, majd kisétáltunk a buszmegállóba. Makóig beszélgettünk, aztán miután átszálltunk a másik buszra, zenét hallgattunk/Pisti videókat nézett. 1 előtt szálltunk le a Népligetben. Vettünk 72 órás bérletet, aztán metrópótlóztunk a Deák térig, majd onnan a kisföldalattival elmentünk az Oktogonig. 2-re birtokba is vettük a szobánkat.

Lepakoltunk, majd elsétáltunk a Tökmagba ebédelni és vegán kaját ettünk, ami igazán finom volt. Tök jó lenne itthon is kipróbálni ilyen recepteket, érdekesebb ízek lennének, mint amiket megszoktunk. Visszafelé villamosoztunk, hazaérve zuhanyoztunk, átöltöztünk és találkoztunk Fruzsival, akivel az Andrássy-n végigsétálva elmentünk a Szépművészetibe, a Bosch kiállításra. Azt hittük, hogy majd milyen jó lesz az nekünk, hogy megvettük előre a jegyeket, hogy aztán fél órát álljunk sorba és még azokat is elénk engedjék, aki nem vett jegyet még meg persze azokat is, akik a múzeumok éjszakájára érkeztek. Belenéztek a táskáinkba, mert állítólag bombafenyegetést kaptak több múzeummal együtt. A kiállítás érdekes volt, de a szervezés nem lopta be magát a szívembe.

Amikor kiértünk a múzeumból, szakadt az eső, úgyhogy vártunk még egy darabig. Utána Fruzsit elkísértük a buszig, mi pedig visszasétáltunk a szállásra.

Elkészültünk, aztán egy kis benázás után megtaláltuk a megfelelő irányú villamost az Astoriara, ahol Anettel találkoztunk (Ákos otthon maradt kipihenni a biciklizést) és elsétáltunk a Bamba Marhához/Donna Mammához, ahol már Judit és a férje, Gábor vártak minket. Én pizzát ettem, a többiek hamburgert. Vacsi után még sétáltunk egy kicsit és kiültünk a Csendes Létterem teraszára, inni egy-egy pohár valamit és beszélgetni. Még délután vettünk nekik 1-1 apró állatkás kaspós növénykét, amit ügyesen otthon felejtettünk, úgyhogy hazakísértek minket, hogy aztán mi is elkísérjük Juditékat a buszukhoz, Anettel pedig felszálltunk a villamosra a Jászaiig. Nem volt még kedvünk hazamenni, úgyhogy elsétáltunk a Duna parton a Parlamentig, majd vissza hazáig. Fél 12-re értünk haza.

Vasárnap 8-kor keltünk, reggeliztünk a Három Tarka Macskában, majd, mivel volt egy szabad óránk, elsétáltunk a Nagymező utcába, ami a közelünkben volt és amiről Anyu mindig nosztalgiával mesélt, mert ott laktak, amikor nászúton voltak (Aputól tudtam meg, hogy egy egész hónapig és egy évvel az esküvő után, mert csak 2 évente lehetett útlevelet kapni). Nagyon hangulatos utca, szép épületekkel és sok színházzal. Érdekes volt ott sétálni, ahol 38 évvel ezelőtt a szüleim sétáltak.

10-kor találkoztunk Ágival és Ádámmal, mentünk pár megállót a kisföldalattival (én, aki imádok metrózni, nem jutottam ennél közelebb a metrókhoz, de nem baj, örültem én a kisföldalattinak is), aztán kicsit sétáltunk és megérkeztünk a Walter Rózsi villához, ahová szintén volt előre megváltott jegyünk. Kicsit érdekesen indult, mert be kellett csengetni és személyesen a kurátor engedett be. A jegyünket nem tudták beolvasni, de így is beengedtek, mindenki nagyon kedves volt és Pali bácsi, a kurátor vezetett végülis végig és nagyon sok érdekes dolgot mesélt. Milliószor jobb élmény volt, mint a Szépművészeti és a kiállítás témája is sokkal közelebb állt hozzám. Egyszer menő lenne egy ilyen házban lakni, de azt hiszem, minden azért nem jöhet össze. 🙂

Utána tanakodtunk kicsit, hogy hol ebédeljünk, majdnem elmentünk egy szupertitkos szusi étterembe, ahol igazi japán bácsi főz, de végül a Padthai Wokbarban kötöttünk ki és padthait ettünk, ami pont olyan pozitív élmény volt, mint az előző napi vegán ebéd. Ebéd után Ágiék mentek haza, mi pedig hazasétáltunk (azt említettem már, hogy volt bérletünk? 😀) és közben benéztünk a Flying Tigerbe, ahol nem is vettünk sok dolgot, csak ragasztót a ragasztópisztolyba és a gyerekeknek pár mini homokozó játékot, amiket tényleg bárhová magunkkal tudunk vinni.

Lepakoltunk a szálláson, aztán elmentünk kávézni a Flow-ba, ahol nem tudtunk túl sok időt tölteni, mert úgy néztük, hogy rövid időn belül el kell induljunk a Margit szigetre, ha el akarjuk érni a hajót. Gyorsan átöltöztünk a koncertre menős ruhánkba, elvillamosoztunk a Margit hídig, aztán kis sétával már a kikötőben is voltunk. Kicsit sétáltunk, mert korán értünk ki, aztán felszálltunk a hajóra. Ez volt a legturistásabb dolog, amit csináltunk és tök jó élmény volt. Az volt a legviccesebb, amikor a budai oldalon kikötöttünk és csak pár perc után jöttünk rá, hogy pontosan a Parlamenttel vagyunk szemben. Még celebspottingoltunk is egy közgazdász youtuber csajt. 🙂

Mire megcsináltam mind a kb 200 képet, jó alaposan lemerült a telefonom és rájöttünk, hogy még túl korán van ahhoz, hogy a Müpához menjünk, úgyhogy visszamentünk a szállásra, csak még előtte a Sparban vettünk pár pizzás csigát.

Jó sokat villamosoztunk, aztán kicsit sétáltunk a Duna parton a Müpáig. Én még felmentem a Zikkurátba fotózni, aztán bementünk a Müpába és ott is mindent alaposan körbecsodáltunk/-fotóztunk. 8 előtt nem sokkal engedtek be a terembe, aztán már csak vártuk, hogy kezdődjön a koncert, ami igazán különleges volt. Közben érdekes dolgokat figyeltem meg magammal kapcsolatban, pl. hogy ha nyitva van a szemem, nem tudok a zenére figyelni, mert eltereli a figyelmemet, ami a színpadon meg körülöttem történik, de ha becsukom a szemem, akkor ezerfelé nyargalnak a gondolataim, úgyhogy kvázi el kell képzelnem a zenét. Iszonyat fura hely az agyam, de néha egy-egy kis időre sikerült kikapcsolnom.

Koncert után, mondanom sem kell, hazasétáltunk, csak előtte még vettünk 1-1 Somlolly-t a Mekiben. 😀 Pontosabban "csak" a Jászai Mari térig sétáltunk, végig a Duna parton, olyan 6 km-t, ahol villamosra szálltunk és mentünk 3 megállót az Oktogonig. Mikor leszálltunk, úgy éreztem, hogy képtelen vagyok még pár lépés megtételére is, mert a lábaim alig akartak engedelmeskedni. Nagyon nagyon sokat sétáltunk a 2 nap alatt, amitől a végére mindig nagyon elfáradtunk, de közben meg nagyon élvezetes volt, várost néztünk és beszélgettünk. Nagyon jó volt végre kettesben lenni, azt csinálni, amihez kedvünk volt, azokkal lenni, akikkel jól éreztük magunkat és egyszerűen csak kiszakadni a mókuskerekeinkből.

Hétfőn 7-kor keltünk, összepakoltunk, elmentünk a Sparba inni- és ennivalót venni az útra, a Három Tarka Macskában reggeliztünk, aztán leadtuk a szobánk kulcsát és elindultunk a Népligethez. Megvettük a buszjegyet, fejenként 250-ért elmentünk mosdóba, aztán elindultunk hazafelé. Makón volt 45 percünk az átszállásra, úgyhogy beszaladtunk a Sparba jégkrémért és, ha már ott voltunk, vettünk még 1-1 kis növénykét a tanító néniknek a másnapi évzáróra.

Makótól Mezőhegyesig egy klímátlan busszal jöttünk a majdnem 40 fokban, úgyhogy alaposan vissza lettünk rángatva a valóságba a nyaralós hangulatból.

Anyósomnál ebédeltünk, aztán még elugrottunk a Lidlbe gyerekek nélkül. Este lett, mire teljesen hazaértünk, a jó hűvös házba (24-25 fok volt bent), úgyhogy már csak ezért is megérte a nyílászáró csere. Azóta persze a légkondit is csúcsra járatjuk, így kellemes 26-27 fok van bent, ami sokkal jobb, mint a tavalyi 29-30 volt.

És akkor fotódömping.