hosszú post

előre szólok, hogy ez hosszú lesz, úgyhogy szerelkezzetek fel popcornnal vagy chipsszel. :D

reggel összepakoltam, aztán reggeli közben, a változatosság kedvéért :S összevesztem Apuval, aztán melóztam. a hátam majd' kettétört és nagyon keveset haladtam, de valahogy nem nagyon érdekel. szerencsére a főnökök nem sok vizet zavartak, mert alig voltak az irodában, de nem mertem belépni MSN-re, mert nem volt kedvem kísérteni a sorsot. :) a főnöknő időközben lediktálta, hogy mi mindent kéne megcsináljak 31-én, amiről ő engedett el. nem is szóltam semmit, 26-án akkor is elmegyek, ha piros főnöknők potyognak az égből. :D és a kék főnökökkel mi lesz? :D akkor már a lila főnökgyerekeket se hagyjuk ki :D

tegnap 5-kor eljöttem, de előtte még a főnök kérdezte, hogy mikor akarok elutazni, mondtam, hogy 26-án. nem értem, hogy most mit akar, de mondtam már, hogy egyáltalán nem érdekel? :)

Apuék kivittek a buszhoz, az úton is veszekedtünk, de már nem lepődök meg ezen és igyekszem nem is nagyon mérgelődni miatta.

a busz 6-kor indult. indulás előtt írtam Kincsemnek sms-t, aztán egész úton zenét hallgattam és rájöttem, hogy imádok utazni, leginkább egyedül, mert sokat lehet gondolkozni közben. persze nem ragaszkodom a magányos utazáshoz, Pistivel is jó buszozni vagy vonatozni. :) én is szeretek utazni, de amióta Veled utaztam, már csak erre vágyom. :)

8 körül értem Kolozsvárra, hihetetlen látvány volt, amint a hegyről leereszkedtünk és ott volt előttem a gyönyörűen kivilágított óriási város. találkoztam Tesóval, hazabandukoltunk a bentlakásba, aztán felkerekedtünk és, életünkben először, blicceltünk a buszon. :D elég izgi volt, minden megállóban azt lestük, hogy mikor jön az ellenőr, aztán az utolsó előtti megállónál le is szálltunk, mert egy elég ellenőr-gyanús pasi szállt fel. még kicsit kellett menni és megérkeztünk a Juliusz Mallba, vagy, ahogy Réka mondja, Julcsiba. :D már szinte minden zárva volt, pedig elméletileg éjfélig kéne nyitva legyen. leginkább csak kirakatokat sikerült nézni, aztán beültünk a Pizza Hut-ba és vettünk egy közepes Verona pizzát, amin volt sonka, sajt, olajbogyó, kukorica és gomba. valószínűleg már elfogyott a paprikájuk, mert az is kellett volna legyen rajta, de nem volt. a 6 szeletből csak 4-et bírtunk megenni, úgyhogy a maradéknak kértünk egy dobozt és eltettük reggelire. hazafele már nem jártak a buszok, úgyhogy egy órát kutyagoltunk, elkoptak a lábaink, amíg odaértünk a bentlakásba.

fél 2 körül feküdtünk le, a két szobatárs meg még csak akkor készült bulizni. jól elhúzták az időt, aztán végre alhattunk is, egészen 5-ig, amikor is hazaértek és elkezdtek csomagolni, hogy 8-kor végre elhúzzanak az állomásra. csak persze akkor már nekünk is kelni kellett, úgyhogy még csak annyit sem sikerült aludni, hogy legalább a hát és lábfájásom elmúljon.

reggelire megettük a maradék pizzát (még hidegen is nagyon nagyon finom volt), aztán valahogy fél 12-ig Tesó is összepakolászott és áttaxiztunk Rékához. onnan másik taxival visszamentünk Julcsiba :D és végre vásároltunk is, de most nem írhatom le, hogy miket, majd Karácsony után kiderül. :) benéztem az Orsay-ba, láttam egy szép fekete ruhát, de kicsi volt. mindig szerencsém van, mert úgysem lenne rájuk elég pénzem, így meg nem fáj a szívem otthagyni őket. :D bementünk az Auchanba is, csokikat venni, aztán mivel nagyon éhesek voltunk, megint bevetettük magunkat a Pizza Hut-ba, mi Tesóval megint Verona pizzát ettünk, Réka pedig Hawaii-t. :) az övé is finom volt, egy negyedét én ettem meg. :D

Tesó a csomagokkal megvárt minket egy padon ülve, mi meg Rékával bementünk a Starbucksba és vettem magamnak egy veszettül drága Black Cherry Mocca-t, ami nagyon finom volt és legalább van Starbucks-os papírpoharam, de az biztos, hogy még egyszer nem lesz ilyen. felszaladtunk az első emeletre is, a Converse cipőboltba, ahol jól szétnéztünk, aztán szaladtunk is, mert Tesó már hívott, hogy találkozni kell Anyuékkal. egyébként most mindent kipróbáltam, ami Amerikával kapcsolatosan érdekelt, leszámítva azt, hogy még nem voltam New Yorkban, de talán majd egyszer oda is eljutok. én benne vagyok, de akkor gyere el velem egyszer Bécsbe. rendben. szeretem Bécset is. :)

ahogy Anyuékkal találkoztunk, már az első pillanatban kipattant a vita. á, ez annyira nem hiányzik az életemből. :S azt hiszem, hogy megint nehéz lesz megszokni, hogy nálunk mindig hangzavar van, miután hazajövök. Pistiéknél sokkal nagyobb a nyugi. :)

Anyuékkal is nézelődtünk, aztán átmentünk a város másik részében lévő Cora-ba. itt kipattant a fejemből egy nagyszerű ötlet (tudom, végtelenül szerény vagyok :$ :D), csak még nem sikerült megvalósítani, úgyhogy itthon is utána kell járni. Apu kapott egy inget, Kinga pedig egy konzervnyitót. :) itt már nagyon nagyon fájt a fejem, ráadásul a hányingert okozó fajtából, de szerencsére nem volt gond az úton. :)

visszamentünk Rékához a csomagokért, beletapostunk az autóba mindent :D, mi hárman ültünk hátul és nem láttunk ki a csomagoktól. :D kicsit aludtam, mert nagyon fáradt voltam.

hazaértünk, menetrendszerinti újabb vita, aztán lezuhanyoztam és végre leültem a lapi elé, hogy Kincsemmel beszélgessek, mert nagyon nagyon hiányzott az elmúlt két napban. Megasztárt nézünk és beszélgetünk. szerencsére jó a kedvem, így a fáradtság miatt sem vagyok morcos.

szinte hihetetlen, de 6 nap múlva már együtt leszünk. nagyon várom már! én is nagyon várom már és a család többi tagja is tűkön ül. :) akkor nagyon sietek, mert nem túl kényelmes tűkön ülni. :$ :D

holnap igyekszem pihenni és törésbiztosan becsomagolni az ajándékokat. :)

további kellemes hétvégét Nektek! :) :)