Hurci Marci
Március
3-án a fiúk Anyósomnál aludtak, mi kimentünk Aradra tankolni és bevásárolni.
4-én eljött egy fickó a Meriváért.
11-én Békéscsabán voltunk, a fiúknak megint szuper frizurája lett és vettünk az Obiban egy babérmeggyet Pisti Mamájának szülinapjára. Délután mézeskalács emberkéket díszítettünk és ettünk. Igen, márciusban. Ki mondta, hogy csak karácsonykor lehet? 😀
12-én végre eljutottunk Szegedre, így 2,5 hónapos korában végre megnézhettük az unokaöcsémet, Elődöt. Nagyon cuki! A játszótéren találkoztunk, úgyhogy Léna tudott játszani Balázzsal és Marcival, Előd szundított a jó levegőn és mindannyian begyűjtöttünk némi D vitamint a délutáni napsütésben.
Március közepén megszabadultunk (nagyjából) a sövénytől, ami az udvarunk közepén volt. (Még most decemberben is azt írtottam. 😀)
24-én voltunk itt a helyi erdőben egy szervezett sétán. A végefelé átfutott előttünk egy őz és hazafelé láttunk denevéreket repkedni.
31-én elvittem Marcit az iskolába megnézni a biciklis kiállítást, amire ők is készítettek az oviban kiállítási tárgyakat. Az ötletükre még különdíjat is kaptak.
A blogger szerkesztője úgy döntött, hogy ha szöveget is akarok írni a képekhez, elköltözteti őket egy másik hónaphoz, úgyhogy képzeljétek oda őket. Gondolom az utolsón kívül mindegyik elég egyértelmű, úgyhogy ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a hóember helyére magnólia ág került az ablakra.
És már következhet is:
Április
Egészen jó hónap volt.
Húsvétkor Apu elhozta Tesómékat, így Léna a fiúkkal kereste a tojásokat az udvaron.
(És már majdnem karácsony van, úgyhogy kéne írni valamit az év további részéről is. Nem lesz egyszerű, mert arra se emlékszem, múlt héten mi volt, de hátha segítenek a telefonon lévő fotók.)
14-én munka után Pistivel kettesben elindultunk Gyopárosra, megünnepelni a 15. évfordulónkat. Nagyon szuper volt a szállásunk a Gyopár Lodge-ban, szívesen visszamennék máskor is.
Sétáltunk egyet a környéken, aztán elmentünk pizzázni. Utána még mászkáltunk egyet a pizzázó környékén is, aztán este megnéztük a The greatest showmant.
Szombaton reggeliztünk, utána elindultunk Szarvasra. Szarvason kávéztunk, aztán elmentünk az Arborétumba, mert azt a gyerekek kevésbé értékelik, nekünk meg pont jó volt egy nyugis sétára. Utána ebédeltünk a Róka és Mackó Barátkozóban, ami egy nagyon aranyos kis hely, nagyon finom ennivalókkal. Utána még fagyiztunk, sétáltunk, majd Gyopárosra visszafelé menet még megálltunk a Tesconál, vacsorának valót venni. Este megnéztük a Hamiltont.
Vasárnap reggeli után elindultunk haza, Anyósomnál ebédeltünk és összeszedtük a fiúkat.
Május
Sűrű hónap volt.
6-án Hódmezővásárhelyen voltunk az állattenyésztési napokon. Láttunk mindenféle házi- és haszonállatot, mezőgazdasági gépet, kóstoltunk tejtermékeket. Egyszer jó volt elmenni, de nagyon drága volt a belépő, úgyhogy nem valószínű, hogy lesz ismétlés.
13-án a névnapomat azzal ünnepeltük, hogy elmentünk Balatonfüredre a Concours d'Elegance-ra, régi és szép autókat nézni. Utána fagyiztunk, Zánkán ebédeltünk a Neked főztemben, majd hazajöttünk. Ez se egy olyan program, amit ebben a formában terveznénk megismételni, kegyetlen volt az a rengeteg óra a gyerekekkel a kocsiban.
19-én Gyulán voltunk, a fiúkat vittük szemvizsgálatra. Egyik sem akart kimaradni a buliból, ezért mindketten szemüvegesek lettek.
21-én Tesóméknál voltunk, Léna 7. szülinapját ünnepeltük.
27-én Békéscsabán voltunk, hajat vágattak a fiúk. Amíg Pisti is elkészült, elmentem a gyerekekkel kacsákat etetni és játszóterezni. Innen átmentünk Szarvasra, ebédeltünk a Róka és Mackóban, amit Balázs azóta is emleget, utána pedig a Mini Magyarország felé vettük az irányt.
Június
10-én meglátogattuk a mezőkovácsházi tűzoltóságot, ahol mindent megnézhettünk, egy nagyon rövid körre is elvittek minket.
Másnap Szegeden voltunk, Tesóm szülinapját ünnepelni és még a Kék elefántban is kávéztunk.
18-án Apák napja volt, amire mindhárom fiú egyforma balatoni hajós pólót kapott.
Június 26-án Balázs elindult Apuval nyaralni, 2 egész hétig volt távol. Ebben az időszakban sokfelé kirándultak, voltak dinó parkban, barlangban, várakban, kastélyokban és még gőzmozdony által húzott vonatos kiránduláson is.
Július
5-én elvittük Marcit életében először moziba, az Elemit néztük meg.
11-én megvettem a jövő augusztusi, bécsi Taylor Swift koncertre a jegyet. Este lefoglaltuk a szállást is. Azóta is olyan hihetetlen, hogy van jegyem rá.
15-én megünnepeltük Pisti szülinapját.
22-én elindultunk Balatonfenyvesre nyaralni. Első délután le is mentünk a strandra fürdeni és este fagyiztunk is.
Vasárnap és hétfőn is még strandoltunk, de kedden elromlott az idő, úgyhogy elmentünk megnézni az Ozorai Pipo várát. Utána ebédeltünk és a szállásunkra menet még a dégi Festetics kastélyt is útba ejtettük. A kastélynál már láttunk azért érdekesebbet, de a kastélypark és a holland ház megérték a kitérőt.
Szerdán Balatonbogláron voltunk, végigmentünk a lombkorona sétányon, felmentünk a Gömbkilátóba és boboztunk is. Ha már útbaesett, fagyiztunk Bélatelepen a Nosztalgiában és lementünk a strandra, a játszótérre. Nagyon durvák voltak a hullámok és iszonyat hangos a szél.
Csütörtökön Keszthelyen végigcsináltunk egy Kajla nyomozást, utána, az autóhoz visszafelé menet talált Pisti egy kályhakészítő műhelyt, ahol szétnéztünk egy kicsit.
Utána voltunk állatkertben, Badacsonyban a La Tené-ben sütiztünk. Pisti és Balázs továbbmentek Dörgicsére a Kaáli autómúzeumba, én pedig túrázni mentem Marcival. Ezerféleképpen sikerülhetett volna félre, de tök jó volt. Felmásztunk egy kilátóig, onnan meg vissza le Badacsonyig, egészen a Balaton parti játszótérig. Nagyon nagyon fárasztó volt, de Marci azóta is emlegeti, hogy megmásztunk együtt egy igazi vulkánt. Este még pizzáztunk és jó későre értünk haza.
Pénteken végre megint igazi strandidő volt, úgyhogy eljutottunk vizibiciklizni és sokat fürödtünk is. Sajnos csak felváltva, mert idén Marci a fejébe vette, hogy neki csak az öbölben jó. Sokat játszott és barátkozott más gyerekekkel és emiatt időnként Balázs is más gyerekek társaságában találta magát, ami igencsak jó dolog. 🙂
Sajnos ez volt az utolsó napunk, amit este fagyizással zártunk. Másnap a Kiskékben reggeliztünk és indultunk haza.
30-án mostunk, majd este újra bepakoltuk a cuccainkat, mert 31-én Szegedre kellett mennem pajzsmirigy ultrahangra és az endokrinológushoz, majd innen Marosvásárhely felé vettük az irányt.
Augusztus
1-jén Szovátán és Vármezőn kirándultunk. Utóbbin van egy Erdély makett kiállítva, működő vonatokkal.
2-án Pistivel kettesben töltöttük a délutánt. Voltunk a Gemma kávézó és könyvesboltban, sétáltunk a főtéren, a várban, elmentünk a társasjáték boltba, ahol a fiúknak vettünk egy-egy kaleidoszkópot, magunknak pedig egy utazós társasjátékot. Ettünk fagyit a Mekiben, majd egy újabb hatalmas séta után thai kaját vacsoráztunk.
3-án délután elvittük Marcit az állatkertbe, mert Balázsnak nem volt kedve jönni (ő már volt pár héttel korábban).
4-én elmentünk a strandra, ahol az első 10 percben Balázs elvágta a talpát valamivel a medence alján, úgyhogy kipróbáltuk a strand elsősegély nyújtását, majd a sürgősségi ellátást is. Pár varrattal gazdagodott. Emiatt lemondtuk a nyíregyházi kirándulást és egy nappal később indultunk haza, mint terveztük.
Amint hazaértünk, megint mosás és csomagolás volt a program, de most csak a gyerekeknek, mert mentek Anyósomhoz nyaralni, minket pedig várt a munka. 9-én elmentem Szegedre, találkoztam egy dietetikussal az endokrinológusom javaslatára. Tesóméknál aludtam, mert így másnap el tudtam menni cukorterheléses vizsgálatra is (meglepően jó lett az eredménye, szerencsére). Csak estefelé értem haza. Gyorsan beugrottam Anyósomhoz megmosni a Marci haját, mert másnap mentünk fodrászhoz.
A dietetikus után pár hétre elég nagy lendületet kaptam, elkezdtünk megfelelőbben enni és elég sokat szobabicikliztem is, de sajnos októberre a napos idő elmúltával elfogyott a lendület is, legalábbis ami a mozgást illeti. A kajálás úgy-ahogy megy, de novemberben elkezdtünk ebédet rendelni, amivel a kalória számlálás is kiment az ablakon.
26-án, mint nyári szünet záró kirándulás, elmentünk Szegedre a Móra Ferenc múzeumba, ahol Tesómékkal együtt megnéztük az agyagkatonákat és a többi kiállítást is.
Szeptember
9-én megint velük kirándultunk, csak most a Fűvészkertet néztük meg, szintén Tesómékkkal, ami már régóta a terveink között szerepelt.
17-én reptérlátogatáson voltunk, ami tök izgalmas volt, főleg, amikor felettünk repültek a leszálló gépek, nekem legalábbis ez volt a kedvenc részem.
Szeptember 19-én meghalt Pisti Mamája, aki nekem is Mama volt, közelebb állt hozzám, mint a saját nagymamáim.
30-án volt a temetés, addig a gyerekek Tesóméknál voltak.
Október
3-án újabb pajzsmirigy ultrahangon voltam. Most csak Pistivel ketten mentünk és volt előtte egy csomó időnk, úgyhogy sétáltunk és üldögéltünk a parkban.
13-án, pontosan egy évvel az előző alkalom után, fodrásznál voltam. Utána szendvicsek garmadáját készítettem a délutáni iskolai jótékonysági rendezvényre.
16-án hazaértem Balázzsal az iskolából és volt előttünk a füves placcon egy kiscica, aki odaügetett hozzánk. Mi bejöttünk a kapun, ő beugrott a kapu mellett a kerítésen és aztán ittmaradt. Délután adtam neki picire kockázott szalámit.
Reggel is itt volt, úgyhogy Pisti vett neki kajás- és vizestálat meg némi elemózsiát. Akkor még nem tudtuk biztosra, hogy kislánnyal van dolgunk, ezért Pistitől a Némó nevet kapta.
Munka után elindultunk Budapestre (a fiúk Anyósomnál aludtak), a Hania Rani koncertre. Előtte még volt időnk, ezért elmentünk pho levest enni és elosztottunk egy adag sült banánt is. Utána a MüPában még lecsúszott egy süti meg egy kávé. A koncert tök jó élmény volt. Nagyon későn értünk haza és másnap mennem kellett dolgozni, Pisti pedig gyógyszervizsgázni ment. Tesóm azt mondta, hogy sokkal vagányabb vagyok, mint 20 évesen voltam és ez életem bókja.
22-én jótékonysági futóversenyen (Marci 600 m-es, Pisti 3 km-es távon) és biciklitúrán voltunk (Balázzsal majdnem 24 km-t tekertünk). Mindannyian kaptunk egy-egy menő érmet a részvételért. 🙂
26-án Balázs 10 éves lett. Vettem Ed Sheeran koncertjegyet.
November
Az őszi szünetben pár napot itt töltött Apu, akivel együtt 4-én elmentünk Gyulára a dinó parkba és sütizni az Édeskémbe.
November 11-én reggel átvittem a fiúkat Anyósomhoz, Pisti várta a villanyszerelőt, aki átszerelt egy konnektort, egy másikat pedig nagyobbra cserélt. Miután elment, elindultunk Temesvárra az IKEA-ba, felvenni a megrendelésünket meg venni még pár apróságot és persze ebédelni is. Jól eltelt vele az egész nap. Vasárnap polcot szereltünk, vagyis inkább Pisti, én csak hátráltattam. Nem való nekem ez a bútorszerelés.
Októberben Pisti végigcsinálta a tanfolyamot és végül november 13-án sikeres barista vizsgát tett.
17-én megérkezett az új hűtőnk és eltűnt Némó. Napokig teljesen ki voltunk borulva, míg végül 22-én, némi pénzjutalomért cserébe visszakaptuk. Egészen addig mindig arra figyeltünk, hogy ne tudjon bejönni, azóta meg arra, hogy ne menjen ki. Néha megpróbál meglépni, de azt hiszem, elég jól érzi magát itt bent is. Eleinte elég furák voltak az éjszakák, de mostanra megszoktuk egymást. Nagyon mókás dolgokat tud művelni, amivel megnevettet, de nagyon tud vigasztalni is, ha szomorúak vagyunk valamiért.
18-án Szegeden voltunk, Líra és Emmarozs kitérő után Tesómékkal mentünk játszóházazni. Nagyon élvezték a gyerekek, csak mi szenvedtünk újabb halláskárosodást az őrült gyerekzsivajban.
25-én a gyerekekkel együtt tettünk egy újabb IKEA kört, mert az egyik bútorból kimaradt egy alkatrész, amihez csak személyesen tudtunk hozzájutni.
December
Úgy érzem, hogy nem alakult valami fényesen ez a hónap és semmi, de semmi karácsonyi hangulatom nincs. Írom ezt 23-án fél 11-kor, úgyhogy ha eddig nem lett, szerintem idén már nem is lesz.
16-án voltunk Békéscsabán moziban, a Kacsalábont néztük meg és tök jó pizzát ebédeltünk.
Ma reggel arra ébredtünk, hogy hó van kint, ezen a télen először, úgyhogy már 7 után kint voltunk az udvaron, mielőtt még elolvadt volna. Később Gyulán voltunk, elhoztuk a flódnit, amit részben a nyeremény vásárlási utalványommal fizettünk (és idén kisorsoltak az adventi számkeresőn fényképet beküldők között is), sétáltunk egyet, aztán hazajöttünk. Délután Pisti összeállította a töltött káposztát, ami lassan megfő.
Én meg végre eljutottam eddig a blogírással. Biztos lesznek dolgok, amiket kifelejtettem, de remélhetőleg a fontos események azért itt sorakoznak.
24-én délelőtt átmentünk Pisti nagynénjéhez a családi karácsonyi ebédre. Délután hazajöttünk és már a fa alatt voltak az ajándékok egy nagy, leragasztott dobozban, "cicabiztos(-nak szánt) csomagolás"-ban. 🙂
25-én Anyósomnál, 26-án Húgoméknál voltunk. 27-én végre volt egy nyugis napunk itthon, 28-án Pisti dolgozott, 29-én én (egy élmény volt, mint mindig). 30-án délelőtt kint voltam pár órát Marcival az udvaron, kicsit próbáltam rendbe szedni, ha már ilyen szép idő volt. Délután porszívóztam, aztán bevásároltunk.
Ma még mostam egy adagot, kivittük a szemetet, hogy ne holnap kelljen, megint voltunk kint az udvaron. Délután Pisti nagynénjéék hozták a már hagyományos hidegtálat, ami a szilveszter legjobb része. Abból ettünk vacsorára, utána koccintottunk kölyökpezsgővel és most várom, hogy a gyerekek elaludjanak, ami nehezen megy, mert petárdáznak/tűzijátékoznak kint. Már hallom, ahogy csörög a pizsamám. Végül csak fennmaradtunk éjfélig és társasoztunk. 🙂
Ez az egész bejegyzés egy hatalmas évösszefoglaló, úgyhogy külön nem nagyon írnék még egyet. Az biztos, hogy az év legnagyobb meglepetése Némó volt meg a karácsonyra kapott kalimba (régóta szerettem volna egyet), a legjobb napok pedig azok voltak, amiket kettesben töltöttünk Pistivel Gyopároson és a balatoni nyaralás. Szerettem az egynapos kirándulásainkat is. Szeretek itthon is lenni, de mégis azok a legjobb napok, amikor együtt kimozdulunk, még ha akkor, aktuálisan sokszor is tűnik szívásnak.
2024-gyel kapcsolatban nincsenek túl jó érzéseim, de lehet, hogy az nyomja rá a bélyegét, hogy mindjárt itt van január másodika, amikor beszállok a munkahelyi taposómalomba és május 31-ig nincs megállás és olyan iszonyatos a stressz és a nyomás, hogy még a 2023-as verziót se hevertem ki igazán. (Épp erről beszélgetünk a kolléganőkkel a Messenger csoportban, úgyhogy nem velem van a baj sajnos.) Jó lenne kitalálni, hogy mi mást szeretnék csinálni, amiből meg is lehet élni és nem tenné tönkre a mentális egészségemet se.
Várom a 2 koncertet és a nyaralást, aminek egyelőre még az úticélját sem tudjuk, de lassan ki kellene találni. Remélhetőleg majd pozitívan csalódom ebben az évben, ha nincsenek nagy elvárásaim vele szemben. Végülis nagy baj nem lehet, ha a család együtt van. ❤️
Boldog új évet mindannyiunknak! 🎉 |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése