virtuális kuckó

Legutóbb valahol ott maradtunk el, hogy június végén október 3-ára kaptunk időpontot Szegedre, genetikai tanácsadásra. Akkor nem gondoltam arra, hogy azért adják 3 hónappal későbbre, hogy legyen idő a beutalókat megszerezni (igen, indokolt a többesszám, ugyanis nem elég, ha csak én viszek egy nőgyógyásztól papírt, de Pistinek is kell urológustól vagy andrológustól, akiknek marhára nem tudom, mi közük van egy genetikai vérvizsgálathoz), de a héten felmerült bennem a gyanú, hogy ez lehet az igazi ok.    Amiatt, hogy Pisti nagyon sokat dolgozik, plusz nekem se nagyon van szabadságom, úgy gondoltam, hogy kihasználom, hogy a héten főniék nyaralnak és tudok telefonálgatni, sőt, esetleg picit előbb el is tudok jönni, ha kell.   Kedden (szeptember 5.) el is kezdtem a hadműveletet azzal, hogy a mezőkovácsházi SZTK honlapján kiderítettem, hogy szerdánként 4-ig van nőgyógyász (később megtaláltam, hogy az ultrahangot csinálják 4-ig, a rendelés 6-ig tart), de mindez mindegy, m...

Egy egy órás "miért kell nekem aludni?" hiszti után végre elaludt Balázs, úgyhogy belevágok a beszámolóba.  Augusztusban egyáltalán nem írtam blogot (de azért ezt a bejegyzést visszadátumozom augusztus végére :D), úgyhogy gyorsan megemlítem, hogy Pistiéknek jó élmény volt a Forma1, Balázs augusztus első 2 hetében Marcsival járt oviba, majd egy hetet a sajátjába is, aztán végre eljött a várva várt szabadság. Azért az előtte lévő pár nap elég kemény volt, sokat dolgoztam és még egy barátomnak tartott személyről is kiderült, hogy hónapok (talán évek?) óta hazudik, nem csak nekem, hanem nagyon sok embernek, akiket érdekelt a sorsa. 3 napig folyamatosan azon agyaltam, hogy hogy kéne leleplezni vagy szembesíteni, de végül arra jutottam, hogy elengedem, mert így is épp elég időt pazaroltam rá az életemből. Egyébként is érlelődött bennem, hogy a szabadság alatt teljesen offline leszek (twitter, facebook és instagram elvonókúra, csak a swarm úszta meg, hogy valahol azért csak ...

Hétfő reggel összepakoltam még a maradék cuccunkat, bementünk Pistihez a mentőállomásra elköszönni, vettem a pékségben kiflit és kenyeret, beugrottunk még Dédiékhez is egy puszira, aztán Battonya felé vettük az irányt. Jól el is tévedtünk, ahogy kerestük a határátkelőhöz vezető utat, de meglett végül. :)  A határon nem volt semmi gond, az aradi elkerülőn is viszonylag jól lehetett haladni. Balázs elszundított a kellemes hűvösben, amit a klíma biztosított (így, hogy megtapasztaltam, mennyivel kellemesebb így utazni, már kicsit sem bánom, hogy klímásra cseréljük az autónkat), csak Szalontán ébredt fel, amikor megálltunk tankolni. Itt ettünk egy kevés sajtos kiflit, aztán mentünk is tovább (Apu azt mondta, hogy az ő autójukban nem lehet enni, emiatt kicsit féltem, hogy mi lesz, mert Balázs szokott nassolni útközben, de most egyszer sem jutott eszébe kérni rágcsálnivalót. Ahogy a mesenézés sem jutott eszébe. Nem tudom, hogy miért volt ez így, de örültem neki.) Szalonta után megálltun...